Valójában Óbuda területén számos középkori lelőhely található. Az első régészeti leletek a református templom telkén, a mai Kálvin-közben (a 2-3-4. számok alatt) kerültek elő. XIII. századi kőfaragványok kerültek elő számos korai falmaradvány, valamint egy kápolna falai. Utóbbit legalább egyszer átalakították, román kori részeit visszabontva gótikus stílusban újították meg. A romoktól még délebbre, a Kis Korona utca, Perc utca, Mókus utca által határolt területen előkerültek egy kolostor romjai. A romok jelenleg is láthatóak a felszínen, a Google Maps segítségével könnyen megtalálhatók. A rom XIV. századi, gótikus stílusban épült.
A Vöröskereszt utcában, az Árpád hídtól északra, a felszínen is láthatók annak a középkori kolostorépületnek a maradványai, amelyek szintén jóval megelőzték a XVIII. századot. Említsük meg végül a Lajos utca 158. szám alatti későközépkori lakóházat is.
Az előző állításnál összetettebb az a kijelentés, amely nem vitatja azt, hogy Óbudán létezett középkori település, azt azonban igen, hogy ez az Árpád-korban, a tatárjárást megelőzően létezett volna. Noszlopi Németh Péter újságíró a következőket írta: „Láthatjuk, hogy a közel 200 éve folyó óbudai ásatások, a hun- és az Árpád-kort illetően negatív eredménnyel zárultak.”
Ez a vélemény széles körben elterjedt az interneten is. Ezzel szemben a fentebb említett Kálvin közi továbbá a Főtéri és a Kálvin utcai ásatások XIII. századi kőfaragványokat és leletanyagot hoztak a felszínre, ezek egy része még a tatárjárás előttről való. Az Árpád-kori kerámiaanyag pedig végig jelen van az óbudai feltárásokon. Szintén Óbudáról származik az a pénzlelet, amelyik I. Mánuel (1143-1180), I. Andronikos (1183-1185), és II. Izsák (1203-1205) korából származó pénzérméket tartalmazott, összesen 495 darabot.