A háttérhatalom és Mohács

Ha egyszer megírja valaki a hazai áltudományos hóbortok szomorú történetét, határkőnek fogja jelölni 2013. március 14-ét, amikor a kormánytól Szaniszló Ferenc megkaphatta a „kiemelkedő újságírói tevékenység elismerésére adományozható” Táncsics Mihály díjat*, Bakay Kornél pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet.

Utóbbi különös tanaira külön cikkeket szentelünk, és nem kívánunk itt Szaniszló (Echo TV) munkásságnak jelenkorra vonatkozó részével sem behatóbban foglalkozni, melynek egyik szeletét a médiatanács gyűlöletkeltőnek ítélte.

Így azt a műsorát sem részletezzük, amely szerint a globális pénzügyi háttérhatalom képes titokban, hatalmas fegyverekkel „láthatatlanul, a levegőből, a világűrből tönkretenni országokat”, például szárazságot, földrengéseket előidézve, és ennek keretében NATO gépek okozták a vörösiszap katasztrófát is azzal, hogy titokban bombázták a tározót.

Egyetlen, 2010. novemberi műsorával szeretnénk itt foglalkozni, mely történelmi kérdéseket taglal.

Fő állítása egyszerű: a mohácsi katasztrófát a zsidók okozták. I. Habsburg Ferdinánd ugyanis eladósodott a Fugger bankház felé, vagyis „az akkori világ Rothschildjeinek”, és nem tudott fizetni. A Fuggerek erre azt javasolták neki, hogy szerezze meg a magyar felvidéki bányákat. Ez sikerült is oly módon, hogy mikor 1526-ban jött a török, a király nevében egy ál-levelet küldtek Szapolyaihoz, melyben arra kérik, ne jöjjön Mohácsra seregével besegíteni. Így a király a katonáival és országával együtt odaveszett, a bányák a Habsburgoké lehettek, a Fuggerek meg visszakapták a hitelt. „És ez nem antiszemitizmus, ez csak egy nemzethalál üzleti története” - teszi hozzá, azt sejtetve, hogy a Fuggerek zsidók voltak.

Mindezt aztán megfejeli azzal, hogy az ország elveszejtésében egy másik zsidó, a kikeresztelkedett Szerencsés Imre „kincstáros” is szerepet játszott korábban, mikor 1514-ben ellopta a pápa által a török elleni keresztes háborúra küldött pénzt, a hadjárat ebből következő lefújása pedig parasztháborúhoz vezetett, ami legyengítette az országot.

Ezek után Szaniszló leszögezi, a történet arról szól, „hogyan lehet palesztinná gyűlölni, megosztani, terrorizálni, kifosztani bennünket, elvéve földünket, vizünket, aranybányáinkat”.

Minden józan ítéletű ember előtt első pillantásra is nyilvánvaló, hogy a láthatatlan fegyverekkel titokban teremtett szárazság víziójához hasonló, nagyvonalú blöffel van dolgunk. A kitűntetésre való felterjesztés azonban arra utal, ezt sokan nem veszik észre.

Lássunk tehát néhány tényt.

1. A Fuggerek nem voltak zsidók, felmenőik német parasztok illetve takácsok voltak.

2. A Habsburgok számára értelmetlen lett volna a török győzelmét elősegíteni, hiszen azok elsősorban éppen őellenük jöttek Magyarországra, nem sokkal később (1529-ben) meg is ostromolták Bécset.

3. A Fuggerek nem mondhatták Ferdinándnak, hogy szerezze meg a bányákat, mert azokat – kis megszakítással ­– éppen ők hasznosították, már jóval Mohács előtt és az után is, legnagyobb megelégedésükre.

4. A kis megszakítás 1525-ben a valóban kikeresztelkedett zsidó Szerencsés Imre kincstartónak volt köszönhető. Ő akkor azt állította, hogy elődje, a Fuggerekkel üzleti és családi kapcsolatban lévő Thurzó Elek hűtlenül kezelte a kincstárt, és szerinte ebből a Fuggereknek indokolatlan hasznuk volt. Ezért vette vissza kincstári kezelésbe a bányákat.

5. Az 1514-es keresztes hadjáratot nem pénz hiányában fújták le. A hadi gyülekezés kezdetén már megindultak a parasztmozgolódások, és ezért állította le az érsek a szervezést. (A paraszthadak leverésének költségeire különben a király különadót vetett ki a zsidókra.)

6. 1514-ben Szerencsés „kincstáros” nem tudta a pápai pénzeket ellopni, mert akkor a kincstárhoz még nem volt köze: alkincstartó is csak hat évvel később lett.

7. Szerencsés is kapzsi pénzember volt, akárcsak kortárs kollégái, vallástól függetlenül. Az azonban tény, hogy a török veszedelem idején, 1526 áprilisában 1500 forintot, júliusában pedig már 10 ezret adott a királynak a védekezés megszervezésére. Eközben a legnagyobb magyar főurak együttvéve adtak össze ugyanennyit (az általuk felajánlott egyharmadát), a pápa pedig 50 ezret küldött.

8. A Szapolyainak küldött ál-levél természetesen blöff, erre semmiféle forrás eddig nem utalt.

9. A történtek szaniszlói értelmezése részben a nyilaskeresztes Málnási Ödön betegesen antiszemita munkájából ered, mint erre Pelle János 2007-es cikkében felhívta a figyelmet egy hasonló tartalmú Magyar Nemzet-írás kapcsán. Utóbbi szerzője szintén hitelt adott a hungarista ötletelőnek; ő most januárban Madách-díjat kapott.

A régmúlt történteket sokan felhasználták már obskurus jelenkori gyűlöletek szításához. Szaniszló „kiemelkedő újságírói tevékenysége” abban áll, hogy ehhez a nem-történteket használja fel.

­*

(Megjegyzés. Táncsics Mihály, akiről a díjat elnevezték 1848-ban nyilvánosan megvédte azokat a pesti zsidókat, akiket egyes keresztények nem akartak a nemzetőrségbe felvenni, és számukra külön zászlóalj szervezését kezdeményezte; ennek szimbolikus vezetésére a zsidók őt kérték fel. Néhány héttel később Táncsics síkra szállt az izraelita vallás egyenjogúsításért is. Mindezért Szaniszló elődei akkor azzal vádolták meg, hogy a zsidók lepénzelték.)

Lőrinc László

*A díjat március 19-én az adományozó miniszter, Balog Zoltán tévedésre hivatkozva visszakérte. Másnap Szaniszló műsorában kifejtette, hogy a díjat visszaadja "azoknak, akik méltatlannak találtattak, hogy engem méltónak találjanak".

Első változat: 2013. március 14. Utolsó módosítás 2013. október 26.