Bővebben:
Az előbbi pontban már szó esett róla, hogy a sumer elvándorlás feltételezett időpontjában nem el-, hanem bevándorlás zajlott: ekkor érkezett a Folyóközbe az amurrú népesség, s magába olvasztotta az itteni lakosságot. Maga a beolvadás már csak betetőzése volt egy több évszázada tartó lassú folyamatnak, melynek során a sumer anyanyelvű népesség egyre nagyobb része hagyott fel a sumer használatával és vált akkád nyelvűvé. Ennek kapcsán nagyon fontos leszögeznünk, hogy abban az időben a nyelvnek semmiféle identitásképző szerepe nem volt. Az identitást az egyén (amennyiben erre bármilyen utalást találunk) egyrészt a városához, városának vezető istenéhez való kötődésében fejezte ki, másrészt éles határ húzódott a megtelepedett életmódot folytatók, valamint a nomád vándorlók között. Elvándorlásra, főleg egy nép elvándorlására semmilyen adatot nem találunk 2. évezred eleji szöveges vagy a régészeti forrásokban.
Pálfi Zoltán
2013. február 24.
