Putyin elveszett levele Széchenyi fiáról, aki Petőfi

A végén a műsorvezető megkéri a nézőket, küldjék be, ha náluk van Putyin elveszett levele, amit a barguzini Petőfiről írt a magyaroknak. Egy egyórás TV műsor Drábik Jánossal, amit nem lehetne parodizálni, mert fokozhatatlan. Pszichológusoknak és paranoia-történészeknek páratlan kincsesbánya. Sajnos, úgy látszik, politikai szónokoknak is.

Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság.

(Ödön von Horváth)

Szabadkőműves-fóbia és zsidó-félelem az egészséges életmód szolgálatában

Drábik János, a Leleplező című periodika szerkesztője, főállású összeesküvés-elmélet népszerűsítő. Nemcsak az Echo TV gyakori vendége, a TV 2 is elhívta már népszerű műsorába, könyveiért, internetes megnyilvánulásaiért tömegek rajonganak, majd ezer oldal olvasható tőle a Széchényi Könyvtár égisze alatt működő Magyar Elektronikus Könyvtárban is. Idén március 14-én a Viva Natura nevű netes televízióban bukkant fel, mely amúgy a lelki és fizikai egészség jegyében terjeszti őt a „Petőfi Sándor édesapja, gróf Széchenyi István” című műsorban. 

Nyilván használ az egészségnek, ha sok kimerítő gondolkodás helyett elhisszük Drábiknak, hogy a magyar történelmi bajok hátterében a szabadkőművesek és a bankárok, vagyis a zsidók húzódnak meg – és természetesen ők állnak a nagy magyar apa és fia közé is.

Miket állít Drábik ebben a röpke egy órában?

A szabadkőművességet a zsidóság hozta létre, ők pedig az Egyesült Államokat. Már 1776-ban három millió szabadkőműves volt. A május 1-e is szabadkőműves ünnep. Petőfi szabadkőműves volt, de ezt a szabadkőművesek titkolják. Petőfi apja Széchenyi István volt. Az összes 1848-as európai forradalom szabadkőműves hatalomátvételi kísérlet volt, csak épp a magyar nem. A magyar szabadságharcot a zsidó Rothschild bankárok érdekében és parancsára verték le az osztrákok. A Kossuth-bankók fedezetét egy bizonyos Wodianer nevű zsidó ellopta, és odaadta a szintén zsidó Rothschildnak, aki zsebre vágta. Petőfi nem halt meg Segesváron, hanem Barguzinba került, ahol magyar verseket írt, de az Akadémia ezt titkolja. Moses Montefiore többször járt itt az 1867-es kiegyezés idején, ami bizonyítja, hogy a zsidók egy része Magyarországot nézte ki új hazájának. Hitler anyai nagyapja egy Rothschild bankár volt.

Továbbá: a Magyar Tudományos Akadémia ősidőktől szabadkőműves irányítás alatt van, és ott „lényegében mindenki szabadkőműves”. A mai „magyar politikai elitben mindenki, aki számít az szabadkőműves”, mert másképp oda sem kerülhet, „a Grand Orient páholy ügyvezető vezetője a Mesterházy Attila”. (Az interjút még a pártvezető látványos bukása előtt adta, azóta nyilván más áll a páholy élén.) Lenin, Trockij szabadkőműves volt, Sztálin viszont rózsakeresztes. Csang Kaj-sek,  Csu En-laj szabadkőműves, Mao viszont nem, mert konfuciánus. (Nyilván a konfuciánusokat is valami titkos társaságnak hiszi.) 1990-ben a Soros György által teremtett Közép-Európai Egyetemen egy előadó elmondta, hogy az a cél, hogy a magyarságnak csak szakbarbár értelmisége legyen, és elég 5-6 millió a magyarokból, ezt valaki elmondta Bencsik Andrásnak, aki ezt megírta a Demokratában. A világ-szabadkőművesség parazita, mindenkinek szívja a vérét, egy háttérhatalom. Putyin orosz elnök viszont nem szabadkőműves, a magyaroknak írt, ismeretlen helyen lappangó levelében kifejti, ha meg akarják tartani identitásukat, „kellene egy nagy nemzeti temetést csinálni a magyar Puskinnak”. Sajnos a levelet magát Drábik nem látta, ezért a műsorvezető (Jakab István) arra kéri a nézőket, akinek megvan a Putyin levél otthon, küldje be a szerkesztőségbe.

