Bocskai-szobrot a Március 15. térre?

Bocskai István kapcsán régi, részben az 1950-es évekből eredő legendák szerepelnek történelemkönyveink egy részében. Ezeket cáfolja Pálffy Géza, a téma kutatója egy szoborállítási ügyben adott, 2013-as szakvéleményében. Az eredeti szakvélemény a Tanulmányok rovatban olvasható teljes terjedelmében. A szerző számos tanulmányban és egy nemrég megjelent önálló kismonográfiában részletesebben is foglalkozott a kérdéssel.[1]

A magyar függetlenségért küzdött-e Bocskai István?

Bocskai István a kora újkori magyar történelem egyik meghatározó alakja. Tevékenysége, elsősorban a rendi jogok és a vallásszabadság védelme, valamint a hajdúk letelepítése és Erdély békéjének elérése még hosszabb távon is igen meghatározó történeti jelentőséggel bír.

Az elmúlt évtized újabb kutatásai ugyanakkor egyrészt magáról Bocskai mozgalmáról, másrészt különösen a Duna-part közelében, a pesti török táborban 1605. november 11-én lezajlott koronaátadásról korábban ismert álláspontokat jelentősen árnyalták. Bár még napjainkban is azt írja a történelemtankönyvek egy része, és gyakran halljuk a napi politikában, hogy Bocskai Magyarország függetlenségéért vívott szabadságharcot vezetett, ez az állítás az újabb kutatások[2] ismeretében nem felel meg a valóságnak. Erre a két nagyhatalom, a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom határvidékén sajnos egyáltalán nem volt lehetősége. Felkelése így egy sokcélú és sokrétű mozgalom volt, attól függően, hogy éppen kiknek az érdekeihez és céljaihoz kellett összességében kifejezetten ügyes politizálásával alkalmazkodnia. Bocskai István mozgalma tehát – vitathatatlan Habsburg-ellenes volta és a vallásszabadságért vívott jogos küzdelem ellenére – sem tekinthető II. Rákóczi Ferenc függetlenségi harca vagy az 1848–49-es szabadságharc előzményének. Ez a markánsan új kutatási eredmény csak nemrég lett javasolt tananyag a magyarországi középiskolákban.[3]

Visszautasította-e Bocskai a törökök koronáját?

Ami konkrétan magát a korona-kérdést illeti: a török korona – a tankönyvek állításával és a közvélekedéssel szemben – Bocskai számára nem a Porta kezdeményezéséből érkezett, azt maga a fejedelem kérte. Továbbá, miután Lala Mehmed nagyvezír megérkezett vele, ugyancsak az új kutatások szerint[4] azt a fejedelem a Duna-parton nem utasította vissza. Azt ténylegesen a fejére helyezték, amivel Bocskai már kezdetektől is meglévő[5] török függése szimbolikus módon is megerősítést kapott, mégpedig az Oszmán Birodalom korabeli „miniszterelnökétől”, a nagyvezírtől. A fejedelem ugyanakkor éppen az esemény igen kellemetlen és kényes volta miatt kiváló politikai érzékkel és széles körű propagandával (elsősorban művelt diplomatája, Bocatius János) segítségével mindent megtett, hogy ennek ellenkezőjét híresztelje. Nevezetesen azért, hogy egyrészt a Magyar Királyság uralkodója és rendjei, valamint Közép-Európa keresztény közvéleménye számára valamiképpen elfogadhatóvá tehesse a valóságban kétségkívül az oszmánok vazallusává történt válását, ami a törökök szorításában sajnos elkerülhetetlen volt. Másrészt pedig hogy ezzel lehetővé tegye a Mátyás főherceggel (a későbbi II. Mátyás királlyal) és a magyar királysági rendekkel a felkelés közepette ekkor már közel fél éve folyó béketárgyalások folytatását. Így tehát a fejedelemnek másként kellett politizálnia mind a német, mind a királysági, mind az erdélyi rendek, mind az oszmánok, de még saját sokrétű táborának tagjai (a hajdúk, a végváriak, a protestáns prédikátorok stb.) irányában, amit összességében nagyon taktikusan és eredményesen végzett.

