A demokrácia számos kelléke megvolt (többpártrendszer, parlament, választások), azonban a demokratikus intézmények működését korlátozta a szovjet megszállásra épülő idegen befolyás és az erre támaszkodó kommunista párt „túlhatalma”. Valójában korlátozott parlamentizmus és korlátozott demokrácia működött 1945 és 1947 között, amit 1947-48-ban számolták fel.
A szovjetek 1945-ben nem is engedték demokratikus jobboldali pártok indulását. Ezt követően pedig a kisgazdák választási győzelme ellenére olyan koalíciós kormányzást erőltettek az országra, melyben a kommunista pártnak biztosították a kulcspozíciókat (belügyminisztérium, politikai rendőrség, Gazdasági Főtanács). Ezt ők arra használták fel, hogy politikai ellenfeleiket kiszorítsák, hamis összeesküvések kreálásával, megfélemlítéssel.
Azok, akik demokráciának tartják az 1945 utáni koalíciós korszakot, az azt megelőző és azt követő időszakhoz hasonlítva emelik ki, s egyben némileg túl is értékelik a kétségtelenül meglévő demokratizálódási tendenciákat. Hajlamosak figyelmen kívül hagyni még a németek kitelepítését is, melynek során magyar állampolgárok tömegét fokozták le másodrendűvé és üldözték el marhavagonokba zsúfolva az országból, a kollektív bűnösség elve alapján. Elfelejtik a „bélistázást”, aminek során a közigazgatásból és a közintézményekből tízezer számra bocsájtották el politikai okokból az alkalmazottakat, az 1947-es választójogi korlátozásokat (több mint 700 000 választó választójogát vették el mondvacsinált okból) és a választási csalásokat (1. az ún. „kék cédulákkal” sok kommunista többször szavazott, 2. az eredményeket meghamisították a belügyminisztériumban, 3. a Függetlenségi párt mandátumait jogtalanul megsemmisítették). Elfelejtik Kovács Béla és Nagy Ferenc erőszakos eltávolítását a Kisgazdapárt, illetve a kormány éléről 1947-ben.
Igaz, az 1946. évi I. tc., a köztársasági törvény preambuluma első ízben kodifikálta a magyar jogtörténetben az emberi jogokat, ám e jogokat nem védték független bíróságok, így az állampolgároknak jogsérelem esetén nem volt hova fordulniuk.
További olvasmányok:
Palasik Mária: A Kisgazdapárt felbomlasztására irányuló kommunista taktika lépései. In A fordulat évei 1947–1949. Bp., 1956-os Intézet, 1998. 113–128.
Rainer M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, 1944–48. Rubicon, 1998/4-5.)
