Klaniczay Gábor: Ragályos középkor a posztkommunista Közép-Európában

Bevezető

Jelen tanulmány a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) Középkortudományi Tanszékén (Medieval Studies) folyó többéves kutatás összegzése. A projekt 2003 júliusában kezdődött és a mai napig tart, csakúgy, mint a kutatott jelenség maga. A kutatás széles körű anyaggyűjtésre támaszkodott, melyben résztvett valamennyi volt szocialista országból néhány diákunk, doktori hallgatónk és vendégoktatónk. Eredményeinket 2003-ban egy nyári egyetem és 2005-ben egy nemzetközi konferencia mutatta be, melynek címe Uses and Abuses of the Middle Ages (A középkor fel- és kihasználása) volt. Végül 2006-ban a Nyílt Társadalom Archívumban (OSA) megrendezett kiállítás összegezte Ragályos középkor a posztkommunista Közép-Kelet-Európában (Contagious Middle Ages in Post-Communist Central Europe) címmel.

Kutatásunkat az a megfigyelés motiválta, hogy az 1990-es évektől a középkor és a középkori hagyományok iránt meglepő mértékben megnőtt az érdeklődés. A középkor ilyen visszatérése azonban számos problémát vetett fel. Umberto Eco szerint a középkor új kelet-közép-európai változatára az egyház és a politika erősen rányomta bélyegét. Itt is meghonosodik a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban megfigyelhető középkor-kultusz karneválszerű, kereskedelmi-turisztikai művelése. De kialakul baljós kultuszok, ideológiák riasztó egyvelege is, amelybe pogány ereklyék és vallási hagyományok tisztelete keveredik, és ezekhez szélsőséges politikai célok társulnak.

Ezért lett a projekt első címe A középkor fel- és kihasználása. Úgy gondoltuk, hogy a középkori hagyományok politikai kiaknázása káros, eltorzítja a középkor történetéről meglévő eddigi ismereteinket és azzal a veszéllyel jár, hogy hitelteleníti szakmai tevékenységünket. Az idő múlásával azonban fel kellett ismernünk, hogy ez a megközelítés naivitás volt a részünkről. A történelmet tulajdonképpen mindenki használja: politikusok, művészek, a tömegkommunikáció képviselői csakúgy, mint a hivatásos történészek. Mindenki, aki részt vesz évfordulók megünneplésében, államilag támogatott (részben újonnan kitalált) hagyományok, szentek, hősök, emlékhelyek, emlékművek és ereklyék tiszteletének kanonizálásában. Az egyik történelemről szóló, történelemre támaszkodó ember eljárását egy másik könnyen címkézheti a történelemmel való visszaélésnek. Ezzel együtt a középkor régiónkbeli felhasználása miatt gyakran alakult ki rossz közérzetünk az 1990-es években. Ahogy Patrick Geary, első műhelybeszélgetésünk egyik résztvevője megfogalmazta: „a középkor visszatért, de ez nem igazán örömhír”.

A kiállításunk óta eltelt évek során ezt a középkor felé forduló politikus múlt-felhasználást Magyarországon némiképp háttérbe szorította a közelmúlt, a 20. századi történelem átírását, jelen hatalmi igényekhez történő hozzáigazítását célzó emlékezetpolitika. A „ragályos középkor” azonban továbbra is velünk van, ott kísért az évente megrendezett „Kurultáj” ünnepségeken, a pusztaszeri turulmadár-szobor avatáson, a „keleti nyitás” hangoztatásakor. Ezért talán nem érdektelen magyar fordításban közzétenni a 2006-os (és 2008-ban Amerikát is megjárt) Ragályos középkor a posztkommunista Közép-Kelet-Európában című kiállítás szöveges kommentáraiból készített összeállítást, mely bemutatja a középkor-kihasználás sokféle módját. A kiállítás képi anyaga, az angol szövegek egy részével együtt ma is látható az OSA honlapján.

I. A KÖZÉPKORI ÖRÖKSÉG MINT CSATATÉR

SLOBODAN MILOŠEVIĆ 1989-ES GAZIMESZTÁNI BESZÉDE. Történetünk emblematikus kezdőpontjának valószínűleg ezt a híres (vagy hírhedt) 1989. június 28-i beszédet kell tartanunk, mely állítólag közel egy milliós hallgatóság előtt hangzott el Gazimesztánban a rigómezei csata 600. évfordulója alkalmából, 1989. június 28-án. Utólag visszatekintve ez a beszéd adta a szikrát a Jugoszláviának nevezett lőporos hordóhoz Tito halála után, feltépve a szerb nemzet történelmi sebeit, és jövőbeni dicsőséget, kárpótlást ígérve: „A csata elvesztése nemcsak az Oszmán Birodalom felsőbbrendűségének és katonai fölényének következménye, hanem a szerb vezetők tragikus megosztottságának is… Az egység hiánya és a rigómezői árulás a szerb történelmen azóta végighúzódó sorscsapás. Még a legutolsó háborúban is az egység hiánya és az árulás vezette agóniába a szerb népet és Szerbiát, melynek következménye történelmi és erkölcsi értelemben felülmúlta a fasiszta agresszióét. Még később is, amikor a szocialista Jugoszlávia létrejött, ebben az új államban is megosztott maradt a szerb vezetés, és hajlamos arra, hogy kompromisszumot kössön a népe kárára. […] a szerb vezetők közötti viszály a mélybe rántotta, alávalóságuk pedig megszégyenítette Szerbiát. […] A válság, ami Jugoszláviát sújtotta, megosztottságot eredményezett nemzetünkben, társadalmi, kulturális, vallási és más egyéb kevésbé jelentős területeken is. A megosztottságok között a nemzeti tűnik a legsúlyosabbnak. Ennek megoldása könnyebbé teszi a többi megosztottság megszüntetését és enyhíti az általuk okozott károk következményeit.”

A HORVÁT ÁLLAMISÁG FELTÁMADÁSA. Franjo Tuđman elnök (1990-1999), aki történésznek tartotta magát, rendszeresen hivatkozott a független Horvátország középkori megalapítására. A többpárti parlament (Szabor) első ülésén 1990. május 30-án, történelemi áttekintésében sűrűn emlegette Tomislavot, a Horvát Királyság feltételezett megalapítóját, akit 925-ben koronáztak meg, és még két másik kora középkori horvát uralkodót, Zvonimirt és Peter Krešimirt, utalva a bizánciak, a velenceiek és más ellenségek felett aratott győzelmeiket követő területgyarapításaikra. Az 1990-es horvát alkotmány preambuluma, melyet hatalomra kerülése után fogadtak el, hangsúlyozta „a horvát nép ezeréves identitását és államisága folytonosságát, melyet egész történelme igazol különböző államalakulatok részeként csakúgy, mint a nemzetállam eszméjének megőrzése és erősítése, ami a horvát nép teljes szuverenitáshoz fűződő történelmi jogán alapszik.”

TOMISLAV KIRÁLY EMLÉKMŰVEI. Tomislav királynak már készült emlékműve Zágrábban, a kommunista időszakban, 1947-ben. Tuđman elnök a Tomislavról szóló emlékkönyv előszavában a következőket írta 1998-ban: „Amit ő (Tomislav) elért a tizedik század első negyedében, azt ma ismét megvalósította a horvát nép, saját hadseregével földön és vízen. (…) Horvátország feltámad napjainkban, több évszázad után, Tomislav király emlékének megőrzése segítségével, ami ezért minden horvát számára szent.”

A horvát állami szervek is támogatták Tomislav emlékművének felállítását a Bosznia-Hercegovina déli részén található, horvátok lakta Čapljinában, melyet a szélsőséges nacionalisták horvát területnek tartanak. Az emlékművet Petar Baršić tervezte 1998-ban Zágrábban. Tuđman elnök ennek kapcsán kijelentette: „a mi generációnk számára megadatott a hetedik és tizenkettedik század közötti horvát államiság feltámasztásának nagyszerű történelmi pillanata.”

