Bővebben:
Károlyi tettei azt mutatják, hogy naiv, idealista ember volt, aki gyakran nem ismerte fel ellenfelei tényleges szándékait, könnyen megtéveszthető, becsapható volt. Ezért számos barátja is úgy látta, nem volt rátermett politikus, különösen nem válsághelyzetben. (Emigrációjában például közel került a kommunistákhoz, és sokáig naivan hitt a szovjet utópiában.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy buta vagy a magyar vezető politikusok átlagánál tehetségtelenebb lett volna. Károlyi politikai rátermettségéről vitáznak a történészek, és többségükben nem tartják rátermett, jó politikusnak. Viszont a jellemtelenségéről szóló vádakat, melyeket politikai ellenfelei terjesztettek sem elfogulatlan megfigyelők, sem tettei nem támasztják alá. Valószínűtlen ugyanis, hogy egy karrierista, haszonleső ember odahagyná azt az arisztokrata „klubot”, melynek megbecsült tagja volt, és a kétes hírű és jövőjű demokraták közé áll, majd a saját földjét szegény emberek között osztja fel. Mindez csak lelkiismereti okokkal, meggyőződésével magyarázható. Azt is terjesztették, hogy földjei valójában el voltak adósodva, ez azonban nem igaz: birtoka nagy része különben is ún. hitbizomány volt, amire hitelt nem lehet felvenni.
Lőrinc László
2013. február 24.