A romák a szocializmus idején csak azért „dolgoztak”, mert kötelező volt

Állítás:

A cigányok/romák többsége a szocializmus idején sem dolgozott, legfeljebb munkahelye volt, mert ez hatóságilag kötelező volt.

Cáfolat:

Az 1960-70-es évek fordulójában azonban a roma férfiak között gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság alakult ki, épp akkor, amikor a diktatúra enyhébb lett. Ugyanis a gazdaságnak szüksége lett a munkaerejükre.

Bővebben:

A korábbi korszakot tárgyaló cikkből kiderült, hogy a romák jól „belakott ökológiai fülkével” rendelkeztek a munkamegosztás rendszerében – egészen a 19. század utolsó évtizedéig. Ekkor azonban kialakult, majd egy évszázad kétharmadára, háromnegyedére állandósult az a tömeges munkanélküliség, amelyet aztán a közvélemény időtlen idők óta fennálló állapottá stilizált.

Az 1960-70-es évek fordulójában azonban a roma férfiak között gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság alakult ki. Miért? „Mert a kommunizmusban kötelező volt, és ha mégsem dolgozott valaki, akkor elvitték káemkázásért” [kmk = „közveszélyes munkakerülés”] – szól az egyik al-mítosz. Ez esetben viszont nem érthető, hogy az 1960-as évek elejéig miért a cigány férfiak csak mintegy harmada dolgozott – a Rákosi- és a korai Kádár-kor „puhább” lett volna, mint a konszolidált Kádár-kor?

A teljes foglalkoztatottság kialakulása valójában nem magyarázható sem a rendszer szigorával, sem pedig „jóindulatával” – annál inkább a szocialista hiánygazdaság sajátosságaival. Az államosított gazdasági rendszer üzemei és vállalatai tartós veszteség esetén sem mentek tönkre, mint egy kapitalizmusban, ennek következményeként, illetve a verseny hiánya miatt nem igazán törődtek a vásárlói igények kielégítésével és a pazarlás csökkentésével. Következésképpen gyakorlatilag mindenből hiány lépett, amelyre a költségekre érzéketlen szocialista vállalatok „bespájzolással”, tehát minden lehetséges áru vagy erőforrás beszerzésével és felhalmozásával reagáltak – ezzel pedig újratermelték a hiányt. A munkaerő is ilyen erőforrás volt: míg a kapitalizmusban az a vállalat jár pórul, amely több embert vesz fel, mint amennyit hatékonyan dolgoztatni tud, addig a szocializmusban az a vállalat, amely nem vesz fel elég embert, mert így nem kezeli hatékonyan a munkaerőhiányt, ahogy ez a Ludas Matyi mellékelt karikatúrájából is látszik. Ez a kielégíthetetlen munkaerőigény felszívta először a mezőgazdaságból menekülőket (1949-ben a foglalkoztatottak 53,6%-a dolgozott a mezőgazdaságban – 1970-ben már csak 23,5%-a), a nagyobb arányban munkát vállaló nőket (1949-ben a nők 24,9%-a, míg 1970-ben 38,6%-a volt aktív foglalkoztatott), majd az 1960-as években az addig állandó állással nem rendelkező romákat is. (Lásd erről a mellékelt kördiagramot is.)

Teljes foglalkoztatottság, de zömmel rosszul kihasznált, alacsonyan képzett munkaerőként – a helyzetben kódolva volt, hogy a szocializmusból a kapitalizmus felé történő bárminemű elmozdulás tömeges roma munkanélküliséggel fog majd járni a rendszerváltás után. Az erről szóló cikket (ennek folytatását) itt lehet elolvasni.  

Dupcsik Csaba

Feltöltés: 2016. augusztus 4. 

Irodalom:

Dupcsik Csaba (2009) A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890–2008. Budapest: Osiris.