A HORVÁT SAKKOZOTT ÁLLAMI CÍMER. Az állítólagosan a kora középkori horvát királyok idejéből származó horvát címert (8x8 vörös és fehér mező), amely része volt mind a velencei állami címernek, mind a Habsburgok Szent Római Birodalmának, először hivatalosan I. Ferdinánd használta egy pecséten, ami horvát trónra való megválasztását dokumentálta. A címer a horvát nemzeti lét jelképe lett a Jugoszláv Királyság idején. A független fasiszta Horvát Állam (1941-45) az „eredeti” sakkozott jelvényt használta, amely fehér mezővel kezdődött, és egy „U” betű került rá, ami az usztasát jelenti. A kommunisták megtartották a jelvényt, de a sort a vörös mezővel kezdték és az usztasa jelképet vörös csillaggal helyettesítették. 1990 után vita bontakozott ki arról, hogy visszatérjenek-e a fehér kezdő mezőhöz, ami a heraldikailag helyes változat, de mivel nem akartak folytonosságot vállalni a fasiszta korszakkal, maradt a vörös kezdő kocka. Koronát helyeztek a sakkozott mező fölé és a horvát föld más középkori szimbólumaival: a holddal, a csillaggal, a nyesttel, stb. díszítették.

A BOSNYÁK CÍMER A LILIOMOKKAL ÉS A BOSNYÁK HADSEREG. A boszniai háború alatt (1992-1995) a régész Enver Imamović vált az új bosnyák nemzeti ideológia egyik legtermékenyebb alkotójává. Azt írta, hogy „a modern bosnyák hadsereg Bosznia túlélésének szilárd garanciája. Kulin [középkori bán] és Trvtko [király] lovagjainak, továbbá a török janicsároknak az örökösei…”. Imamović volt az 1991 és 1998 között használt bosnyák címer tervezője is. A Kotromanić család címeréig nyúlt vissza, akik már felvették a liliomot címerükbe, mert a magyar Anjou uralkodókkal kerültek házassági kapcsolatba. Ezt a középkori jelképet le kellett cserélni a békekötés után, mert a bosnyák szerbek és horvátok a bosnyák muszlim hadsereghez való túl szoros kapcsolatnak tekintették.

HÁBORÚS PUSZTÍTÁSOK HORVÁTORSZÁGBAN. A középkori örökség fontossága és sérülékenysége fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, amikor kitört a horvát háború. 1991. december 6-án bombák százai hullottak Dubrovnikra, többségében az óvárosra és a kikötőre. Számos régi palota pusztult el teljesen, és a legfontosabb középkori emlékek közül sok sérült meg súlyosan, mint például a ferences kolostor. A bombázás a Horvátországban „kulturális emlékként” számon tartott épületek egész sorának szisztematikus elpusztítását jelentette. Dubrovnik mellett az egyik legsúlyosabb pusztítás Voćin gótikus templomát érte. A hivatalos statisztikák szerint körülbelül 300 templomot és egyházi épületet pusztítottak el Horvátországban az 1991-1995 között zajló háborúban. További 416-ot értékeltek „súlyosan sérültnek”, és 600-at „sérültnek.

VÉLETLENÜL LEHETTEK SZERENCSÉS KÖVETKEZMÉNYEK IS (A KÖZÉPKORRAL FOGLALKOZÓ TÖRTÉNÉSZEK SZÁMÁRA).
A Ptrinja melletti Gora barokk plébániatemplomát először 1991-ben bombázták szerb felkelők, majd később 1992-ben teljesen elpusztította a bombázás. A romok eltakarítása során kerültek elő egy kora gótikus templom maradványai, melyet III. Béla magyar király adományozott a templomos lovagoknak. A templomot most 12-13. századi formájában építik újjá.

A MOSTARI HÍD. A Neretva folyón átívelő Öreg Hidat (Stari Most) az oszmán építész Mimar Hayruddin (Hayrettin) tervezte, és kilenc éven át tartó munkálatokkal, 1566-ban készült el. A 28 méter hosszú és 20 méter magas építmény az egynyílású kő-ívhíd klasszikus példája, a város muzulmán civilizációjának szimbóluma, az UNESCO világörökség része. 1993. november 9-én a Horvát Védelmi Tanács (Hrvatsko Vijeće Obrane) a Bosznia és Hercegovina Hadseregével (Armija Bosne i Hercegovine) a város birtoklásáért folytatott tüzérségi összecsapás során szétlőtte a hidat. A függetlenség elnyerése után, egy nagyszabású nemzetközi összefogás keretében vált lehetségessé a helyreállítás: 2004. július 23-án nyitották meg újra a hidat.

VITATOTT ÖRÖKSÉG: A MEGVÁLTÓ TEMPLOMA A CETINA FOLYÓ FORRÁSÁNÁL. Bár ennek a 9-10. századi templomnak az impozáns romjai már a tizenhetedik századtól magukkal ragadták az utazók figyelmét, komoly feltárásokat nem folytattak a második világháború végéig. A helyiek – a 17. századi szerb telepesek leszármazottai – állították, hogy a templom ortodox (jóllehet megérkezésükkor már régóta nem volt használatban) és tiltakoztak a régészeti feltárások ellen. Számos régészt, aki a 80-as években megpróbált nekikezdeni az ásatásoknak, majdnem meglincselt a csőcselék. A legenda szerint, amely egy 19. századi áltudományos munkán alapszik, a templomot „Tvrtko, az ortodox bosnyák király” építtette a „térségben élő szerb alattvalóinak”. Paradox módon ez a mítosz megvédte a templomot az 1991-1995 közötti horvát háborúban is, amikor a térség számos középkori temploma elpusztult. Egy ortodox templom megépítésének szándékával készítettek egy tanulmányt szerb építészek 1994-ben a templom restaurálására és egy kupola építésére. A projekt megakadt a háború végével 1995-ben.

A VISEGRÁDI MEGÁLLAPODÁS. Miközben a volt Jugoszláviában pusztító konfliktus bontakozott ki, az 1989 után újra fellelt középkori hagyomány máshol lehetőséget biztosított egy új békés regionális együttműködés megalapozásához is. Az úgynevezett visegrádi országok szerződését 1991. február 15-i csúcstalálkozójukon kezdeményezték Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország állam és kormányfői. A mintát erre Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel király 1335-ös visegrádi hármas szövetsége adta, ezért az 1991-ben összegyűlt államfők és miniszterelnökök a középkori palota-komplexum egy e célra sebtében rendbehozott részében írták alá, mely ugyan nem lehetett pontosan azonos a korabeli történelmi esemény helyszínével, de hibátlanul képviselte a helyszín „történelmi szellemét”.

HARCOK A TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉGÉRT AZ 1990-ES ÉVEKBEN: KOLOZSVÁR/CLUJ-NAPOCA. A történet ezúttal az ókorba nyúlik vissza.Dácia római meghódítását és a Római Birodalomba történő beolvasztását követően létrehoztak egy várost a régi Napoca település helyén, melynek Hadrianus császár municipiumi státust adott. A középkorban, 1316-ban Kolozsvár szabad királyi városi kiváltságra tett szert és a 14. és 15. századokban az egyik legjelentősebb várossá nőtte ki magát Erdélyben. A várost különösen kedvelte  Mátyás király (1458-1490), aki itt született. Ennek tiszteletére állították Fadrusz János szobrát a város főterére 1902-ben, a középkori Szent Mihály templom elé. Ez a szobor a város jelképe lett, az I. világháború után pedig az erdélyi magyar kisebbség történelmi identitásának fontos szimbóluma..1992-ben a szélsőségesen nacionalista  politikus, Gheorghe Funar nyerte a helyhatósági választásokat és a következő tizenkét évben Kolozsvár/Cluj polgármestere lett. Magyarellenes retorikája és tettei a kampány során és az azt követő időszakban komoly ellenérzéseket váltottak ki Kolozsvár magyar közösségében. 1994-ben a polgármester eldöntötte, hogy feltáratja a római régészeti lelőhelyeket a Főtér alatt. A város történelmének két fontos korszakát – az ókorit és a középkorit – játszotta ki egymás ellen. A város magyar polgárai tüntetni kezdtek, hogy megóvják a történelmi emlékművet a Főtéren. A demonstráció 1994. július 2-án kezdődött, és súlyos magyar-román konfliktus kitörésével fenyegetett. A feltárásokat elhalasztották egy hónappal. A munkálatok azonban augusztus 2-án megkezdődtek,  komoly biztonsági előkészületekkel. Hamarosan kiderült, hogy a feltárás munkálata maga nagyobb fontossággal bírt, mint a várható leletek. Az idő múlásával még azok is visszavonták támogatásukat, akik eredetileg helyeselték a kutatást. A polgármester ezt követő újabb terve az lett, hogy Traianus oszlopának egy életnagyságú másolatát állíttassa fel közvetlenül a régészeti helyszín mellett. Az alapkövet 1999. december 1-én, a nemzeti ünnepen helyezték el, de a városi tanács végül elvetette a projektet. Funar polgármester egy további, sikeres kezdeményezése Ilie Berindei Avram Iancut ábrázoló szobrának felállítása volt. A főtér szomszédságában emelt, kb. 30 méter magas emlékmű feladata az volt, hogy szimbolikusan ellensúlyozza a Mátyás-szobrot. A kolozsvári főtér ügye tehát hosszú éveken át érzékeny politikai kérdés maradt.