Magabiztos tájékozatlanság

Nos, egy óra önfeledt szórakozva művelődés, hiszen tanítani lehetne ebből az összeesküvés-elméletek történetét, még az elméletgyártók mentalitását és viselkedését is. Egy óriási szemléltető szöveggyűjtemény Daniel Pipes a „paranoia évezredes történetéről” szóló könyvének egyes fejezeteihez.[1] Érdekes még a rendíthetetlen, kinyilatkoztató magabiztosság, a mindent kétszer mondó sulykolás. (Például olyan pátoszos és értelmetlen mondatok ismétlődnek szó szerint, hogy „engem mint magyar emberként érdekel”.) Felvonulnak mind a világszerte ismert, klasszikus, ronggyá koptatott és cáfolt állítások, és van köztük néhány ócska hazai blöff is, így az 1821-es Habsburg határozat arról, hogy a magyaroknak ki kell találni egy halszagú származást (többször leírták, hogy a soha nem adatolt vagy publikált dokumentum kitaláció, azt is, hogy kié), hogy „ezt a finnugor dolgot Finnországban már nem tanítják” (de igen; akit érdekel, néhány kattintással és a google fordító segítségével kiderítheti ezt a finn internetes oldalakról, de magyar cikkek is vannak róla). 

Jakab műsorvezető úgy tudja, „egy laza DNS méréssel a finnugor kapcsolatot meg lehetne vizsgálni, de akkor megszűnne az MTA-n a finnugor tanszék”. Persze az akadémiának nincsenek tanszékei, ezzel szemben a honfoglalás kori temetők csontvázainak DNS-ét vizsgálták és vizsgálják, bőven vannak ezzel kapcsolatos publikációk is. Származási kapcsolatokra is lehet belőlük valamennyire következtetni, bár nagyon vitatott, hogy mire és mennyire, ellentmondásosak is az eredmények, viszont abban egyértelműek, hogy nem igazolják a mesés származástanokat, a finnugor nyelvrokonságot meg végképp nem cáfolhatják, hiszen például Obama elnök DNS-e sem fogja feltárni, hogy rokon nyelven beszél Angela Merkellel. A beszélgetők úgy tudják továbbá, hogy a barguzini „Petőfi” DNS-ét nem vizsgálták, ezzel szemben de igen, éppen ez derítette ki, hogy a talált csontváz nőé. 

Petőfi barguzini utóéletére Drábik egy kiadványra hivatkozik, melyet a Szabad Föld újságírója írt; a könyvet UV lámpával árulják, aminek segítségével „még több titok válik olvashatóvá.”[2] (E kiadványban egy kattintásnyira egymástól szerepel, hogy „Petőfinek nincsenek egyenes ági leszármazottai” és hogy „Petőfinek sok ezer unokája és dédunokája él”.) Drábikék fel vannak háborodva, hogy az Akadémia nem foglalkozik a barguzini üggyel, ami persze szintén nem igaz, túlságosan is sokat foglalkoztak.[3] 

De hát nyilván szabadkőműves rafinéria minden cáfolat, hiszen más magyarázata nem lehet a tamáskodásnak. A paranoid érvelés körbeér.

Lecsippentett félmondat, szemben a szöveggel

Van azonban viszonylag új ötlet is, és ez a műsor címadó témája: nevezetesen hogy Petőfi apja Széchenyi István volt.

