Grósz: Elvtársak, nem kaptunk semmi direktívát arról, hogy az idei május 1-ét hogyan szervezzük, mik legyenek a jelszavak, amiket a felvonulók elhordoznak az elvtársak előtt stb. Már rég elküldtük az eseménymeghívást a megbeszélésre, de senki sem jelölte vissza, hogy jön, csak Fock elvtárs.
Biszku: Grósz elvtárs, mindent csináljon úgy, ahogy eddig.
Grósz: Én új vagyok itt.
Komócsin: Grósz elvtárs, nézze meg a szovjet jelszavakat a Pravdában, mindig így szoktuk. És ne tartson fel bennünket ilyesmikkel.
Grósz: Természetesen azzal kezdtük, hogy megnéztük a szovjet elvtársak jelszavait. De mit kezdjünk azzal, hogy „Éljen szeretett hazánk, a világ legnagyobb és legerősebb szocialista állama?” Az elhajlók még nacionalizmusnak magyaráznák…
Komócsin: Írja helyette, hogy a legkisebb. Találja fel magát.
Kádár: Elvtarsak, Grósz elvtars kérdése jogos, vitassuk meg. Azért nem jelöltem, hogy részt veszek, mert nem ismerem ezt a fene bonyolult fészbúkot, most magyarazta el a titkarnőm, de nem értem. Szerintem a Fock kivételével senki sem érti, csak ők nem merik bevallani. 🙂
Komócsin: Kádár elvtárs, őszintén meg kell hogy mondjam, teljes mértékben egyetértek önnel abban, hogy ez a fészbúk fene bonyolult. Az illegalitásban nekünk elég volt egy bunkócska, mégis megragadtuk a hatalmat.
Fock: Elvtársak, gyorsan beszéljük meg, minisztertanácsra kellene sietnem.
Kádár: Fock, ne rohangaljon, a maga érdekében is fontos, hogy jók legyenek a jelszavak, mert Moszkva már nagyon ferde szemmel néz magara. Pekingről nem is beszélve. Peking véleménye persze, mielőtt barki félreértené, Komócsin, most nekünk teljesen mindegy is.
Biszku: Fock elvtársnak érdemes lenne elgondolkodnia, mi következik a szovjet elvtársak elvszerű, leninista kritikájából az ő pozíciójára nézve, ha nem gyakorol sürgősen önkritikát.
Fock: Kádár elvtárs, úgy látom, nem találja az á betűt. A kalviatúra jobb szélén keresse.
Kádár: De talalom, Fock elvtars, csak én beszélni is így szoktam.
Fock: Bocsánat. Szóval akkor beszéljük meg a jelszavakat, rendben.
Komócsin: Visszatérve a fészbúkra: ez egy imperialista találmány, a rothadó nyugat terméke, nem tudom, hogy osztályharcos nézőpontból helyén való-e, hogy ezen keresztül levelezünk. Biztos vagyok benne, hogy a szovjet elvtársak ezt nem helyeselnék. Még nagyobb baj, hogy a megtévesztett dolgozók körében is terjed. A helyette kifejlesztett szovjet ikonknyígát kéne csak engedni.
Aczél: Sajnos az ikonknyíga nagyon lassú, vírusos, és tele van spammel, amiket a szovjet párt küldözget. A facebookot természetesen nem támogatjuk, de az adott körülmények között nem is tiltjuk. Szerintem kellően éber ellenőrzés és ideológiai szűrés mellett tűrhető.
Fock: Cenzúrázni? Technikailag megoldhatatlan.
Biszku: Már megoldottuk.
Aczél: Magunk is felhasználhatjuk a facebookot, például ki is posztolhatnánk egy eseménymeghívást május 1-jére a Felvonulás térre.
Biszku: Helyes, és összeírjuk azokat, akik arra klikkelnek, hogy nem lesznek ott.
Kádár: Nem szeretnék klikkeket.
Aczél: Különben állítólag maga Brezsnyev elvtárs is gondolkodik azon, hogy FB oldalt nyit, és ezekre kiposztolja a beszédeit, meg a kitűntetései fényképét.
Fock: Sokan fogják lájkolni.