 II. ÚJONNAN ÉPÍTETT EMLÉKMŰVEK

MEDVEDGRAD – MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS POLIITKA. Medvedgradot („Medve város”, a forrásokban még Medwed, Medveduar, Medve neveken is szerepel) Fülöp, Zágráb püspöke építtette a Medvednica hegység lejtőin, Zágráb felett, 1249 és 1254 között.  Kettős védőfal vette körbe a várat, és két torony erősítette északon és délen. Legfigyelemreméltóbb épülete Szent Fülöp és Szent János nyolcszögletű kápolnája volt. Medvedgrad sokszor cserét gazdát, 1590-ben a Gregorijanec grófok uralma alatt a várat egy földrengés pusztította el, és elnéptelenedett. 1642-ben már romként utaltak rá. 1979-ben elkezdődött néhány városrész rekonstrukciója. 1993-ban intenzív újjáépítés és restauráció indult, amit az a terv motivált, hogy itt, ezen a középkori helyszínen állítsák fel a Haza Oltárát. A restaurálásra borzasztóan kevés idő maradt, ami elég gondatlan munkát eredményezett.

A Haza Oltárát, ami a vár északi tornya alatt található, Dr. Franjo Tuđman, a Horvát Köztársaság elnöke állíttatta 1994. május 30-án, az Államiság Napján, a Szerbia elleni háború alatt meghalt horvát hősök emlékhelyéül. Az oltár megkoszorúzása központi állami szertartás lett: a magas torony adott otthont Horvátország történelmét feldolgozó kiállításának, a palotát pedig elnöki rezidenciává alakították át. Medvedgradot elzárták a turisták elöl és katonák őrizték az „Oltárt”. Az emlékmű, amit Kuzma Kovaćic szobrászművész tervezett, számos botrány kavart, részben a magas ára (kb. 500 000 euró), részben ideológiai háttere okán. A sebtében kivitelezett helyreállítás katasztrofálisnak bizonyult mind műemlékvédelmi, mind minőségi szempontból. 2000-ben Horvátország kormánya úgy döntött, hogy a Haza Oltára többé nem lesz az állami protokoll része és visszaadta a helyet tulajdonosának, Zágráb városának.

A VISEGRÁDI RENESZÁNSZ HERKULES KÚT, ÉS A PALOTA REKONSTRUKCIÓJA. Mátyás király építkezései közül az írott források szerint a visegrádi palota volt a legjelentősebb, benne egy vörös márvány kúttal. Az első régészeti leleteket 1934-ben találták. Mivel a Herkules kút eredeti talapzata és számos darabja előkerült a régészeti feltárás során, sokakban felvetődött az autentikus rekonstrukció igénye. Ez a szökőkút a legdíszesebb Quattrocento (15. századi) szökőkút típus egyetlen magyarországi emléke. Egy vízgyűjtőből, és egy nyolcszögletű szökőkút medencéből áll; ezt Mátyás címerével díszítették, melyet szalagokkal átkötött gyümölcsfüzér vesz körbe. A szökőkút tetején látható központi szobor Herkules harcát mutatja a lernai hidrával; a vízsugár az állat szájából fakad. Ez az első megbízhatóan datálható reneszánsz szobrászati mű, amit Itálián kívül készítettek.

A Herkules szökőkút helyreállítása a felfedezése óta izgatta a tudósok fantáziáját. A tényleges rekonstrukciót először 1990-ben indítványozták, de forráshiány miatt nem kezdődött el. A munkálatok végül is 1998-ban kezdődtek, a millenniumi ünnepségekre való felkészülés részeként a brit kormány, a Nemzeti Kulturális Alap és a Powergen Inc. anyagi támogatásával. A szökőkút teljes méretű másolatát faragták ki, gipsz modellek alapján, ugyanabból a vörös mészkőből, mint az eredeti. Ezzel egyenrangúan fontos feladat volt a szökőkút közvetlen építészeti környezetének helyreállítása: a ceremoniális udvar, ahová a szökőkút másolata került az eredeti helyszínen, miközben az eredeti darabokat egy kiállításon mutatják be. Minthogy az eredeti négyszögletes palotaépület egy jelentős része eltűnt a helyszín történelmi eróziója során, kiegészítése csak merész rekonstrukcióval volt lehetséges. A leletek alapos régészeti tanulmányozása és a számítógépes tervezés új technológiája (CAD) alapján vállalkoztak a földszinti rész újra felépítésére, ehhez csatlakozott a domboldalon a felsőbb szintekig megmaradt többi épületrész belső helyreállítása, amit befedett a domb lejtőjén erodálódó föld. Ennek köszönhetően a szárny belső udvarát a második szintig rekonstruálták, a Herkules szökőkúttal a központjában.

A palota földszintjének újra felépítése azonban heves szakmai vitát váltott ki a magyar művészettörténész szakmában. Nem mindenki értett egyet a rekonstrukció ilyen radikális kivitelezésével. Még szerencse, hogy ezt az újrateremtett emléket a következőkben a politika nem próbálta kihasználni. Az újrafelépítések sora azonban azóta is folytatódik: sorra épülnek vissza a magyarországi történelmi várromok tornyai, bástyái.

III. AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ ÚJ SZÖVETSÉGE -- KÖZÉPKORI SZENTEKKEL MEGPECSÉTELVE

Az ilyen vallási kultusz újdonsült politikai fontosságát nagyban erősítette a változásokkal való időbeni egybeesése. Különösen aktív szerepet játszott ebben II. János Pál pápa, aki az államszocializmus ellen fellépők emblematikus figurája volt. A szentek kultuszát nagyon fontos eszköznek tartotta: többeket avatott szentté pápasága alatt (2003-ig 464 szent és 1306 boldog), mint a 13. század óta pontifikáló összes elődje együttvéve.

CSEHSZLOVÁKIA: SZENT ÁGNES ÉS SZENT VENCEL. Szimbolikus, hogy a csehszlovákiai bársonyos forradalom időben egybeesett Csehországi Szent Ágnes szentté avatási perének utolsó fázisával. I. Přemysl Ottokár cseh király lánya, a klarissza rendbe belépő Ágnes a 13. században élt. Szentté avatási eljárását Přemysl Erzsébet, Luxemburgi János cseh király felesége kezdeményezte a 14. században, eredménytelenül. Később sikertelenül próbálkoztak újra a 18. században; 1874-ben eljutottak a boldoggá avatásig, majd újra kezdték az eljárást az 1930-as és 40-es években. Végül is Tomašek érsek vitte sikerre az ügyet, aki 1982-ben kezdeményezte a szentté avatási per felvételét, mely hivatalosan 1988-ban kezdődött és 1989. november 11-én fejeződött be. II. János Pál pápa jelentette be szentté avatását Rómában 10000 cseh zarándok előtt. A Václav Klaus kormányának kezdeményezésére 1990-ben a képe megjelent az 50 koronás bankjegyen. Szent Ágnes népszerű lett: 1995-ben állították színpadra Josef Bouček róla szóló drámáját. Az újdonsült nemzeti védőszent („Svatá Anežka Česká”) kultuszának ápolása hozzájárult a katolikus egyház térnyeréséhez.

