Sumervallás és az ókori számítógép

„Hamisítás, netán gyerekes tréfa?” – teszi fel a kérdést egy 2012 novemberében született cikk, mely egy neten lelt képet mutat be, rajta egy számítógépen dolgozó sumer alakkal.

Maga az ülő emberalak egy ismert Kr. e. 3. ezredi lazúrkő- és kagylóberakásból való, amit a sumer Ur városának romjai között találtak. Az írás szerezője blogjában Badiny-Jós Ferencet mentorának, magát a Nagy Lajos király magánegyetem sumerológia tanárának mondja. Elárulja: „látván a képeket eleinte jómagam is bedőltem; s mindent elsöprő heuréka-érzés kerített a hatalmába; miközben azon töprengtem, miként kerülhette el a figyelmemet e »számítógépes« ábrázolás, holott igazán jól ismerem az ÚR-i mozaikzászló minden részletét. … Tehát joggal vélhető, hogy a számítógépes kép a jelenetekben bővelkedő” alkotásról való.

Ezt követően a szerző körülbelül egy oldalnyi terjedelemben a legkomolyabb igyekezettel, lapalji jegyzetekkel megtámogatva cáfolja, hogy a képen valóban sumer számítógép lenne. Mert ugyan „aki részletesen nem ismeri az ÚR-i felségjelvényt, jóhiszeműen bedől, s fennen hirdeti: »Lám, lám, már a sumirok is ismerték és használták a számítógépet!«", de ő, a sumirológus ismeri az eredeti alkotást, és aprólékos egybevetésének eredménye, hogy a monitort és klaviatúrát bizony mostanában hamisították az uri alkotásra.

Aggódik is, mert a „hírlapi kacsa” már terjed a neten, pedig csak arra jó „hogy sokakat megtévesszen, bolonddá tegyen, s közben az alkotója vidáman kuncoghat »tréfája« idétlen sikerén". Nem derül ki, hogy milyen az "idétlen siker", de az igen, hogy annál is inkább bekövetkezhet, mivel „a sumirok és a kortársaik, … valóban fejlett műszaki ismeretekkel” rendelkeztek.

A szerző, mikor nem sumirológiai témáról gondolkodik, nyilván tudja, mi az elektromosság, mi a mikrocsip, vagy a monitor, és tudja, hogy milyen viszonyban van mindez a kora ókori technikai bravúrokkal, a boltívvel vagy a kerékkel. Ha nem sumirológiai lenne a téma, akkor a kép egyik forráshelyét nem egy „sumir irodalmi alkotásokat reklámozó hirdetésként” értelmezné, hanem annak, ami: a világ egyik legtekintélyesebb egyetemének, az oxfordinak webhelyeként, ahol ritka bőségben és kimagasló szakmai színvonalon vonultatják fel a sumer szövegeket, angol fordításukkal együtt. (The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature.) Nyilván az ókori szövegek és netes közzététel kettősége ragadta a honlap készítőit a vizuális tréfára, és fel sem merült bennük, hogy lehetne öt évesnél idősebb ember a föld kerekén, akit ez „megtéveszt” vagy „bolonddá tesz”.

Csakhogy a sumirológus (Ősbuda-kutató, parthusológus stb.) ha az ősmagyar téma hatókörébe ér, akkor józan megfontolásai helyébe a vallásos hite lép. És nem mellékesen: elillan minden humorérzéke. Az ő szemében egy ilyen tréfa vagy világcsoda, vagy aljasság, vagy infantilizmus. Ezért lehet, hogy a sumirológus, ha nem ismerné a berakást, akkor „mindent elsöprő heuréka-érzéssel” fogadná a mai PC-kre megtévesztésig hasonlító sumirszámítógépet, hisz „joggal” lenne „vélhető” hogy tényleg létezett.

Szellemi közállapotainkról árulkodik, hogy a cikket számos honlap átvette. (Az egyik szavazói például 4-esre értékelték az ötös skálán.)

Kérdés persze, hogy illő-e embereket hitükben megbántani? Mondja-e például kultúrember egy muszlimnak, hogy a Kába-kő csak egy vasdarab?

Nem mondja. Csakhogy ez a vallás magát tudománynak állítja be. Ebben az esetben pedig akkor is a tudomány szabályai lesznek érvényesek rá, ha vallásként megilletné a tapintat. 

Lőrinc László

2013. március 6.