Bővebben:
A párthust nagyjából a Kr.e. 4. század és a Kr.u. 9. század között beszélték, de még ezután is használták a manicheus egyházban szakrális nyelvként. (A manicheus vallás buddhista és keresztény elemeket vegyített.) Rengeteg nyelvemléke maradt fenn: több tízezer osztrakon (írott cserépdarab), királyfeliratok, tekintélyes mennyiségű manicheus irodalom. Lejegyzésére sémi eredetű írásokat: arámit, vagy palmyrait alkalmaztak. (Palmyra szíriai város.)
Mindezek alapján a szakembereknek egyértelmű, hogy a párthus indoeurópai nyelv, minden ókori és mai iráni nyelvvel igen könnyű bizonytani rokonságát nyelvtana alapján. Az iráni nyelvek között a párthus nyelv legközelebbi rokona a középperzsa. A párthus forrásokban iránin kívül más (altáji, finnugor stb.) hatás nem mutatható ki. A párthus királynevek is iráni eredetűek (Arsak/Arszakészfiatal hős, Tirdád/Tiridatész=Tir (isten) által teremtett, Mihrdád /Mithridatész/=Mithra (isten) által teremtett, Ardaván/Artabanosz = Igazsággal felruházott, stb.).
A párthus-magyar rokonság hívei meg sem kíséreltek nyelvészeti, filológiai érveket felsorakoztatni a párthusok „turánisága” mellett.
Sárközy Miklós
2013. május 5.