Ezt erősítette egy másik kultusz is. 1995-ben Szent Ágnes mellett másik szentté avatás is történt: egy 13. századi nemes családanya, a domonkos harmadrendi  Lemberki Zdislaváé.

Az új, politikai hátszéllel kibontakozó szentkultuszok terén azonban a csehek megengedtek maguknak egy kis iróniát is. David Cerný 1999-es szobra – paródiájaként Josef Václav Myslbek 19. századi dagályos, historizáló, lovas Szent Vencel-szobrának, mely máig uralja a prágai Vencel teret (Vaclavske namesti) – Szent Vencelt egy lábainál fogva felfüggesztett, döglött lovon lovagolva ábrázolja. Az alkotás nagy vitákat váltott ki. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Főposta frissen megnyitott csarnokában helyezik el a Jindřišská utcában a CZ 99 kiállítás részeként. A Cseh Posta igazgatója szerint azonban a szobor túlment a jó ízlés határán. Ezt követően a Vencel tér alsó végét választották, mint alternatív helyet. Ma a Lucerna Palota egyik átjárójában látható kiállítva a Vodikova utcában, mindössze néhány méterre a Vencel tértől. A kisebbfajta botrány ellenére nyilvánvaló, hogy a cseh közvélemény végül is hajlandó volt tolerálni, hogy egy művész humorral közelítsen első számú nemzeti szentjükhöz.

ROMÁN URAKOLDÓSZENTEK. 1992. június 20-án a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa Nagy Istvánt (Stefan cel Mare), Moldva vajdáját (1457-1504) és Constantin Brâncoveanut, Havasalföld vajdáját (1688-1714) avatta szentté. Bekerültek a naptárba, szócikket írtak róluk a synaxarionban, ikonokon és liturgiai énekekben örökítették meg őket. Ugyanazon a napon szinódusi döntéssel Románia Szentjeinek Vasárnapját is bevezették, hogy megemlékezzenek az összes szentről, aki valaha élt a Duna, a Kárpátok és a Fekete-tenger között. (Ezen kultuszokat eredetileg már a 20. század elején kezdeményezte I. Hohenzollern Károly király és Nicolae Iorga történész, de a folyamat később megszakadt, egészen az 1990-es évek elejéig.)

2001-ben Adrian Nastase, Románia miniszterelnöke egy másik nemzeti hős, Vitéz Mihály (aki 1600-ban rövid ideig Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelme volt egyidejűen) emlékére szervezett ünnepségen mondta: „hőseink múltjából táplálkozunk, történelmünk könnyeket hullat, nemcsak 22 millióan vagyunk románok, hanem minden halottunk is…”. Egyik fontos diplomáciai törekvése az volt, hogy visszaszerezze a frissen szentté avatott Nagy István moldvai fejedelem kardját Isztambulból, amit végül siker koronázott.

SZERBIA ÉS SZENT SZÁVA. A szent uralkodók megújított kultusza itt elsősorban a Nemanja dinasztia középkori szentjeit emelte a közfigyelem középpontjába. A legfontosabb szerb nemzeti szent Szt. Száva, Szt. Nemanja Istvánnak, a középkori szerb állam megalapítójának fia, akinek tiszteletére hatalmas új templomot építettek Belgrádban. A kultusz egy megmosolyogtató vadhajtása volt, hogy a belgrádi Partizán futball klub 56. születésnapját az Athos hegyén a középkorban épült Hilandar monostorban ünnepelte, ahol annak idején Szt. Száva élt. Az eseményről a csapat által kiadott oklevélen is megemlékeztek.

MAGYARORSZÁG – A SZENT ISTVÁN KULTUSZ ÚJJÁÉLEDÉSE – KISÉRLET GIZELLA SZENTTÉ AVATÁSÁRA. Ezt már a rendszerváltozás előtt, 1983-ban megkezdte Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az „István a király”, mely egyúttal új, nagy ívű történelmi perrpektívába helyezte a „nyugati” kereszténységet választó, idegen segítséggel győzedelmeskedő Szent István és pogány riválisa, Koppány küzdelmét, merész asszociációkat ébresztve 1956 értelmezéséről. E rockopera néhány ellenzéki kritikus szemében Szent Istvánból Kádár Jánosra hasonlító figurát csinált, és ezzel még a késő-szocializmus legitimációjához is hozzájárult. Másfelől azonban újra feltámasztotta a Szent István kultuszt, és a szuggesztíven megjelenített Koppány alapjával kiindulópontja lett az ősmagyar életforma szintén újra feltámadó kultuszának is. Töretlen, sok évtizedes sikerét épp ez a sok rétegű, sokféleképpen értelmezhető mondandó alapozta meg.

A Szent István kultuszhoz hozzájárult az 1986-ban, halála 950. évfordulóján rendezett nagy tudományos konferencia. 1989 után a Szent Jobb ereklye körmenete visszakapta korábbi díszes szerepét augusztus 20-án. Ennek a kultusznak a megerősítéséhez járult hozzá a 90-es években az a kísérlet, hogy Szent István feleségét, II. Henrik Német-római császár húga, Gizellát is szentté avassák.  A kezdeményezés élére Veszprém, a „királynék városa” állt. 1992 óta az önkormányzat és a helyi múzeum minden évben megszervezte a „Gizella napokat”, kezdetben szórakoztató események laza sorozatát, ami egy évtized alatt profi módon megszervezett fesztivállá nőtte ki magát, a katolikus egyház jelentős támogatásával. Szendi József veszprémi püspök (majd 1993-tól veszprémi érsek) volt az, aki újjászervezte és előrelendítette Gizella egyházi kultuszát az 1990-es évek kezdetén. 1995-ben a római Congregazione delle Cause dei Santi -hoz intézett levelében kérvényezte Gizella szentté avatását azt állítva, hogy a férje, Szent István kereszténnyé tételében érdemeket szerzett királyné kultusza halála óta folyamatos volt Magyarországon és a passaui egyházmegye területén, ahol István halála után, a niedernburgi kolostor apátnőjeként élt. 1995. október 26-án a passaui püspökkel, Franz Xaver Ederrel történt megállapodás után a már néhány évtizeddel korábban (1975-ben) boldoggá nyilvánított Gizella sírját, kiemelték az ereklyéit, majd egy új közös petíciót nyújtottak be Rómába a szentté avatási per megkezdésére. Ugyanakkor megállapodást kötöttek arról, hogy az egyik kar-ereklyét a veszprémi püspökségnek adományozzák. Az ereklye „hazaérkezése” 1996. május 4-én, István és Gizella házasságkötésének, és a veszprémi püspökség alapításának ezredik valamint a magyar honfoglalás 1100-ik évfordulóján történt. Gizella ereklyéjének fogadására a Szent Jobbot Veszprémbe hozták Budapestről. Az első keresztény uralkodópár ereklyéinek találkozására szervezett szentmisén részt vett a passaui Eder püspök is. Szendi érsek szentbeszédében aláhúzta, hogy „Gizella élete üzenet a jelen számára is, habár a pogányság többé nem fenyegeti hazánkat keletről, hanem inkább nyugatról. A hitetlen liberalizmus ugyanúgy veszélyezteti jövőnket, mint korábban a szocialista marxizmus”.  Habsburg Ottó is beszélt az ünnepségen a Pán-Európai Únió nevében. Gizella növekvő kultuszát a továbbiakban a magyar kormány is kihasználta az EU csatlakozási folyamatok idején, hogy intenzívebbé tegye kapcsolatait Bajorországgal (István és a bajor Gizella házassága volt a magyar történelem európai kapcsolódásának szimbolikus kezdőpontja), miközben Veszprém és Passau testvérvárosok lettek.

