Bővebben:
Az első írott forrás, amely Árpádot Attila utódának nevezi, a 12-13. század fordulójáról való: ez Anonymus Gesta Hungaroruma. Elképzelhető, hogy a Névtelen Jegyző már maga is krónikás hagyományból merített, de szövegéből kiderül, hogy az utódlás hangsúlyozásával elsősorban az volt a célja, hogy a középkori jogszemléletnek megfelelően igazolja Árpád jogos jussát a Kárpát-medencére. (Ugyanakkor Anonymus a hunokat még nem tekintette a magyarok ősének – a székelyek ilyen hagyományát viszont már említi.)
Vannak azonban más források, amelyek alapján sokáig úgy gondolták, hogy az Árpád-házi királyok ősei – azaz a honfoglaló magyarok vezérnemzetsége – már jóval korábban is Attilától származtatták magukat. Az egyik bizonyítéknak azt a kardot tekintették, amelyet I. András király özvegye ajándékozott Nordheimi Ottó bajor hercegnek, merthogy e kardról Hersfeldi Lampert, türingiai bencés évkönyvíró úgy számolt be 1077 táján, hogy ez Attila kardja volt. (A 6. századi gót történetíró, Jordanes örökítette meg azt a hun történetet, mely szerint a kardot egy pásztorfiú találta, s adta át Attilának, a hun fejedelem e kardtól származtatta világhódító isteni küldetését.) A díszfegyvert ma Bécsben őrzik, s mint a régészek megállapították, valójában honfoglalás kori magyar fejedelmi szablya. Ettől még természetesen kezelhették úgy a 11. századi királyi udvarban, mint az Atillától való származás bizonyítékát, de erre nincs bizonyíték: elképzelhető az is, hogy valójában csak a német krónikás kapcsolta össze a díszes ajándékot az Attila-történettel.
Hasonló gyanú merül fel azokkal a levelekkel kapcsolatban is, amelyeket II. Géza király húga, Zsófia hercegnő írt bátyjának Admontból 1146 és 1148 között: a levelekben fivérét nem egyszer „a hunok győzedelmes királya”-ként szólította meg. Ez a címzés azonban nemcsak a hercegnőtől származhatott, hanem a Zsófia leveleit letisztázó német szerzetestől is, hiszen német környezetben a 12. század közepén már egészen elterjedt nézet volt, hogy a magyarok és a hunok azonosak.
A kérdés továbbra sem dönthető el véglegesen, de a történészek túlnyomó többsége ma azt vallja: kétségtelen, hogy az Árpád-házi királyok Attilától származtatták magukat, de csak az uralkodóház kései korszakában. Valószínűnek tartják, hogy ez az elképzelés német földről érkezett a magyar krónikásokhoz és udvarhoz, hiszen a német forrásokban szórványosan már a 10. században azonosították a hunokat a magyarokkal, a 12. századra pedig általánossá vált ez a nézet.
Sándor Klára
2013. február 24.