Mindezek mégsem változtatnak azon a napjainkban már nehezen vitatható tényen, hogy Bocskai István pesti török koronázása – az eddigi véleményekkel ellentétben – nem a magyar szabadságjogok és függetlenség, hanem egyenesen a függőség és az alávetettség szimbolikus helye. Megjegyezendő, hogy ennek egészen pontos helyszínét jelenleg lokalizálni sem tudjuk, csak az ismert, hogy a Duna-part közelében, Pest városa mellett, a török táborban került rá sor. Végül érdemes arra is utalnunk, hogy Bocskai-felkélést csupán az 1950-es évek marxista történetírásának beállítása óta tartják függetlenségért vívott küzdelemnek, azaz szabadságharcnak, így ezt a megalapozatlan vélekedést nem lenne tanácsos napjainkban erősíteni. (Korábban csupán vallásszabadságért folytatott harcnak tekintették.)

Mindezek ismeretében egy Bocskai István-szobor állítását a budapesti Március 15. téren (miként ezt újabban többen kezdeményezték), amely az 1848-as magyar függetlenségi küzdelem egyik meghatározó jelképe, a bemutatott új kutatások ismeretében szakmai szempontból egyáltalán nem tartjuk megalapozottnak. A Bocskai-kultusz ápolását – amelyet többek között a Hősök terén, a nemzeti panteonban álló szobra és a Bocskai út egyaránt kiemelten őriz Budapesten – véleményünk szerint tehát olyan helyeken és módon kellene erősíteni, ami nem megkérdőjelezi, hanem erősíti a fejedelem politikai pályafutásának vitathatatlan értékeit.

Dr. Pálffy Géza

Feltöltve: 2015. január 1. Utolsó frissítés: 2015. január 8.


[1] Szabadságharc volt-e Bocskai István mozgalma? Ellentmondások és kétségek. In: História, 30. (2008) 1. sz. p. 7–10. [Disputa rovat]

Függetlenségi harc volt-e Bocskai mozgalma? Bocskai István, az oszmán-törökök és a magyar királysági rendek sokrétű kapcsolatrendszeréről. In: Korunk, III. folyam XX. (2009. március) 3. sz.: Politika és elit a történelemben, p. 12–22.

Szabadságharc volt-e a Bocskai István mozgalma? In: Magyar Tudomány, 170. (2009) 2. sz. p. 185–196.

Szabadságharc volt-e Bocskai István mozgalma? In: Tanulmányok Bocskai Istvánról. A 2006. április 22-én megrendezett konferencia előadásai. Szerk. Horváth Zita. Miskolc : Miskolci Egyetem, 2008. (Publicationes universitatis Miskolcinensis – Sectio Philosophica, Tomus XIII. – Fasciculus 2.) p. 187–203.

Függetlenségért vívott szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? Bocskai István 1604–1606. évi mozgalmának megítéléséről. In: Árkádia – történelem, 7. sz. (2012. jan. 5.) A sokszínű történelem

Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604–1608). Budapest : Magyar Történelmi Társulat, 2009. (Századok Füzetek, 3.) 70 p.

[2] Részletesen lásd Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén...” A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Martin Opitz Kiadó, Bp., 2006. és Pálffy Géza: Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604–1608). Századok Füzetek 3. Budapest: Magyar Történelmi Társulat, 2009.

[3] Uő: Függetlenségért vívott szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? Bocskai István 1604– 1606. évi mozgalmának megítéléséről. In: Árkádia – történelem 7. sz. (2012. jan. 5.) A sokszínű történelem 

[4] Teszelszky, Kees: A Bocskai-korona mítosza. A koronázás körülményeinek leírása a fikció és a valóság tükrében. In: Petercsák Tivadar–Berecz Mátyás, szerk.: Magyarország védelme – Európa védelme. Studia Agriensia 24. Eger: Dobó István Vármúzeum, 2006. 239–246.

[5] Erre újabban részletesen Papp Sándor: Bocskai István török politikája a felkelés előestéjén. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004) 4. sz. 1198–1211. és Uő: Török–magyar tárgyalások és szerződéskötés 1605-ben. In: Barbu, Violeta–Tüdős, Kinga S., szerk.: Historia manet. Volum omagial Demény Lajos Emlékkönyv 75. Bucureşti–Cluj: Kriterion, 2001. 119–135.