Bővebben:
1961-ben Alsó-Tatárlakán (Tartaria, ma Románia), napvilágra kerültek olyan táblácskák, melyeknek jelei közül néhány feltűnően hasonlított a 4-3. évezredi mezopotámiai piktogramokra. Hasonló jelek, igaz, jóval kevesebb, több lelőhely edényein, tárgyain is megtalálhatók, bár funkciójuk nem ismert. Az itteni lakosságnak, az ún. Vinča-kultúra népének eddig nem bukkantak összefüggő írásos emlékére, ennek hiányában pedig a mostanáig előkerült jelekről nem állapítható meg, hogy csakugyan írásról vagy egyéb szimbólumokról van-e szó. A mezopotámiai ékírás és az itteni jelek hasonlósága részben magyarázható a jelek egyszerűségével (pl. a kalász minden gabonatermő kultúrában megtalálható, két vízszintest metsző függőleges vonal az egyik legegyszerűbb forma stb.), részben közvetett kapcsolatokkal is. Az is közismert, hogy az idegen jeleknek, szavaknak gyakran mágikus erőt tulajdonítottak, tehát egyszerű amulettekről is szó lehet. Ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatot és kárpát-medencei írásbeliséget feltételezzünk, sokkal több és egyértelműbb itteni leletre lenne szükség, illetve, nagyszámú kárpát-medencei tárgynak is elő kellene kerülnie Mezopotámiából. Szintén nem tesz jót az elméletnek, hogy az alsó-tatárlaki táblák megtalálásának régészeti dokumentációja elég hiányos, nem tudni, pontosan milyen rétegből, milyen korból, milyen más tárgyakkal együtt kerültek elő, ráadásul a táblák régóta hozzáférhetetlenek, tehát még a hamisítás sem zárható ki.
Pálfi Zoltán
2013. február 24.
