Bővebben:
Ezt az állítást Badiny-Joós az ún. antiochiai kehellyel „igazolja”; ezt tudomása szerint „valamelyik kolostorban őrzik New York államban.” Idéz egy szakkönyvet (The Interpreters Dictionary of the Bible. New York, 1962) mely szerint a kelyhet Jézus is használta, és amelnyek külső díszítésén szerinte Jézus és apostolai között „többször látható a szent sólyom.” Valójában az idézett helyen ennek az ellenkezője szerepel: vagyis az, hogy a kehely Jézus-kori datálását „csaknem minden szakértő elveti”, valójában „a negyedik vagy az ötödik századból származhat”, vagyis legalább három évszázaddal Jézus utáni. (A múzeum ma aktuális bemutatója már a 6. század első felére teszi.) Badiny szakmai komolyságát jelzi, hogy az adott helyen valójában nem arról tájékoztatnak, hogy a kelyhet „egy kolostorban” (Cloister), New York államban, hanem hogy a Cloisters (= kerengő) néven közismert múzeumban őrzik New York városában.)
A szakkönyv szerint a kelyhen „madarakat, egyéb állatokat” látni, és az ott mellékelt, illetve a kehely interneten elérhető képén is látható, hogy a szőlőfürtön ücsörgő (kis) madár nincs annyira kidolgozva, hogy sólyomként lehessen azonosítani.
Badiny azonban még egy sólyombizonyítékkal lep meg: egy Kr. u. 7-8. századbeli írországi keresztény ereklyén is felfedezett egy sólymot, mely „az írek hiedelme szerint Keresztelő Szt. János szimbóluma.” Ennek nyomán azt állítja, Keresztelő Szent János „sólyom képében látta a Szentlelket Jézus Urunkra leszállni, … ugyanis ha »galamb« lett volna, amint az »átfésült« szöveg [Biblia] írja, az írek is galambnak jelképeznék Keresztelő Szent Jánost.” Az az elgondolkodtató ebben, hogy egy olyan közismert ír madárképet értelmez, amely nem a Keresztelőnek, hanem a negyedik evangélium írójának (Szent János apostolnak) a jelképe, vagyis nem sólyom, hanem sas, és legkevésbé sincs köze Jézus megkeresztelésének jelenetéhez. Ha Badiny-Joós odalapozott volna a keze ügyében lévő Interpreters Dictionarynek a keresztábrázolásokról szóló szócikkéhez, meggyőződhetett volna arról, hogy bizony az ilyen kétes sólyomábrázolásoknál sokkal, de sokkal korábbiak és gyakoribbak a keresztény világban a keresztek, sőt a feszületek. Legelőször is az az emlékezetes gúnyrajz, amelyen egy keresztre feszített szamárral találkozunk. Így gúnyolták már az első században azokat a keresztényeket, akik bizony nem sólyomban keresték Krisztus Urunk jelképét, hanem a Megfeszítettről tettek hitvallást – akár az életük árán is.
Jelenits István
2013. május 4.
