Bővebben:
A csodaszarvas-mondát Kézai Simon írta le részletesen, de a Kézait megelőző krónikák is tartalmazhatták. A magyar krónikás hagyományban meglévő változat szerint a szarvas a Meótisz (Azovi-tenger) mocsaraiba vezette a fivéreket. Ez a terület Perzsiával volt határos, és ha a magyarok a szomszédos pusztába mentek ki, akkor egy Belár nevezetű úr földjére jutottak, az ő fiainak feleségeit találták ott férjeik nélkül, s köztük volt az alán fejedelem két leánya is. A nőket elrabolták, feleségükké tették, ebből a nászból származik a hun és a magyar nép, az alapító atyák, Hunor és Magor után elnevezve.
Az új hazát mutató csodaszarvasra vadászó fivérek legendája nagyon hasonló változatban szerepel a hunok történetét lejegyző Jordanesnél, s bár Kézai ismerte a gót történetíró munkáját, a csodaszarvas legendáját nem onnan vette át, hanem nagy valószínűséggel a magyar néphagyományból. A mondának ugyanis vannak olyan elemei, amelyek nem származhatnak a nyugati hagyományból: Belár (azaz a bolgárok) említése, a testvérek neve, a Hunor és a Magor, amelyek valódi népneveket őriznek. A Magor valóban a magyar népnév változata, a Hunor azonban eredetileg valószínűleg Onur lehetett, s a magyarokkal a honfoglalás előtt nagyon szoros kapcsolatba került török onogur-ok nevéből származik. (Ugyanebből a népnévből származik a magyarok Európában elterjedt neve, az ungar, hungarus is.) A monda nem a hun-magyar, hanem a magyar-onogur szövetség emlékét őrizte meg, a Hunor nevet pedig Kézai alkotta, mert ez pontosabban illeszkedett a hun-magyar azonosságról megalkotott történetébe.
A csodaszarvast üldöző testvérek legendáját a magyarok már jóval a honfoglalás előtt is ismerhették, hiszen egész Eurázsiában elterjedt volt. Ismerték többek között az irániak, hunok, törökök, mongolok, lappok, vogulok. A mondának az az eleme, hogy az üldözés után az elcsalogatott testvérek két testvérnép ősévé váltak, kimutatható más finnugor és török nyelveket beszélő népeknél is. Kézai Simon tehát az ősi néphagyományból emelte be művébe a szarvas vezetésével új hazára lelt testvérpár meséjét, de ő változtatta át a hun-magyar rokonság bizonyítékává, korábban a legenda az onogurok és a magyarok népformálásának emlékeként élt a magyar történeti tudatban.
Sándor Klára
2013. március 1.