Biszku: Kádár elvtárs is indíthatna ilyet, képekkel az életéről: tyúketetés a kertben, krumplileves kanalazása hokedlin Kádár Jánosné elvtársnő társaságában, ilyesmi. A lájkokat majd mi megoldjuk.
Kádár: Elvtarsak az én maganéletem nem kiteregetni való, mint az ekszibícista imperialistaké. De gyarlatogatasokról lehetne képeket kitenni, ha jónak latjak.
Grósz: Elvtársak, arra gondoltam, lehetne egy ilyen jelszó: „Legyen megbonthatatlan az élő és virágzó magyar-szovjet barátság!”
Kádár: Valahogy furcsa. Ez szokott lenni?
Grósz: Nem, de nekem azt mondta Kádár elvtárs, próbáljunk majd új ötletekkel felkészülni május 1-jére.
Kádár: Ez nem a jelszavakra vonatkozott. Nem valami olyasmit szoktunk, hogy „Legyen élő a megbonthatatlan és viragzó magyar-szovjet baratsag?”
Aczél: Nem. Azt szoktuk: „Éljen és virágozzék a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság!”
Kádár: Akkor írjuk ezt idén is. Ez mar bevalt, ebbe nem fognak belekötni Moszkvaban. Jó lesz majd meglepődni a tribünön, mikor olvasom. 🙂
Komócsin: Moszkvai elvtársak nem szoktak belekötni semmibe, meglátásom szerint csak bölcs iránymutatást adnak. Nem is értem, amit Kádár elvtárs írt. És hol itt a meglepetés? És mire jó a meglepetés a szocialista építés jelenlegi szakaszában?
Aczél: Kádár elvtárs viccelt. Nem ismeri még a szmájlit?
Grósz: Én nevettem is! És lájkoltam!
Biszku: Javaslom, legyen egy ilyen jelszó is: „El a kezekkel Vietnámtól!” Ehhez mit szólnak az elvtársak? Rövid, dinamikus, forradalmi és megszokott.
Aczél: Nem jó. Az amerikaiak már megkötötték a békét és kivonultak.
Biszku: Miért? Akkor már nem is lehet el a kezekkel?! MOCSKOS AMERIKA!
Aczél: Aggályosnak találom: a jelenlegi helyzetben a szovjet elvtársak még a saját kezükre értenék, és megharagudnának… Szerintem annyi újítás belefér, hogy ezt most idén kihagyjuk.
Komócsin: Nem túl merész dolog?
Kádár: De mi legyen helyette? Valamitől mégiscsak legyen el-a-kezekkel, e nélkül nem tudok május 1-jét elképzelni.
Fock: Javaslom Chilét.
Komócsin: Miért, ott mi van?
Biszku: Támogatom. Nem-e lehetne ez: „Szabadságot Pinócset elvtársnak!”?
Fock: Nem jó, Pinochet ott a fasiszta diktátor.
Kádár: Elvtarsak, ez jó ötlet, persze Pinócset nélkül. Jó benne hogy nem új, volt mar ilyen Andzsela Dévisszel, azzal a nagyhajú amerikai kommunista nővel. De akkor kinek kérjünk szabadsagot?
Aczél: Corvalánt írjuk be, a fogva tartott chilei kommunistát.
Kádár: Akkor legyen ez: „El a kezekkel Kórvalan és Andzsela elvtarsaktól!” Így nem lenne annyira merészen új, a szovjet elvtarsak is meg lesznek elégedve.
Aczél: Nem jó. Angela Davis már két éve szabad. Maradjon csak Corvalan. Ő a moszkvai jelszavak között is biztos szerepel.
Grósz: Még van egy kérdés: melyik szín legyen meghatározó az ünnepség dekorációjában?
Biszku: Grósz, gondolkozzon már egy kicsit! MÉGIS MELYIK?!!!
Grósz: Felvetődött, hogy idén a vöröses lilával próbálkozzunk…
Biszku: Miért nem rögtön püspöklilával? Tán elvtelenül hajbókoljunk a klerikális reakció előtt? Eszénél van?
Grósz: Kádár elvtárs azt mondta, újítsunk…
Kádár: Igen, de ne ész nélkül, mint tót a lovával! Természetesen nem a szlovak elvtarsakra értettem. Nem forradalmarok vagyunk, illetve természetesen azok vagyunk, de nem úgy. Természetesen tovabbra is valtozatlanul és töretlenül minden vörös!
