Bővebben:
1918. október végén, a háborús összeomlás küszöbén egyértelművé vált, hogy Magyarországon a háború alatt kompromittálódott politikai vezető réteg nem maradhat a helyén. Az uralkodó, IV. Károly király minden mérvadó magyar politikussal tárgyalt – így Károlyival is -, melynek eredményeként október 30-án először gróf Hadik Jánosnak adott kormányalakítási megbízást. Hadik Károlyit is szerette volna bevonni kormányába, de az események más irányt vettek. A háborús vereség hatására egyre forradalmasodó tömeg aMagyar NemzetiTanácsot és Károlyi Mihályt szerette volna vezető pozícióban látni. Hozzátehetjük azt is, hogy a magyar politikai vezetők jelentős része (többek között például Prohászka Ottokár, Teleki Pál, vagy Tisza István is) ekkor úgy látta, hogy Károlyi és aMagyar NemzetiTanács az a politikai erő, amely talán fékezni tudja a forradalmi lendületet és az antant számára is elfogadható tárgyalópartner lehet. Ennek hatására 1918. október 31-én József Ágost főherceg, mint királyi főmegbízott („homo regius”) IV. Károly jóváhagyásával Károlyi Mihályt nevezte ki Magyarország miniszterelnökévé. Tehát Károlyi kinevezése teljesen törvényes keretek között történt.
Az valóban igaz, hogy Károlyi Mihály már másnap, 1918. november 1-jén arra kérte az uralkodót, hogy mentse fel őt és kormányát a neki tett eskü alól. Erre a lépésre Károlyit egyrészt a belső forradalmi hangulat lecsillapítása, másrészt külpolitikai nyomás kényszerítette (egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az antant nem szívesen látta volna továbbra is a Habsburgokat Magyarország trónján). A körülményeket felismerve a király meg is adta ezt a felmentést. Az államforma kérdését ekkor még nyitva hagyták, és csak IV. Károly november 13-ai eckartsaui nyilatkozata után (melyben lemondott magyarországi uralkodói jogairól) került sor november 16-án a Magyar Népköztársaság kikiáltására.
Szabó Viktor
2013. február 24.
