Az elmúlt években számos országban próbáltak túllépni az egyoldalú nemzeti elbeszélés keretein. Megszületett a német-francia közös történelemtankönyv, amit a határterületeken használnak. Elkészültét különben már nem is a két féle nemzeti nézőpont egyeztetése okozta, hanem az eltérő tanítási hagyományok. (A német gyakorlat jó ideje jobban támaszkodik az önálló diákmunkára.) Készült többbnézőpontú múltértelmezére törekvő kelet-ázsiai (kínai-japán-dél-koreai) tankönyv is. Újabban elkészült egy ukrán-orosz és egy magyar-szlovén közös tankönyv is. A magyar-szlovák könyv munkálatai viszont megrekedtek: a szerzők még a szóhasználatban, például Magyarország nevében sem tudnak közös nevezőre jutni.