SZENT ADALBERT ÉGISZE ALATT. 1997-ben II. János Pál pápa zarándokútra indult, Szt. Adalbert, Csehország és Lengyelország szent patrónusa halálának ezredik évfordulója emlékére. Václav Havel elnöki üdvözlő beszédében azt mondta a prágai repülőtéren, hogy Szt. Adalbert a kontinens spirituális egységéről álmodott, egy olyan Európáról, amit nem a kard, hanem a keresztény üzenet elfogadása egyesít. Miután meglátogatta a Hradec Králové melletti Libicében a Slavnik család kastélyát és Břevnov kolostorát, melyet Adalbert alapított Prágában, a pápa egy ökumenikus imádságot tartott április 27-én a prágai székesegyházban, az elnök, a miniszterelnök, a lutheránus, a huszita hagyomány cseh hittestvérei, a Cseh Huszita Kongregáció és a Keleti Ortodox Egyház képviselőinek jelenlétében, Prága két másik védőszentje, Szt. Vencel és Szt. Vit tiszteletére is.

Ezt követően a pápa elutazott Gnieznóba, Adalbert első temetkezési helyére. „Addig nem lesz Európa, amíg az nem a Szentlélek közössége”, nyilatkozta Szt. Adalbert sírjánál Gnieznóban. Felavatott egy új Adalbert szobrot is a város központjában, majd június 3-án misét celebrált ott, amelyen hét európai állam elnöke vett részt: Alexander Kwasniewski Lengyelországból, Roman Herzog Németországból, Algirdas Brazaukas Litvániából, Göncz Árpád Magyarországról, Václav Havel Csehországból, Michail Kovač Szlovákiából és Leonyid Kucsma Ukrajnából. Egy külön találkozón kiemelte Szt. Adalbert szerepét a különböző kultúrák összekapcsolása terén, és azt javasolta, hogy Szt. Benedek, Cirill és Metód mellett ő legyen Európa új védőszentje.

Három ével később volt még egy ezeréves évforduló Gnieznoban: 2000 kora tavaszán III. Ottó császár és Bátor Boleszláv találkozójának a „gnieznoi kongresszusnak” az ezredik évfordulója; ezt Európa állam és kormányfőinek hasonló találkozója követte „Szt. Adalbert országaiból”, melyen „Európa kulturális egységéről” konzultáltak.

Visszatérve az 1997-es pápai zarándokútra, II. János Pál június 8-án Krakkóban szentté avatta Anjou Hedviget (Jadwigát), Lengyelország királynőjét. A rendezvény nagyon látványos esemény volt, melyen több százezer ember vett részt. Hedvig szentté avatása olyan esemény volt, aminek a magyar katolikus egyház is örült, hiszen Nagy Lajos magyar király lánya volt. A lengyel – magyar szent-kapcsolatok még szorosabbak lettek két év múlva: 1999-ben Árpád-házi Szent Margit húgát, Kunigundát (Kingát) Kis-Lengyelország hercegnéjét is szentté avatták. A ceremóniát ezúttal a Nowy Sącz-i klarissza rendházban tartották, melyet az istenfélő hercegné alapított 1292-ben.

Ezzel párhuzamosan egy másik szent hercegnő kultusza is feltámadt (aki Árpád-házi Szent Margit és Kinga húga is volt), boldog Konstanciáé Lvivben (Ukrajnában). Egy emléktáblát szenteltek Konstancia hercegnőnek az ottani Keresztelő Szt. János templomában.

A SZENT EREKLYÉK ÚJ KULTUSZA MAGYARORSZÁGON. Az 1989-et követő évtized a szentkultusz erősödése mellett legfontosabb középkori elemük, az ereklyekultusz rendkívüli népszerűségének lehetett szemtanúja. Boldog Gizella szentté avatásának már említett kezdeményezése vezette be az ereklyék központi szerepét: 1995-ös niedernburgi felmutatása, kar-ereklyéjének Veszprémbe való translatio-ja 1996-ban, melyet Szent István szent jobbja „fogadott”, a két ereklye ugyanazon oltárra történő elhelyezése a szent mise alatt, és Gizella ereklyéjének kiállítása azóta a kegyhelyén, a veszprémi székesegyházban.

Szent István ereklyéi 2000-ben, a millennium évében kaptak különleges figyelmet. A magyar kormány a dubrovniki domonkos kolostortól kölcsönkérte István koponyaereklyéjét és ünnepélyesen a Szent Jobb, Szent István elsődleges ereklyéje mellé állították, amit 1988 óta újra körbehordoznak a Szent István Székesegyház körül augusztus 20-án, ünnepélyes körmenet keretében. 1989 óta a jobboldali kormányok valamint a jobboldali pártok és mozgalmak tagjai látványosan hangsúlyozzák jelenlétüket ezen az eseményen. 2000-ben egy másik kölcsönmegállapodás keretében Budapestre hozták Szent István Prágában őrzött kardját és az is „találkozott” a jobb kézzel, amely egykor tartotta. Mindezen ereklyék jelenléte a millenniumi években különleges eseménnyé tették a Szent István körmeneteket. Ennek fényét emelte, hogy I. Bartolomeo ortodox pátriárka 2000-ben Magyarország szent királyát az ortodox egyház rítusai szerint is szentté avatta.

A millenniumi ünnepségek más magyar szentek ereklyéinek tiszteletét is magukkal hozták a 2000 júniusától októberéig az esztergomi érsekségben megrendezett ereklye-kiállításon. Szent István ereklyéit itt egy Bécsből kölcsönkapott lábszárcsont képviselte a többi más fontos magyar szent ereklyéi körében: Szent Adalbert (akit ugyancsak Magyarország és azon belül Esztergom védőszentjének tartanak) koponyája, karja és ornátusa, Szent László lábszárcsontja és egy foga, Szent Imre egy bordája, Szent Erzsébet egy csontdarabja és egy botja, Szent Margit egy csontdarabja és vas vezeklőöve.

Szent Erzsébet ujjának ereklyéjét kapta meg Sárospatak, feltételezett születése helye, amit számos szép ünnepi esemény kísért Szt. Erzsébet tiszteletére a helyi vallási közösség szervezésében -- tevékenységüket azóta is lelkesen folytatják. 2000-ben és 2001-ben széles körben tárgyalta a magyar sajtó a magyar diplomácia és régészeti szakemberek részvételét a viterbói Erzsébet-koponyaereklye eredetiségének elismertetésében (ami végül is 2003-ban megtörtént).

Szintén 2001. januárjában adományozta egy velencei templom a 11. századi mártír püspök, Szent Gellért ereklyéit a magyar híveknek. Az adományt Semjén Zsolt államtitkár, ma a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke részvételével a középkori pesti belvárosi plébániatemplomban helyezték el. Végül 2001 júniusában Pawel Cebula, Krakkó érseke a közelmúltban szentté avatott Szent Hedvig ujj ereklyéjét hozta Egerbe ajándékba, melyet Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége fogadott; Szent Kinga és Boldog Jolánta ereklyéi mellé helyezték el, amiket az egri püspök 1999-ben már megszerzett.

IV. MILLENNIUMI ÜNNEPSÉGEK

MAGYAR POLITIKAI ÉVEZREDEK. Habár, amint láthattuk, nehéz elválasztani a millenniumi egyházi ünnepségeket a velük összefonódó állami-politikai megemlékezésektől, Magyarország ebből a szempontból különleges eset. Valójában a magyar millenniumot összekapcsolták a Kárpát-medence magyar meghódításának 1100-ik évfordulójával, amit 1996-ban ünnepeltek, megpróbálva megismételni az 1896-os millennium fényes ünnepségeit. Az ekkor kezdődő megemlékezések egészen a 2000-es millenniumi évig tartottak (ami hivatalosan 2001. augusztus 15-én zárult). Az intenzív előkészítő munkák a FIDESZ 1998-as választási győzelme után kezdődtek, egy „teljhatalmú” történész koordinátor, Nemeskürty István kinevezésével. Az volt a feladata, hogy hangolja össze az állam és az egyház törekvéseit ezekre a megemlékezésekre, amelyeken a középkori örökség párját ritkítóan átpolitizálódott.

