A budapesti Lánchíd korának technikai csúcsteljesítménye volt. Ehhez fogható beruházás sem műszaki, sem anyagi szempontból nem volt addig a Habsburg Birodalomban. A folyam Regensburg feletti, keskeny szakaszát leszámítva ez volt az első állandó Duna-híd, még Bécsnek sem volt állandó átkelője. Ilyen hatalmas vízhozamú folyón ugyanis igen nehéz volt hidat verni. A két parti és két mederpillér építéséhez négy körgát képült, összesen hatezer cölöp leverésével, egy-egy cölöp kb. 20 méter hosszú volt. Ez az akkori világ legnagyobb lánchídja és második legnagyobb függőhídja volt. A láncokat helyükre emelő gőzgépet kimondottan ide tervezték, a cölöpök víz alatti vizsgálatához a legkorszerűbb öltözéket használó búvárokat alkalmaztak.
