A Politikai Bizottság a facebookon

Ezúttal az MSZMP vezetők 1974-es facebook üzenetváltása jutott szerkesztőségünkhöz. Ünnepi komolytalankodás - másodszor

Eseménymeghívás:

Értekezlet. Téma: a május 1-i direktívák

Idő: 1974. március 24. du. 15.30

Jászai Mari tér. MSZMP Pártközpont 3. emelet, Oleg Kosevoj terem

Posztolta: Grósz Károly elvtárs, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője

Grósz: Elvtársak, nem kaptunk semmi direktívát arról, hogy az idei május 1-ét hogyan szervezzük, mik legyenek a jelszavak, amiket a felvonulók elhordoznak az elvtársak előtt stb. Már rég elküldtük az eseménymeghívást a megbeszélésre, de senki sem jelölte vissza, hogy jön, csak Fock elvtárs.

Biszku: Grósz elvtárs, mindent csináljon úgy, ahogy eddig.

Grósz: Én új vagyok itt.

Komócsin: Grósz elvtárs, nézze meg a szovjet jelszavakat a Pravdában, mindig így szoktuk. És ne tartson fel bennünket ilyesmikkel.

Grósz: Természetesen azzal kezdtük, hogy megnéztük a szovjet elvtársak jelszavait. De mit kezdjünk azzal, hogy „Éljen szeretett hazánk, a világ legnagyobb és legerősebb szocialista állama?” Az elhajlók még nacionalizmusnak magyaráznák…

Komócsin: Írja helyette, hogy a legkisebb. Találja fel magát

Kádár: Elvtarsak, Grósz elvtars kérdése jogos, vitassuk meg. Azért nem jelöltem, hogy részt veszek, mert nem ismerem ezt a fene bonyolult fészbúkot, most magyarazta el a titkarnőm, de nem értem. Szerintem a Fock kivételével senki sem érti, csak ők nem merik bevallani. :)

Komócsin: Kádár elvtárs, őszintén meg kell hogy mondjam, teljes mértékben egyetértek önnel abban, hogy ez a fészbúk fene bonyolult. Az illegalitásban nekünk elég volt egy bunkócska, mégis megragadtuk a hatalmat.

Fock: Elvtársak, gyorsan beszéljük meg, minisztertanácsra kellene sietnem.

Kádár: Fock, ne rohangaljon, a maga érdekében is fontos, hogy jók legyenek a jelszavak, mert Moszkva már nagyon ferde szemmel néz magara. Pekingről nem is beszélve. Peking véleménye persze, mielőtt barki félreértené, Komócsin, most nekünk teljesen mindegy is.

Biszku: Fock elvtársnak érdemes lenne elgondolkodnia, mi következik a szovjet elvtársak elvszerű, leninista kritikájából az ő pozíciójára nézve, ha nem gyakorol sürgősen önkritikát.

Fock: Kádár elvtárs, úgy látom, nem találja az á betűt. A kalviatúra jobb szélén keresse.

Kádár: De talalom, Fock elvtars, csak én beszélni is így szoktam.

Fock: Bocsánat. Szóval akkor beszéljük meg a jelszavakat, rendben.

Komócsin: Visszatérve a fészbúkra: ez egy imperialista találmány, a rothadó nyugat terméke, nem tudom, hogy osztályharcos nézőpontból helyén való-e, hogy ezen keresztül levelezünk. Biztos vagyok benne, hogy a szovjet elvtársak ezt nem helyeselnék. Még nagyobb baj, hogy a megtévesztett dolgozók körében is terjed. A helyette kifejlesztett szovjet ikonknyígát kéne csak engedni.

Aczél: Sajnos az ikonknyíga nagyon lassú, vírusos, és tele van spammel, amiket a szovjet párt küldözget. A facebookot természetesen nem támogatjuk, de az adott körülmények között nem is tiltjuk. Szerintem kellően éber ellenőrzés és ideológiai szűrés mellett tűrhető.

Fock: Cenzúrázni? Technikailag megoldhatatlan.

Biszku: Már megoldottuk.

Aczél: Magunk is felhasználhatjuk a facebookot, például ki is posztolhatnánk egy eseménymeghívást május 1-ére a Felvonulás térre.

Biszku: Helyes, és összeírjuk azokat, akik arra klikkelnek, hogy nem lesznek ott.

Kádár: Nem szeretnék klikkeket.