Honnan tudjuk ezt? Hát magától a gróftól, akitől a titkárának, Tasner Antalnak írt leveléből Jakab az alábbi részt olvassa fel: „Áll Buda még. Ezt nem lehet többet mondani, és az összes látnok, akik az utóbbi időben támadtak, mint pl. Petőfi, aki a fiam, akinek az anyját, mint annyi mást hagytam megdögleni…”[4]

Hisz maga a gróf állítja, hogy Petőfi a fia! A mondat vége sajnos „lemaradt”, továbbá az idéző eltekint magától a szövegtől is, amiből kiragadta, és ami érthetőbbé tenné, hogy miről van szó. A lecsupaszított félmondattal aztán Drábik úgy tesz, mint Karinthy „embere, akinek abszolute semmi érzéke a szimbólumokhoz”. Mert ha a gróf azt írja Petőfiről, hogy ő a fia, akkor nyilván, szó szerint úgy kell érteni, hogy biológiai értelemben az.

Tudni kell, hogy a levél 1851-ben a döblingi elmegyógyintézetben született, ahol Széchenyi már és még bomlott aggyal írta végeláthatatlan, mindenért magát okoló szövegeit (nem ez az egyetlen), hosszan sorolva az önvádakat. „Caroline-t lassú tűzön gyilkoltam hét éven át” – írja például az egyik helyen.[5] Drábik féle logikával ebből arra következtethetnénk, hogy volt egy nagy serpenyő, és ebben a gróf 2556 napon át folyamatosan pörkölgette szegény szerelmét. Állítja továbbá, hogy „törzsem gyilkosa lettem”[6], ebből világos, minden magyart külön legyilkolt, tehát magyar ember akkorra már nem is maradt, végre erre is fény derült.

Hogy a zavarodott gróf miért nevezi Petőfit fiának, bizonyosan nem lehet tudni, de erősen sejthető, ha elolvassuk a második idézett mondat lehagyott végét is, mely így hangzik: „…a Felhőkben pontosan megrajzolta.” Vagyis Petőfi a Felhők versciklusban pontosan leírta, hogy teljes (lesz) a pusztulás, tökéletesen tükrözve Széchenyi depressziós világvége-hangulatát – ennyi az állítás. Annyira fontosnak tartotta a gróf a Felhőket, hogy a levél végén még egyszer kitért rá. Tehát Petőfi abban az értelemben „fia”, hogy maga is azt gondolja, „rajtam átok fekszik, átok” (Nem sírok én… 1846), hogy „annyit sem ér az élet, mint egy eltört fazék” (Annyit sem ér az élet… 1846) és így tovább.

Sodomia, pederasztia, családgyilkosság?

Az anya, Hrúz Mária levélbeli említése is érdekes. A közzétevő történész a jegyzetben tájékoztat arról, hogy a gróf értesült a hírneves költő anyjának 1849 májusi, a pesti kolerakórházban történt haláláról.[7] A kolera pedig már akkor dühöngött, mikor Széchenyi felelős miniszterként tevékenykedett. Ahogy mindenféle más mulasztással is vádolja magát, itt nyilvánvalóan azzal, hogy a kolera ellen nem tett meg mindent, mikor tehetett – akár igaz ez, akár nem. Erre vonatkozhat az őt, „mint annyi mást hagytam megdögleni” kitétel. De pontosan persze nem lehet tudni. Nemcsak a metaforikus beszéd homályosságáról van szó, hanem a megborult elme túlzásairól is. Visszatérően emlegeti, hogy szajhákkal hentergett, felesége helyett, sodomiával és pederasztiával is vádolja itt magát, sőt azzal, hogy az 1838-as árvízkor családját Pestre hívta, „abban a reményben, hogy egytől egyig odavesznek és én megszabadulok a család terhétől”. Egész politikai pályáját megtagadva kijelenti, hogy „írtam 16 könyvet, amit az ördög diktált”, hogy az Akadémiát csak azért alapította, hogy ezzel egy nőnek imponáljon, felajánlva vagyona egy részét, maga „sem tudván pontosan hogy mire”; vagy hogy a „pokol tiszteletére” lépett be a Batthyány-kormányba és sugalmazta a magyar pénz kiadását Kossuthnak.[8] Jakab és Drábik vagy nem olvasta el a szöveg egészét, vagy tudatosan szemezgetett, és aztán álszenten magasztalja a Kossuth-bankókat (mely ellen állítólag Rothschild támadt) és az Akadémia megalapítását, amit pedig a szabadkőművesek tettek tönkre. Jól látszik: ha egy összeesküvés-elméletet támogathat egy szöveg félmondata, akkor azt szó szerint vesszük és idézzük, ha a többi cáfolja – akkor az nincs. 