Grósz: Meg Kádár elvtárs azt is mondta, hogy legyen színpompás seregszemle…
Biszku: Miért, a vörös talán nem szín?! Magának nem eléggé pompás?!
Grósz: Meg kell mondjam őszintén, hogy azért is vetődött fel a másféle szín, mert nagy hiány van most piros drapériában itthon, sőt a szocialista relációban is sajnos elfogyott.
Biszku: Láthassa Fock, ide vezetett a maga nagy mechanizmusreformja.
Fock: A reformokat már rég leállították az elvtársak. De össze lehetne szedni a drapériát az állami szektoron kívül is…
Komócsin: Maszekoktól május elsejei vörös drapériát? Ezért harcoltunk az illegalitásban a szocializmusért?
Aczél: Maga nem is harcolt az illegalitásban.
Komócsin: Ne haragudjon Aczél elvtárs, ebben az esetben ez teljesen mindegy. A munkásosztály vezető szerepét nem vagyok hajlandó feladni a burzsoá kispolgárság drapériája kedvéért!
Fock: Majd jól megadóztatjuk őket.
Kádár: AZ ISTENFAJAT MAGUKNAK! Mit banom, akkor szerezzenek be nyugatról!
Grósz: Vörös drapériát nyugatról?…
Komócsin: Mit szólnának ehhez Moszkvában? Mert meg fogják ám tudni…
Fock: Ebben nem kételkedünk, Komócsin elvtárs.
Kádár: Majd azt mondjuk nekik, hogy a forradalmi harc szokatlan megoldásokra kényszeríthet.
Aczél: Keresek ehhez valami Lenin-idézetet!
Kádár: És valami nacionalista vagy balos diakmozgolódas nem varható, Biszku?
Biszku: Azt próbálnák meg! Tele lesz a tér a civil és egyenruhás elvtársakkal. Különben is, május elsején??? Tudja Kádár elvtárs, hogy csak március 15-én szoktak mozgolódni, és tavalyelőtt már azokat is jól elintéztük, akik idén akartak volna.
Kádár: Azért csak küldje be a besúgó elvtarsak jelentéseinek összefoglalójat.
Aczél: Kádár elvtárs nem nézi a mailjeit? Már mind megkaptuk, unalmas. „Használt a megöntözés.”
Biszku: Valami baj van a jelentéssel?! Az elvtársak nagyon sokat gürcöltek vele. És mi az hogy öntözés?
Aczél: A szocialista törvényesség visszaállítására célzok.
Biszku: Azt tökösen csináltuk, elég volt néhányszáz kivégzés, és láthassák az elvtársak, kuss van. Garantálom, marad is.
Kádár: Jól van, tudom magamtól is. Maga meg Aczél ne jöjjön folyton az irodalmi műveltségével. Inkább azt arulja el, hogy összeállítottak-e már a Felvonulók kérték című kívansagműsort?
Aczél: A Felvonulók kérték című kívansagműsor már kész van, láttam, rendben van. És kiválasztottuk azokat a megbízható elvtársakat, akik majd a felvonuláson a televízió kamerái előtt ezeket fogják kérni.
Biszku: Legyen munkásdalárda, azt imádom! Majd mindjárt ide rakom a jútúbról a Rontása tört ránkot, csak még nem tudom, hogyan kell. Ez a kedvenc számom.
Aczél: Ilyesmi már nem nagyon megy, inkább Latabárt tettünk be, meg Hacki Tamást.
Komócsin: Burzsoá nyugati kultúrmocsok.
Kádár: Imadom május elsejét, mikor a dolgozó tömegek elvonulnak transzparenseikre írt óhajaikkal a szocializmus tovabbi békés építéséről! Csak ne kéne négy órán keresztül integetni.
Aczél: Nekem van már egy kéztámaszom, a kabát alá kell tenni, nem lehet észrevenni. Csak rákönyököl az ember, és még kicsit mozgatja is a kezet. Elektromos árammal működik.
Kádár: Nem razza meg?
Aczél: Hová gondol, Kádár elvtárs, nyugati céggel csináltattam.
Lőrinc László
2013. május 5.