Aczél: Különben állítólag maga Brezsnyev elvtárs is gondolkodik azon, hogy FB oldalt nyit, és ezekre kiposztolja a beszédeit, meg a kitűntetései fényképét.

Fock: Sokan fogják lájkolni.

Biszku: Kádár elvtárs is indíthatna ilyet, képekkel az életéről: tyúketetés a kertben, krumplileves kanalazása hokedlin Kádár Jánosné elvtársnő társaságában, ilyesmi. A lájkokat majd mi megoldjuk.

Kádár: Elvtarsak az én maganéletem nem kiteregetni való, mint az ekszibícista imperialistaké. De gyarlatogatasokról lehetne képeket kitenni, ha jónak latjak.

Grósz: Elvtársak, arra gondoltam, lehetne egy ilyen jelszó: „Legyen megbonthatatlan az élő és virágzó magyar-szovjet barátság!”

Kádár: Valahogy furcsa. Ez szokott lenni?

Grósz: Nem, de nekem azt mondta Kádár elvtárs, próbáljunk majd új ötletekkel felkészülni május 1-ére.

Kádár: Ez nem a jelszavakra vonatkozott. Nem valami olyasmit szoktunk, hogy „Legyen élő a megbonthatatlan és viragzó magyar-szovjet baratsag?”

Aczél: Nem. Azt szoktuk: „Éljen és virágozzék a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság!”

Kádár: Akkor írjuk ezt idén is. Ez mar bevalt, ebbe nem fognak belekötni Moszkvaban. Jó lesz majd meglepődni a tribünön, mikor olvasom. :)

Komócsin: Moszkvai elvtársak nem szoktak belekötni semmibe, meglátásom szerint csak bölcs iránymutatást adnak. Nem is értem, amit Kádár elvtárs írt. És hol itt a meglepetés? És mire jó a meglepetés a szocialista építés jelenlegi szakaszában?

Aczél: Kádár elvtárs viccelt. Nem ismeri még a szmájlit?

Grósz: Én nevettem is! És lájkoltam! 

Biszku: Javaslom, legyen egy ilyen jelszó is: „El a kezekkel Vietnámtól!” Ehhez mit szólnak az elvtársak? Rövid, dinamikus, forradalmi és megszokott.

Aczél: Nem jó. Az amerikaiak már megkötötték a békét és kivonultak.

Biszku: Miért? Akkor már nem is lehet el a kezekkel?! MOCSKOS AMERIKA!

Aczél: Aggályosnak találom: a jelenlegi helyzetben a szovjet elvtársak még a saját kezükre értenék, és megharagudnának… Szerintem annyi újítás belefér, hogy ezt most idén kihagyjuk.

Komócsin: Nem túl merész dolog?

Kádár: De mi legyen helyette? Valamitől mégiscsak legyen el-a-kezekkel, e nélkül nem tudok május 1-ét elképzelni.

Fock: Javaslom Chilét.

Komócsin: Miért, ott mi van?

Biszku: Támogatom. Nem-e lehetne ez: „Szabadságot Pinócset elvtársnak!”?

Fock: Nem jó, Pinochet ott a fasiszta diktátor.

Kádár: Elvtarsak, ez jó ötlet, persze Pinócset nélkül. Jó benne hogy nem új, volt mar ilyen Andzsela Dévisszel, azzal a nagyhajú amerikai kommunista nővel. De akkor kinek kérjünk szabadsagot?

Aczél: Corvalánt írjuk be, a fogva tartott chilei kommunistát.

Kádár: Akkor legyen ez: „El a kezekkel Kórvalan és Andzsela elvtarsaktól!” Így nem lenne annyira merészen új, a szovjet elvtarsak is meg lesznek elégedve.

Aczél: Nem jó. Angela Davis már két éve szabad. Maradjon csak Corvalan. Ő a moszkvai jelszavak között is biztos szerepel.

Grósz: Még van egy kérdés: melyik szín legyen meghatározó az ünnepség dekorációjában?

Biszku: Grósz, gondolkozzon már egy kicsit! MÉGIS MELYIK?!!!

Grósz: Felvetődött, hogy idén a vöröses lilával próbálkozzunk...

Biszku: Miért nem rögtön püspöklilával? Tán elvtelenül hajbókoljunk a klerikális reakció előtt? Eszénél van?

