A zsidók az egész évben tett ígéreteiket semmissé tehetik

Állítás:

A zsidók egész évben tett ígéreteit és esküit a „Kol Nidré” nevű imádságuk alapján semmissé teszik és ezután csalásaikat az Isten „megbocsátja” nekik.

Cáfolat:

A Kol Nidrei ima hatása a szigorúan személyes, önmagunkra tett fogadalmak érvénytelenítéséről szól. Semmiképpen sem teszi semmissé a mások számára tett fogadalmak érvényességét.

Bővebben:

Jom Kipur a legnagyobb zsidó ünnep, az engesztelőnap. Ennek az ünnepnek felvezető estéjét hívják „Kol Nidré”-nek, aminek a jelentése: „minden eskü”. Ez az a különleges ima, amit nagyon sokszor - szándékosan - félreértelmeznek. Az ima így szól:

„Mindazokat a fogadalmakat, eltiltásokat, esküket, ígéreteket, … melyeket megfogadtunk, melyekre megesküdtünk és melyekre elköteleztük magunkat, melyeket megtiltottunk magunknak ettől a Jom Kipurtól a Jom Kipurig, mely javunkra jön el mindezeket megbántuk már! Mind legyen feloldott, érvénytelen, nem kötelező és semmis, teljesen érvényét vesztett, hatály és kötelezettség nélküli! (…)"

Vagyis a Kol Nidré ima valójában szigorúan személyes, csak saját magunka vonatkozó, önmagunkat korlátozó, a jelenre vagy a jövő életünkre irányuló fogadalmak érvénytelenítéséről szól. (Pl. valaki megfogadja, hogy a jövőben ezt vagy azt nem eszi.) Semmiképpen sem teszi semmissé a mások számára tett fogadalmak érvényességét.

A Talmudi bölcsek minden esetben óvnak a fogadalmak vagy eskük megtételétől. Sőt már a Tóra tárgyalja, hogy egyáltalán lehet-e fogadalmat tenni akár valamilyen szent célra is. Csak egyetlen helyen engedi meg az egyéni esküt: „Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt tesz, hogy megkösse magát megszorítással, meg ne szegje szavát; mind aszerint amint kijön szájából, cselekedjék.” (Mózes IV. 30:3)

Az eskü ideje alatt az eskühöz méltó módon és ennek megfelelően kell viselkedni. Ez tórai parancsolat. Ám itt meg kell jegyezni, hogy egy esküt egy bíróság semmissé tehet. (Talmud Chagigah 10a; Maimonides, Mishneh Torah, Hilchot Shevuot 6:1, stb.) Azaz, ha valaki megbánja, hogy egy bizonyos esküt (fogadalmat, stb.) önmagára vett, akkor azt – Jom Kipuron kívüli napokon – csakis egy bíróság semmisítheti meg. Ez is parancsolat, hiszen a zsidók számára a vallásjog bármelyik része olyan, mintha Mózes kapta volna a Szináj-hegyen.

És a Talmud tovább részletezi a kérdést: Csak az olyan eskük alól lehet felmentés szerezni, amikor az eskütételnél többen is jelen vannak, és ha a felfüggesztésre kerül sor, ők ott vannak akkor is, amikor az esküt megszűntetik.

A Talmud kb. 15-20%-a foglalkozik a zsidó bírósági rendszerrel, közöttük az eskük alatt tett fogadalmakról és a tanúkról. Mire jók ezek a vallomások vagy eskük, ha azokat egy másik bíróságon érvényteleníteni lehet? A válasz is logikus: ezért van az, hogy az eskük tanúk előtt tétetnek, és így a múltban elhangzottakat nem lehet megmásítani. A rabbik többször hangoztatják: bármilyen hivatalos esküt csakis mások füle hallatára lehet tenni, és megsemmisíteni is szintúgy, azaz tanúk jelenlétével és jóváhagyásával. (Lásd: Talmud: Shevuot 29a; Nedarim 25a, Vallásjog: Nachmanides, Teshuvot HaRambam, 248, 280; Tur, Orach Chaim 619; Shulchan Aruch, Yoreh Deah 211:4)

Mint látjuk a zsidó jog szerint a fogadalom nem csupán kimondott néhány szó, hanem úgy kell az embernek az saját esküjére tekinteni, mint egy szerződésre, sőt annál is többre, hiszen lelkiekben egy eskü rendkívül erős, pszichológiailag is motiváló tényező. Éppen ezért van, hogy egy külön talmudi traktátus foglalkozik a részleteivel, körülményeivel és feltételeivel.

A „Kol Nidré” ima hagyománya az i. sz. 9. századra nyúlik vissza. Ekkor került bele az Amram Gaon által szerkesztett imakönyvbe, ami a legelső imakönyv volt, azaz ősi imáról van szó. Ám már a 12. századra - a zsidó közösségeken belül - vita kerekedett, hogy mi is a Kol Nidré igazi szándéka és üzenete. Általános vélemény szerint Jom Kipurkor, az engesztelés szent napján elmondott imák célja, hogy az imádkozók a szent napba megfelelő lelki háttérrel, rájuk nehezedő személyes fogadalmak nélkül lépjenek át az ünnepnapba. Vagyis a „Kol Nidré” elsődleges célja, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek élethosszig viselni egy önmagukat korlátozó, meggondolatlan eskü nehéz terhét.

Rabbénu Tam, a 12. században ezzel a gondolattal szállt szembe. Ő ellenezte a múltbéli fogadalmak megsemmisítését, mondván hogyan is semmisíthetné meg az egyén a saját privát fogadalmait egy rabbik által leírt általános imával? Milyen megbánás az, amikor az egyén még csak fel sem sorolja a saját vétkeit, esküit? Szerinte a jövőben is használják az ősi Kol Nidré szent szövegét, ám módosította azt úgy, hogy az ima vonatkozzon már előre, a jövőben teendő egyéni fogadalmakra is, így akadályozva meg a felelőtlen önkorlátozásokat.

Egy zsidó embernek a Kol Nidré soha nem nyújtott, nem nyújt, és nem nyújthat alkalmat arra, hogy bárkinek is hazudjon.

Radnóti Zoltán

2014. szeptember 2.