Bővebben:
A hunoktól való származás hagyományát Kézai Simon, IV. László király udvari papja teremtette meg: a korábbi krónikákban még nem szerepelt, hogy a magyarok a hunok utódai. Anonymus még csak az uralkodóházat származtatta Attilától, Kézai viszont a köznemességet is: nála nem pusztán Attila a magyar királyok őse, hanem a hun nép is a magyar nép elődje. A Kézait követő krónikák már mind a hunok történetével kezdik a magyarok történetét.
Kézai Noétól indulva Jáfeten keresztül a Bábel tornyát építő Ménrót óriáson át a szkítákig, majd a hunokig vezette vissza a magyarok eredetét. Kézai részletesen előadta a hunok történetét, honfoglaló harcaikat, és ez után következik a „második” magyar honfoglalás. Kézainak köszönhetjük a csodaszarvas-monda megörökítését is – ez az egyetlen eleme a huntörténetnek, amely valószínűleg a magyar néphagyományból származik. A hun-történet szereplőit Kézai magyar nevekkel látta el, a későbbi történelmi eseményeket és neveket szabadon helyezte vissza Attila korába. Kézai Simon sokféle forrást használt a huntörténet megalkotásához: a hunokról tudósító forrásokat, a német, franciaországi és itáliai hun-legendákat, és azokat a hunokhoz kapcsolódó mondákat, amelyek szülőföldjén, a Dunántúl középső részén egyes dombokhoz, tárgyakhoz, romokhoz fűződtek.
A történet részben arra próbál magyarázatot adni, miért vannak különbségek az azonos nemzethez tartozó magyarok között, részben a nemességen belüli egyenlőséget hirdeti. Kézai szerint egykor minden hun (azaz szerinte magyar) ember szabad volt, de akik nem engedelmeskedtek a hadba szólító parancsnak, azok szolgaságba vettettek (vagy megölték őket). Kézai modelljében az ideális államban az erős központi hatalmat fenntartó király az egyházra és a nemesekre támaszkodva uralkodik, s az utóbbi csoport nem rétegződik tovább bárókra és köznemességre. Ez az utópia a bárók hatalmának létjogosultságát kérdőjelezte meg, és a királyi hatalmat volt hivatva megerősíteni. Később nemcsak a krónikások vették át Kézai huntörténetét, hanem ez lett Werbőczy István joggyűjteményének, a Hármaskönyvnek az alapja, minthogy erre hivatkozva lehetett a nemesség kiváltságait legitimálni.
Sándor Klára
2013. február 24.