Grósz: Kádár elvtárs azt mondta, újítsunk…

Kádár: Igen, de ne ész nélkül, mint tót a lovával! Természetesen nem a szlovak elvtarsakra értettem. Nem forradalmarok vagyunk, illetve természetesen azok vagyunk, de nem úgy. Természetesen tovabbra is valtozatlanul és töretlenül minden vörös!

Grósz: Meg Kádár elvtárs azt is mondta, hogy legyen színpompás seregszemle…

Biszku: Miért, a vörös talán nem szín?! Magának nem eléggé pompás?!

Grósz: Meg kell mondjam őszintén, hogy azért is vetődött fel a másféle szín, mert nagy hiány van most piros drapériában itthon, sőt a szocialista relációban is sajnos elfogyott.

Biszku: Láthassa Fock, ide vezetett a maga nagy mechanizmusreformja.

Fock: A reformokat már rég leállították az elvtársak. De össze lehetne szedni a drapériát az állami szektoron kívül is...

Komócsin: Maszekoktól május elsejei vörös drapériát? Ezért harcoltunk az illegalitásban a szocializmusért?

Aczél: Maga nem is harcolt az illegalitásban.

Komócsin: Ne haragudjon Aczél elvtárs, ebben az esetben ez teljesen mindegy. A munkásosztály vezető szerepét nem vagyok hajlandó feladni a burzsoá kispolgárság drapériája kedvéért!

Fock: Majd jól megadóztatjuk őket.

Kádár: AZ ISTENFAJAT MAGUKNAK! Mit banom, akkor szerezzenek be nyugatról!

Grósz: Vörös drapériát nyugatról?...

Komócsin: Mit szólnának ehhez Moszkvában? Mert meg fogják ám tudni…

Fock: Ebben nem kételkedünk, Komócsin elvtárs.

Kádár: Majd azt mondjuk nekik, hogy a forradalmi harc szokatlan megoldásokra kényszeríthet.

Aczél: Keresek ehhez valami Lenin-idézetet!

Kádár: És valami nacionalista vagy balos diakmozgolódas nem varható, Biszku?

Biszku: Azt próbálnák meg! Tele lesz a tér a civil és egyenruhás elvtársakkal. Különben is, május elsején??? Tudja Kádár elvtárs, hogy csak március 15-én szoktak mozgolódni, és tavalyelőtt már azokat is jól elintéztük, akik idén akartak volna.

Kádár: Azért csak küldje be a besúgó elvtarsak jelentéseinek összefoglalójat.

Aczél: Kádár elvtárs nem nézi a mailjeit? Már mind megkaptuk, unalmas. „Használt a megöntözés.”

Biszku: Valami baj van a jelentéssel?! Az elvtársak nagyon sokat gürcöltek vele.  És mi az hogy öntözés?

Aczél: A szocialista törvényesség visszaállítására célzok.

Biszku: Azt tökösen csináltuk, elég volt néhányszáz kivégzés, és láthassák az elvtársak, kuss van. Garantálom, marad is.

Kádár: Jól van, tudom magamtól is. Maga meg Aczél ne jöjjön folyton az irodalmi műveltségével. Inkább azt arulja el, hogy összeállítottak-e már a Felvonulók kérték című kívansagműsort?

Aczél: A Felvonulók kérték című kívansagműsor már kész van, láttam, rendben van. És kiválasztottuk azokat a megbízható elvtársakat, akik majd a felvonuláson a televízió kamerái előtt ezeket fogják kérni.

Biszku: Legyen munkásdalárda, azt imádom! Majd mindjárt ide rakom a jútúbról a Rontása tört ránkot, csak még nem tudom, hogyan kell. Ez a kedvenc számom.

Aczél: Ilyesmi már nem nagyon megy, inkább Latabárt tettünk be, meg Hacki Tamást.

Komócsin: Burzsoá nyugati kultúrmocsok.

Kádár: Imadom május elsejét, mikor a dolgozó tömegek elvonulnak transzparenseikre írt óhajaikkal a szocializmus tovabbi békés építéséről! Csak ne kéne négy órán keresztül integetni.

Aczél: Nekem van már egy kéztámaszom, a kabát alá kell tenni, nem lehet észrevenni. Csak rákönyököl az ember, és még kicsit mozgatja is a kezet. Elektromos árammal működik.

Kádár: Nem razza meg?

Aczél: Hová gondol, Kádár elvtárs, nyugati céggel csináltattam.

 

Lőrinc László

 

2013. május 5.