Bővebben:
Manapság többször is találkozhatunk azzal a feltételezéssel, hogy a Károlyi-kormány felhasználhatta volna az országhatárok védelmére az August von Mackensen tábornok vezette romániai német hadsereget, amely 1918 végén Magyarországon keresztül vonult vissza Németországba. Azonban ez az állítás több okból sem állja meg a helyét. Egyrészt a belgrádi egyezmény is rendelkezett erről a hadseregről: 10 nap határidőt adott az országon való átvonulásra, annak letelte után pedig a németek internálását írta elő a magyar kormány számára. Ennek megtagadása súlyos diplomáciai és esetleg katonai konfliktust idézett volna elő az antant nagyhatalmaival és közvetlenül a franciákkal. (Némi diplomáciai bonyodalomra így is sor került, mivel az átvonulást nem sikerült az előírt határidőig végrehajtani és a franciák követelték, hogy a magyar kormány internálja a teljes német hadsereget. Ehhez azonban sem alkalmas hely, sem megfelelő karhatalom nem állt rendelkezésre, így végül csak a parancsnokot, Mackensen tábornokot internálták, a hadsereg pedig elhagyta Magyarországot.)
Másrészt August von Mackensen tábornok egyértelmű parancsot kapott a német vezérkartól, hogy minél gyorsabban hajtsa végre a Németországba való visszavonulást. A német katonákat is örömmel töltötte el, hogy végre hazatérhetnek. Vagyis meglehetősen kicsi a valószínűsége, hogy ezeket az embereket rá lehetett volna venni, hogy – a saját vezérkaruk által kiadott hazahívó utasítás ellenében – egy olyan országért ontsák a vérüket, amelyhez semmi közük.
Szabó Viktor
2013. február 24.