Az állam által szponzorált ereklyekultusz leglátványosabb eseménye a koronázási ékszerek ünnepélyes átvitele volt a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe 2000. január elsején. Ezt a szertartást jelentős politikai vita előzte meg. A jobboldali kormány megpróbálta visszaállítani a magyar Szent Korona közjogi státusát – ami egy a középkorból származó elmélet, amelyet a kora újkorban dolgoztak ki (amikor különös fontossága volt egy olyan királyságban, ahol egy idegen dinasztia, a Habsburg uralkodott), és virágzott a két világháború között is, a Horthy-korszak alatt, amikor Magyarország király nélküli királyság volt. A korona politikai szuverenitásának visszaállítására indított kampány a Magyar Köztársaságban már 1989-ben elkezdődött a hagyományos koronás címer visszaállításával (szemben az 1849-es korona nélküli „Kossuth-címerrel”). Mindehhez hozzákapcsolódott a sacra coronához kapcsolódó számos zavaró, okkult elképzelés. Létrejött egy társaság, amatőr történészekből, a Szent Korona tiszteletének elősegítésére, Központi figurájuk egy Csomor Lajos nevű aranyműves volt, aki engedélyt kapott a Szent Korona megvizsgálására. A hivatalos történész szakma „hazugságait” kívánta „leleplezni” egy 1999-ben a Szent Koronáról szóló Őfelsége a Szent Korona címen kiadott könyvében. Egyúttal megpróbálta bebizonyítani, hogy a Szent Korona tulajdonképpen Attiláé, amit azután visszahoztak a magyarok (akiket a hunok leszármazottainak tekint) Magyarországra a honfoglalás során. A könyv példányait kiosztották a parlamenti képviselőknek, amikor a parlament napirendjén a korona új jogi státusáról folyt a vita. A törvény végül elismerte a korona különleges jogi státusát, újra törvénybe iktatta a sorsáról gondoskodó köztestületet, és arról határozott, hogy a millennium évére a parlament házába kell költöztetni, de további közjogi státust nem kapott.

A Magyar Köztársaság 2000. évi első törvénye szerint a Szent Koronát a parlamentben kell őrizni. Így 2000. január 1-én megvalósult a királyi jelkép köztársasági transzlációja: a koronát a jogarral és az országalmával ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe szállították. 2001. augusztus 15-én felhajóztatták a Dunán a Magyar Dunai Flotta monitorainak kíséretében, ahol az állam és a kormánypártok vezetői fogadták, akikkel egy misén vett részt a bazilikában. Az utaztatásai mellett a korona számos államilag finanszírozott alkotás tárgya lett, többek között a Sacra Corona című filmé, és számtalan köztéri szobrot is állítottak róla. 2001-ben a korona nagyméretű másolatát helyezték el dekorációként a Lánchídon augusztus 20-án megtartott nemzeti-egyházi ünnepen.

Más, középkorhoz kötődő ezeréves tranzakciók között meg kell említeni a brit Magna Carta (1215) és a magyar Aranybulla (1222) másolatainak kicserélését 2000. április 24-én. A példányokat a Lordok Háza és a Magyar Parlament elnökei adta át egymásnak, demonstrálva „az alkotmányos, parlamentáris és demokratikus tradícióik középkori gyökereit”.

MILLENNIUMI SZENT ISTVÁN SZOBROK. 2000-ben az állam által finanszírozott millenniumi ünnepségek közepette magyar városok és falvak közel 300 emlékművet állítottak magyar történelmi személyiségeknek. Szent István (1000-1038) tűnt a legnépszerűbbnek, összesen 67 új emlékmű készült róla. Egy másik népszerű motívum a csodaszarvas volt, amely az ősmagyarokat mostani hazájukba vezette; számos szobrot állítottak más középkori szenteknek és királyoknak is.

A MAGYAR MILLENNIUM SZÍNPADON ÉS FILMEN.  A millenniumi ünnepségek részeként Pécsvárad városának képviselőtestülete színpadra állíttatta Pozsgai Zsolt újonnan megrendelt történelmi drámáját a Boldog Asztrik küldetését, egy egyébként boldoggá nem avatott történelmi személyiségről, Szent István korából. Szörényi Levente, több magyar történelmi rockopera zeneszerzője régebbi darabjai új előadásaira készült és újakat is írt. Az István a király mellett Attila, Isten kardja (1993) című darabját is számos alkalommal játszották 2000- 2001-ben, beleértve egy erdélyi, csíksomlyói bemutatót. A Veled Uram című műve - amely az István a király folytatása - díszbemutatója a hivatalos ünnepségek része volt 2000. augusztus 19-én. A magyar millennium inspirációt adott a filmkészítőknek is. Az állam két filmet is megrendelt óriási költségvetéssel, a nagyjátékfilm Sacra Coronát és az operafilm Bánk Bánt. Mindkét film története a középkorban játszódik, a 11. illetve a 13. századokban. Az e filmekből hiányzó önirónia egy elég sikeres harmadikban, a Magyar Vándorban jelent meg.

V. EREDETKUTATÓK, HAGYOMÁNYŐRZŐK ÉS KULTIKUS TEVÉKENYSÉGEIK

HUNNIÁLIS – ÁRPÁD-ÜNNEP AZ ÓPUSZTASZERI TÖRTÉNELMI EMLÉKPARKBAN. A Szeged szomszédságában lévő Pusztaszer területe lett az 1896-os millenniumi rendezvények egyik fő helyszíne. Ez Anonymus Gesta Hungarorumának egy homályos utalására épült, miszerint a honfoglaló magyarok itt tartották meg első „nemzetgyűlésüket”. Egy monumentális emlékoszlopot emeltek itt Árpád szobrával.

A szobor ettől kezdve a nomád magyarok emlékére tartott évenkénti ünnepségek fókuszpontjává vált. Ezeket az eseményeket az 1902-ben alapított Pusztaszeri Árpád Egyesület, majd később az 1910-ben alapított Turáni szövetség finanszírozta. Történelmi ételeket szolgáltak fel, lovasjátékokat és hagyományos táncokat mutattak be. Számos régészeti ásatás indult „Attila sírjának” megtalálására is. Az 1930-as évekre az Árpád-ünnep szélsőjobboldali elemek gyülekezőhelyévé vált.

1949-ben a kommunista kormányzat rátette a kezét a területre, azzal a szándékkal, hogy bizonyítsa nemzeti gyökereit. Erdei Ferenc, a párton belüli plebejus/paraszti irányzat képviselője új Árpád-ünnepségek sorozatát indította el. A Magyarok bejövetelét ábrázoló Feszty körképet restaurálták és újra kiállították 1967-ben.  A hely új neve 1980-tól Nemzeti Történeti Emlékpark lett. A rendszerváltás után nőtt a hely fontossága és 1990-ben meglátogatta Göncz Árpád a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök is. Az emlékpark lett a helyszíne az 1997-es IV. Nagy Szittya Történelmi Kongresszusnak, melyet egy clevelandi emigráns szervezet szervezett. 1997-től minden évben június 27-én Hunniális néven ünnepséget tartanak. 2000-ben a millenniumi ünnepségek során egy új szoborparkot avatott fel itt Mádl Ferenc köztársasági elnök. Az egyik utolsó kultikus cselekmény a közelmúltban történt: Orbán Viktor 2012-ben avatta fel itt Viktor Matl Péter kárpátaljai szobrászművész alkotását, a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, mely „a magyarok ősképének” nevezett Turul madárt ábrázolja.