Drábik szerint Széchenyi apaságát bizonyítja az is, hogy „Petőfinek olyan sok előkelő barátja volt”, akiket az apa a háttérből terelgetett hozzá. (Hogyan? Pénzzel? Fenyegetéssel? Egy Petőfihez? Különben nem volt sok előkelő barátja.) Továbbá hogy nem Petőfit, hanem az öccsét keresztelték apja nevére, Istvánra, vagyis a névleges apa, Petrovics István sejthette a dolgot, ezért Sándort fattyúnak tekintette, előfordult, hogy annak is szidta (megint a szimbólumok iránti érzék), és csak Pistát sajátjának. (Persze ilyen névadási alapon elég sok 19. századi embert nem tekintett az apja sajátjának, ha egy kicsit körülnézünk. Például magát Széchenyit sem. Vagy Petőfi legjobb barátját, Arany Jánost. Ki lehetett az ő valódi apjuk?)*

Ceaușescu képviselőnője nem vigasztalódhat szlovák származékkal

Széchenyi önvádló írásainak tartalma, így az, hogy Petőfit a fiának nevezte, régóta ismert volt, csak készpénznek vétele új keletű.[9] Drábik nem hagy kétséget, hogy miért kell mostantól hinni az abszurd rokonságban: „Nekem nagyon fontos volt, hogy ezt tudjam, mert nekem sokáig rejtély volt az, hogy apai ágon szerb származású, anyai ágon meg… (fitymálva) mondjuk így… tót-szlovák vér… bár elmagyaro…” – nem is bírja folytatni a borzalmat: eddig úgy tudta, Petőfi nem magyar származású. (Különben a szerbet rosszul tudta, Petőfi apai ágon is szlovák eredetű volt.) Mikor pedig „New Yorkban ott volt Dukász Anna, aki a kolozsvári színháznak a magyar dívája, utána a székely nemzeti színháznak volt az igazgatónője és Ceaușescu idején parlamenti képviselő, de mikor Ceaușescunak Király Károllyal megromlott a viszonya, ők együtt éltek, akkor neki el kellett menekülni, ez a Dukász Anna mikor el volt keseredve, akkor elmondta hogy mi magyarok, amikor New Yorban itt el vagyunk keseredve, akkor mindig azt mondjuk, olvasunk egy kis Petőfit, akkor megnyugszunk.” Hát lehetett idegen származású egy ennyire magyar-nyugtató Petőfi?

Érthetetlen, de legalább titok

Nyilván nem. Csakhogy ezt titkolják, mégpedig a szabadkőművesek. Senki sem lenne képes kitalálni, hogy miért: mert maga Petőfi is szabadkőműves volt, és ennek sem szabad kiderülni. Hogy miért kell titkolni, hogy pont ez a népszerű zseni közéjük tartozott, mikor Liszt Ferenc, Kossuth Lajos, Türr István, Teleki László, Wekerle Sándor, Benczúr Gyula stb. esetében ezt senki sem tagadta vagy titkolta, azzal Drábik nem foglalkozik. Azzal sem, hogy a szabadkőműves titoknak és a Széchenyi titoknak mi köze egymáshoz. És honnan tudjuk mégis, ha ekkora titok, hogy Petőfi szabadkőműves volt? Abból, hogy „világszabadságról” írt, és ez szabadkőműves „maszlag”. Megint az önmagával való bizonyítás egészen egyszerű trükkje. Az, hogy a szabadkőművesek is, Petőfi is, a korban elterjedt eszméket párhuzamosan vallhatták, az nem merül fel. A világszabadság az atavisztikus származási-törzsi történelemszemléletben ragadt Drábik szerint olyan maszlag, amit emberek őszintén nem gondolhatnak, csak összeesküvésből találhatnak ki, például azért, hogy szegény naiv Petőfit lépre csalják.

