Egy több helyütt idézett megállapítása szerint egy kétnyelvű táblatöredéken sumerül az „eme ku mah gar”, ennek akkád fordításaként a „li-sa-an su-me-ri” (=sumer nyelv) fordítás olvasható. A fordítás pontos, akkádul a lisan sumeri kifejezés tényleg azt jelenti, hogy „sumer nyelv”. A baj a sumer szöveggel, illetve mindkét szöveg esetében a jelek számával van. A sumerben ugyanis nem szerepel a mah jel, ezt Badiny-Jós Ferenc illesztette be, és semmivel sem indokolta, miért is kellene ott lennie. Szerepel viszont mind a sumer, mind az akkád részben több más jel is. Ha csak ennyi lenne a probléma, önmagában már ez is mutatná az eljárás tarthatatlan voltát: jelek önkényes betoldásával és elhagyásával bármilyen szövegbe bármit beleolvashatunk. Ezen felül azonban az is kiderül, hogy Badiny-Jós nem tud sem sumerül, sem akkádul. Az eme-ku jelcsoport helyes olvasata eme-gi, és így valóban azt jelenti sumerül, hogy „sumer nyelv”. Amit pedig ő gar-nak olvasott, olvasható máshogy is, és a szöveg általa lehagyott akkád részében ott van az a szó, ami egyértelművé teszi, hogy a jelet nem gar-nak kell olvasni, mint ahogy azt is, hogy együtt kell nézni a következő két sumer jellel, amit ő egyszerűen lehagyott. A hivatkozott töredéket Å. Sjöberg assziriológus 1975-ben kiadta a Zeitschrift für Assyriologie 64. számában; a 142. oldalon az ominózus két sor alábbi átírását találjuk:
[xx] eme-gi7 nì-sè-ga-eme-[urx-ra ì-zu-ù]
[xl]i-šá-an šu-me-ri tam-šil ak-k[a-di-i ti-de-e]
A fordításból pedig egyértelműen kiderül, hogy egy ún. vizsgaszövegről van szó, rengeteg ilyet ismerünk. A sor fordítása a következő: „A sumer nyelvet és akkád megfelelőjét ismered-e?” Szó sincs tehát magyar nyelvről. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Badiny Jós később változtatott az olvasaton, már nem toldotta be a mah jelet, és eme hun-gar-ról beszélt, Sjöberget pedig az igazság elhallgatásával vádolta meg…