KÍSÉRLETI RÉGÉSZET – RÉGÉSZETI PARK. A kísérleti régészet lényege az, hogy a vizsgált régészeti leletek és feltárások alapján megpróbálják rekonstruálni és megismételni a gyakorlatban azt a folyamatot, ahogy a tárgy elkészült, az épület felépült, és ahogy azt annak idején használták.  A helyreállítás folyamán kikövetkeztetik azokat a részleteket és elemeket, melyeket nem tudtak meg a leletekből. Ezzel párhuzamosan az archeológiai jelenségekhez kapcsolódó természettudományos méréseket (archeometriát) megismétlik a kísérleti rekonstrukció folyamatában és segítségükkel elérik, hogy a rekonstruált tárgy valamennyi jellegzetessége (fizikai, kémiai jellemzők) a régészeti feljegyzésekhez megközelítő legyen. A kísérleti régészeti tervek és eredményeik gyakran láthatók régészeti parkokban, ahol a szélesebb közönség vehet részt a rekonstrukció folyamatában, és láthatja, ahogy a rekonstruált eredmények megszületnek. Bodrogközben, a mai Kisrozvágy falu határában, az egykori Berzseny falu területén régészeti parkot hoztak létre, hogy megmutassák hogyan nézett ki e falu a Kárpát-medence meghódításának időszakában az Árpád dinasztia uralkodása idején. Itt a rekonstruált épületeken (jurták, földbe vájt kunyhók, rönkházak) kívül kísérleti régészeti eljárások (pl. agyagedény-készítés), és biotörténeti kert is megtekinthető. Az itt látható állatok (szürke marha, racka juh, mangalica disznó, stb.) nem egyeznek meg teljes mértékben a csontmaradványok alapján azonosított korabeli állatokkal, de jellegzetes vonásaikban közelebb állnak hozzájuk, mint a mai háziállatok.

HARCMŰVÉSZET. A kisérleti régészet egy formája, ha az érdeklődők a nomád – hun, avar, magyar – harcos életmódját, harci technikáit próbálják elsajátítani. Ez is egy népszerű elfoglaltság lett az elmúlt évtizedekben: nyíllövés, kardvívás, lovaglás, jurtában lakás, esetleg a történelmi forrásokból ismert szertartások felelevenítése. A magyarországi, túrista-látványosság-számba menő harci játékok mellett igen népszerű lett Kelet-Európában a pogány és középkori harcművészettel foglalkozók nemzetközi találkozóhelye, a Balti-tenger partján, Lengyelországban található Wolin, ahol évente viking, szláv és magyar harcosok mérik össze erejüket.

ROVÁSÍRÁS.  Habár számos lelet igazolja a rovásírás avar-türk eredetét, sokan ehhez új aspektusokat akarnak kapcsolni. Ennek elkötelezett művelői közé tartozik Szakács Gábor és Friedrich Klára, akik a „Kárpát-medence birtoklására vonatkozó jogunk” tudatát kívánják ápolni gyerekeknek szervezett tanfolyamokkal, több száz fős versenyekkel és táborokkal. A házaspár szerint a rovásírás a bizonyítéka a magyarok sumér-szittya eredetének, és több ezer éves, Dunából előkerült rovásírásos leletekre hivatkozva nyilvánvalónak állítják, hogy a hun-magyar törzsek 896-ban nem első ízben jöttek Magyarország területére. Szerintük számos korábbi hódítás előzte meg a hét magyar törzsfő 9. századi megjelenését. A rovásírást ezen kívül a sumér rokonság bizonyítékának tartják, mivel a sumér képírás valóban hasonlít némiképp a rovásírásra (csakúgy, mint az összes fába és kőbe vésett primitív szimbólumrendszer). A rovásírás napjainkra a hagyományőrző-nacionalista gondolkodás emblémája lett. Egyre több település határára kerül ki házi gyártású rovásírásos névtábla. Van, ahol az utcanevet is rovásírással tüntetik fel. Van egy olyan mozgalom is, hogy a gyerekeket rovásírásra tanítsanak. Több klasszikus művet – a közelmúltban az Újtestamentumot is – megjelentettek rovásírásos átiratban.

AZ ÚJHUNOK.  A magát hunként meghatározó közösség már tíz éve létezett, de csak az elmúlt egy-két évben – valószínűleg az EU csatlakozással kapcsolatban – ébredtek rá, hogy eljött az ideje a hivatalos elismerésüknek. A nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó törvény alapján Novák Imre Josua, a Hun Egyház heroldja, népi kezdeményezésbe kezdett ebből a célból. 2005. áprilisában azonban a Parlament Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága elutasította kezdeményezését. A döntés a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalása alapján született. Az újhunok körül ezzel bezárult a kör: véleményük szerint pontosan a Magyar Tudományos Akadémia az, amely régóta nem hajlandó tudomásul venni a 6000 éves hun történelmet.  Novák Imre Josua szerint, még a kínai és az etruszk nép is a hunoktól származik.

HUN ÉS ŐSMAGYAR IDENTITÁS A MAI MAGYARORSZÁGON.  A politikai rendszerváltás után rendkívüli mértékben erősödtek meg az ősmagyarokkal kapcsolatos, tudományosan többnyire megalapozatlan elképzelések. A szittya - hun - (avar) - ősmagyar folytonosság elmélete, ami a középkorból ered, manapság összekeveredett különféle gyökérkereső szubkulturális csoportok elképzeléseivel. Ehhez hasonló, a magyarok eredetével kapcsolatos elképzelések a romantika időszakától váltak egyre népszerűbbé, habár az „ősi” életmód követése teljesen újszerű jelenség. Az ilyen élményközpontú elképzelések kialakításában, az államalapító magyarok hangulatfestő ábrázolásában egy vezető régész, László Gyula játszott jelentős szerepet. A „szittya” boltok ruhakínálata és főleg a süveg, az ő elképzelései alapján készültek. Ezek a bőrből vagy nemezből készült, szőrmével szegélyezett csúcsos fejfedők roppant népszerűek.  A hunok és az ősmagyarok viseletéhez hasonló hosszú kaftánt és a rövidebb köpenyt többnyire  hagyományőrző klubok tagjai hordják, különösen a gyalogos és lovas íjászok. A bőrből készült, fémlemezekkel díszített tarsolylemezek akár még divatosnak is nevezhetők. Ez a ruházat gyakran volt látható a 2006-2007-es kormányellenes tömegdemonstrációk és a szélsőségesen nacionalista utcai randalírozások résztvevőin is.

MAGYAR ÚJSAMANIZMUS. Az „Ősmagyar Táltos Egyház” egy speciális folklórhagyomány újjászületésén alapszik: a magyaroknak egészen a XX. századig voltak népi varázslói, akiket táltosoknak hívtak.  A néprajzi kutatások alapján ezek a táltosok a szibériai sámánizmus hiteles leszármazottai voltak és vallásuk – bár tudományos ellentmondásoktól nem mentesen – visszadatálható a honfoglalás előtti pogány magyar őstörténethez. Ezen az alapon és az amerikai újsámán mozgalom (melynek vezetője Michael Harner) hatására 1991-ben az Ősmagyar Táltos Egyház hivatalosan bejegyzett egyház lett Kovács András a „Táltos hagyomány őrzője” vezetésével. Szertartásaikon keverednek az ősi magyar vallási elemek a kereszténységgel (különösen Szűz Mária kultuszával). Olyan folklorisztikus szokásokat gyakorolnak, mint például a „tűzönjárás”. Ápolják és tanítják az ősmagyar történelem hagyományait, visszanyúlva a hunokhoz, szittyákhoz, pártusokhoz és még a majákhoz is (szerintük a magyarok és a maják az Atlantisz elsüllyedése előtt rokonságban voltak egymással).

De nem ők az egyetlen képviselői az újsamanizmusnak a mai Magyarországon. Vannak, akik sámándobokat készítenek, és a szibériai samanizmus antropológiailag megalapozottabb hátterű szertartásait szervezik. Vannak újhullámos rockzenekarok, mint a még az 1970-es években alapított Vágtázó Halottkémek, akik hosszú éveken át „sámán-eksztatikus” zenét adtak elő, majd a közelmúltban együttesük nevét Vágtázó csodaszarvas-ra keresztelték át, követve a hazai preferenciák alakulását.