Jakab szerint, ha végre mindenki tudná Petőfi csodás származását, „akkor a magyarság olyan erőre kapna sok szempontból – mert tudjuk, hogy a múltunkból táplálkozunk – hogy még gyorsabb lenne ez a fantasztikus felemelkedés, aminek hál’istennek részesei vagyunk.”

A probléma: a szeretett, becsületes apa

És akkor erről a szellemi magaslatról nézzünk végig az egész áldatlan histórián. Itt beszélget két ivarérett, felnőtt választópolgár. És a legkomolyabban képesek azt hinni, hogy az a szánalmas kis Petőfi, akit ők itt összebuherálnak a semmiből, az nemcsak jobb a tényleges nagynál, de megismerése „fantasztikus nemzeti felemelkedést” generálna. Elgondolkodtató, micsoda talajközeli, alpári morál ez, mely egy ember értékét a származásából vezeti le. Az nekik nem lenne probléma, ha Széchenyi, a „legnagyobb magyar” egy hatalmával visszaélő köztörvényes bűnöző lenne, aki leteperi vagy elcsábítja a kiszolgáltatott Hrúz Máriát, majd sorsára hagyja. A baj az, ha Petőfi apja szlovák. A valódi apa a kellemetlen nekik, a szeretettel megörökített „szorgalmas”, „becsületes lelkű, igaz” ember, „a vén zászlótartó” akiről fia azt írta, „te vagy mostan az én büszkeségem”, mert 58 évesen elment harcolni Jellacic ellen. Megdobogtatja a szívüket, hogy Petőfi talán egy meggyalázott nő törvénytelen gyermeke volt, aki a szabadkőművesek marionettjeként maszlageszméket öntött versbe, akinek barátait a háttérből az apja terelgette hozzá titokban, majd a háborúban megadva magát hadifogolyként messzire került, ahol a postamester lánya oldalán tengődgetett, gyenge orosz verseket fabrikálva, és meg sem kísérelt hazajutni, életjelt adni, levelet írni, kérelmezni, hogy újra lássa feleségét, kisfiát, hazáját, a rónát. Ez az a „magyar Puskin”, akinek az érdekében szerintük még maga Putyin orosz elnök is levelet írt. Aki történetesen valóban egy titkosan ténykedő, valóban szabadság- és magyarellenes szervezetnek volt egyik vezetője, nevezetesen a KGB-é. Minden mai lépése is a birodalmi terjeszkedés szándékáról árulkodik. Ez az, ami viszont Drábikot, Jakabot és a hasonló hazafiakat egyáltalán nem zavarja. De mint Pipes Sztálin személyén keresztül kimutatja, a megszállott összeesküvés-kereső csak ott nem lát ártó szándékot, ahol tényleg van.[10]

Ezzel a kínos Petőfivel szemben a tisztességes és bátor ember fia, a zseni, aki nem ismer maga fölött felsőbb hatalmat, aki vonzza a barátokat és ontja az eredeti gondolatokat, aki más népek szabadságát is fontosnak tartja, aki bátran vállalja a halált a csatatéren ideáiért, nos ez az életre kelt romantikus eszmény az, aki nekik vállalhatatlan. Két okból. Mert a világszabadságról írt, és mert az imádott, nagyszerű apa pedigréje nem megfelelő. Egy Petrovics nevű nem vigasztalhatja a Ceaușescu-kori törvényhozás Dukász nevű magyar tagját New Yorkban...

Kormányhivatal-vezető és házelnök Drábik nyomdokán

És mi lenne, ha fordítva lenne? Ha Petőfi nagy költő lett volna ugyan, de tényleg egy titkos szervezet és egy gróf marionettfigurájaként, és ezt támasztanák alá a források? Nyilván sem tisztességes, sem értelmes nem lenne ezt letagadni. Akkor viszont az összeesküvést keresők a hősi halált halt, nem-szabadkőműves Petőfit hirdetnék UV-lámpával olvasható, rejtelmes titkokat leleplező könyveikben, és az előzőt tartanák az Akadémia és a világ-összeesküvés termékének. Mert összeesküvésnek és titoknak nyilván lennie kell.

Nevethetünk és legyinthetünk. Csakhogy Drábik valótlanságait a Rothschildok által leveretett magyar szabadságharcról több ünnepi szónok is elismételte már, például 2012-ben Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános, pápai káplán, címzetes esperes, idén pedig Hargitai János kormánypárti országgyűlési képviselő, a Baranya Megyei Kormányhivatal vezetője – éppen az inkriminált a Drábik-interjú napján.[11]  

Sőt Drábik nézeteihez hasonló, történelemhamisító bankárfóbiák idén már házelnöki szónoklatban köszöntek vissza. 

Lőrinc László

*Cikkünk kapcsán írt a témáról az Irodalmi Jelen honlap, 2014. július 15-én. A Terjed az elmélet: Petőfi Széchenyi fia volt című cikk az ismertetés után hozzáteszi: "Lőrinc azonban kihagyja a talán legfontosabb ellenérvet: gróf Széchenyi István Petőfi Sándor fogantatásának időpontjában, pontosan 1822. március 1-je és szeptember 26-a között Wesselényivel együtt külföldön tartózkodott."

Terjed az elmélet: Petőfi Széchenyi fia volt
Terjed az elmélet: Petőfi Széchenyi fia voltcikkünk apropóján ír a témáról az Irodalmi Jelen honlap Terjed az elmélet: Petőfi Széchenyi fia volt című cikkében. http://irodalmijelen.hu/2014-jul-15-1102/terjed-az-elmelet-petofi-szechenyi-fia-volt Az írás a következőt teszi hozzá: "Lőrinc azonban kihagyja a talán legfontosabb ellenérvet: gróf Széchenyi István Petőfi Sándor fogantatásának időpontjában, pontosan 1822. március 1-je és szeptember 26-a között Wesselényivel együtt külföldön tartózkodott."  

2014. június 22. Utolsó frissítés: július 24.



[1] Daniel Pipes: Összeesküvések. A paranoia évezredes története. Ford. Szécsi Noémi. Bp. Agave. 2007. Pipes egyik alaptétele, hogy a baloldali összeesküvés-elméletek ugyanolyan kártékonyak, mint a jobboldaliakéi, csak azért hadakoznak többen az utóbbiakéival, mert az azokat tálalók mulatságosan zavarosak, tájékozatlanok és szakszerűtlenek. Drábikéra mindenképpen igaz a jobboldali elméletekről adott leírása, például, hogy a „titkos társaságokkal szembeni gyanúik túlságosan vadak ahhoz, hogy egy értelmes és kiegyensúlyozott ember bevegye azokat”. 215. old

[2] Borzák Tibor: P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül címen. BT-Press, Bp. 2014.

[3] Erről is esik szó a tenyleg.com Aktuális rovatában olvasható Hermann Róbert-interjúban. Hermann a barguzini témával foglalkozó akadémiai bizottságnak is tagja volt.

[4] Levél Tasner Antalnak. 1851. március 14. Közli: Spira György: Széchenyiről. Logod BT, Budapest, 2005. 186-187. oldal

[5] Széchenyi István: Önvallomás. 1849. március 21. Uo. 169. old

[6] Uo. 174. old

[7] Spira György jegyzete. Uo. 186. old

[8] Uo. sorrendben 179, 184, 171, 170 illetve 172-173. oldalak

[9] Lásd: Viszota Gyula: Gr. Széchenyi István elmeállapota és halála. Irodalomtörténeti közlemények 1933. 1-29 és 199-229 oldalak, illetve különösen: 209. old.

[10] Ld. Pipes 262. old.

[11] Ezzel a témával is foglalkozik a fent már említett Hermann Róbert interjú és egy Cáfolós anyag is.