A MAGYAR ÚJSÁMÁN MOZGALOM ÉS A PILIS HEGYSÉG. Néhány embert annyira elbűvölt a csodálatos Pilis hegység, hogy elméletek láncolatát alkották meg a nyugat-magyarországi hegység mágikus erejéről. Manapság Dobogókő és a Pilis Hegység az, ami leginkább foglalkoztatja az „alternatív tudósokat”. A Dobogókő, amit sokan a Kárpát-medence szívcsakrájának tartanak, az ezoterikus gyógyításnak és az ősmagyar vallás híveinek jellegzetes zarándokhelyévé vált. E két szubkultúra találkozási helyei a táltos templomok. Kovács András a Magyar Táltos Egyház vezetője lépésről lépésre fedezte fel az 1990-es évek elején, hogy mit jelent ősi energiákkal gyógyítani, és milyen félelmetes hasonlóság figyelhető meg az energetika, az ősi indiai gyógymódok, és az ősmagyar sámánok módszerei között. A Pilisben áramló táltos energiában hívők sikeresen kombinálják az újonnan megismert kuruzsló technikákat vagy a Boldogasszony (Szent Szűz) gyógyfüves kúrát a keleti energetikai kultuszokkal.

ŐSI LENGYEL EGYHÁZ. Az ősi lengyel egyház neve (Rodzimy Kośiół Polski – RKP) az Ősi Amerikai Egyház mintáján alapul. 1995-ben bekerült a Lengyelországban működő egyházak és vallási szervezetek jegyzékébe (95-ös szám alatt). Egy Świetowit nevű istenben hisznek. A céljuk az ősi szlávok vallásának rekonstruálása. A kultusz fő tárgyai a „Świętowitz Wolina”, egy 9,5 centiméteres szobrocska, amit 1974-ben találtak egy ásatáson Wolinban és a „Ręce Boga” – „Isten Keze” (kryź prasłowiański - ősi szláv keresztként is hívják), egy edényen látható véset, amit a Łodź melletti Biała faluban találtak. Az RKP tagjai fedetlen fővel, meghajolva járulnak e szimbólumok elé, és miközben megérintik, ezt mondják: „Ez a Tiéd”. Az ima alatt a bal kezüket a szívükre teszik, jobb kezüket pedig a hasukra, a zburczi oszlopon látható dombormű szerint. Az RKP által szervezett legfőbb ősi szláv ünnepek a napforduló napjai:

·       Godowe Święto (december 21-22 menyegzői ünnepe – rituális vacsora a halottakért – az úgynevezett „tryzna”, amikor egy életfát állítanak fel a házban),

·       Święto Ognia i Wody (a tűz és víz ünnepe, június 21-22-én, ahol tüzet gyújtanak, parázson sétálnak, és rituális fürdőt vesznek az úgynevezett Noc Kopaly-ban),

·       és a napéjegyenlőség: Jare Święto (tavaszünnep március 21-én –amikor tűzet, gyújtanak és tojást festenek).

ŐSBOLGÁROK. Megértésükhöz szükséges egy rövid történelmi háttér: Az ősbolgár törzsek voltak az Első Bolgár Királyságot 680-ban létrehozó etnikum egyik csoportja. Habár az uralkodó osztály túlnyomórészt ősbolgár eredetű volt, csak nagyon kevés írott emléket találtak nyelvükről és a régi egyházi szláv nyelven alapuló cirill betűs abc bevezetése, 889 után, nyoma sincs az ősbolgár műveltségnek.  Így az ősbolgárokat és fennmaradt kultúrájukat nemigen tanulmányozták. A kommunista időszakban, Bulgáriában a szláv törzsek számát és szerepét túlhangsúlyozták, és az ősbolgárokról azt tartották, hogy egy, a kulturális fejlettség alacsony fokán álló nomád törzs volt.

Manapság új tanulmányok jelennek meg az ősbolgárok eredetének, történelmének és kultúrájának felfedezése céljából. Ezek szerint olyan jól fejlett anyagi és vallási kultúrával rendelkeztek, hogy az párhuzamba állítható az ókori babiloni, asszír és kínai civilizációval. Az ősbolgárokat a bibliai özönvíz korszakába visszavetítő elméleteket elismert tudósok is támogatják, mint például Petăr Dobrev és Veselin Beshevliev, valamint a Tangara TaNakra alapítvány és kiadó. Számos nacionalista csoport és szervezet hirdeti az ősbolgárok felsőbbrendűségét és megpróbálják újjáéleszteni kultuszukat. Leglátványosabb tevékenységük az ősbolgár harci művészet újjáéledése. Három iskola működik: az „Ősbolgárok Bagatur Túlélési Iskolája”, melyet Raycho Gănchev és családja szervezett meg 2000-ben. Edzések, lovaglás és harcjátékok szervezésében aktívak, továbbá trák, szláv valamint ősbolgár vallási szertartásokat reprodukálnak. A második iskolát Veselin Milev hozta létre, aki a Bu Vey, az ősbolgár harcművészet megalkotója. A harmadik csoport a Tangra Árnyéka (Tangra az ősbolgár mitológia főistene). Rendszeresen Tangra akadémiákat szerveznek, az Egyetemes Tangra Szövetség segítségével. Az iskola vezető oktatója Georgi Atanasov.

EREDETMÍTOSZOK ÉS ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK. A magyar, mint legősibb nép elmélete kéz a kézben jár a különböző összeesküvés-elméletekkel. A ma az iskolákban tanított finnugor nyelvrokonság az ilyen összeesküvés-elméletek kiagyalói szerint nyilvánvalóan csak azért került felszínre, mert az ő elméletük szemben állt a 18-19. századi osztrákok és azon idegenek érdekeivel, akik ma uralják az országot a színfalak mögül. A sumér rokonság elmélet egyik legismertebb mai képviselője Badinyi-Jós Ferenc, aki azt állítja, hogy Jézus párthus király volt, vagyis Mária sem lehetett zsidó származású.

Még a német Heribert Illig „kitalált középkor” tétele is egy összeesküvés-elméleten nyugszik. Elképzelése szerint a 7-9. századok közötti időszakról szóló elbeszéléseket utólagosan illesztette be a történelembe Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár, különböző„bűntársaival” együtt; a valóságban az erre a korra keltezett események meg sem történtek. Következésképpen a magyarok magyarországi honfoglalása is csak kitalált dolog, ugyanis a magyarok már sokkal korábban megérkeztek a Kárpát-medencébe.

Az egyik legnépszerűbb forrásuk az úgynevezett „Kassai Kódex”, ami megteremtette az alapot a pálosok, mint a magyarok ősvallásának őrzői kutatásához. Fehér Mátyás Jenő, egy hajdani domonkos barát azt állítja, hogy az 1940-es években, a kassai rendházban akadt rá erre a kódexre, ami egy 16. századi kassai domonkos szerzetestől maradt az utókorra. A kódex táltosok és beginák inkvizíciós pereit írja le. Habár maga a kódex elpusztult a második világháború alatt, az utókor Fehér Mátyás Jenő másolataiból megismerheti az eredeti tartalmát. Az 1960-as években kiadott publikáció viharos fogadtatásban részesült, filológusoknak sikerült meggyőző érveket felhozni amellett, hogy a „kódex” hamisítvány. 

HA A KÖZÉPKOR NEM ELÉG RÉGI – KERESSÜNK PIRAMISOKAT. 2006 áprilisában egy texasi vállalkozó, Semir „Sam” Osmanagic a boszniai Vysoko falu mellett ásatásokba kezdett és egy 213 méter magas hegy lejtőjén meglepően szabályos kőtömböket fedezett fel. A vele együtt ásó amatőr régészek csoportjával teljesen meg volt győződve arról, hogy ezek a kőtömbök emberi kéz alkotásai és a meglepően szabályos formájú hegy tulajdonképpen egy piramis, a „Nap Piramisa” amit 10-12 ezer évvel ezelőtt építettek. Osmanagic a „Balkán Indiana Jones-aként” jelent meg az újságok címlapjain és a Bosznia-Hercegovina-i „Piramisok völgye” amatőr régészek zarándokhelye lett Egyiptomtól Amerikáig. Miközben a hivatásos régészek a földalatti kőtömböket természetes formáknak tekintik, helyi vállalkozók piramis témájú ajándéktárgyak készítésével gyorsan pénzzé tették az érdeklődést.

2013.

Fordította: Beró László