Bővebben:
A meglepő állítás Badiny-Joóstól ered, aki itt sem hivatkozik semmilyen ellenőrizhető történelmi forrásra. Ellenkezőjére viszont vannak források: Josephus Flavius, A zsidók története XIII. fejezetében például arról ír, hogy Alexander Jannaeus, Judea királya (Kr. e. 103-76) a farizeus zsidók „közül nyolcszázat keresztre feszíttetett, s mielőtt még ott meghaltak volna, szemük láttára lemészároltatta előttük asszonyaikat és gyermekeiket.” A keresztre feszítés valóban nem zsidó büntetés, ez azonban nem azt jelenti, hogy zsidókat nem feszítettek keresztre. A zsarnokok különben is túlteszik magukat még a valóban meglévő törvényeken is. De a forrásokban semmi nyoma nincs olyan törvénynek, amilyenre Badiny hivatkozik. Maga az Ószövetség többször utasítást ad arra, hogy például azt, aki vallási téveszméket hirdet, ki kell végezni. Abból, hogy Heródes Antipas lenyakaztatta Keresztelő Szent Jánost, legkevésbé sem következik, hogy az ne tartozott volna a választott néphez. Épp az ellenkezője igaz annak, amit Badiny állít: Jézust nem feszítették volna keresztre, ha nem lett volna zsidó. Jeruzsálemben, a zsidók húsvéti ünnepén azért kellett halálra adni őt, mert az ünneplő tömegben sokan lelkesedtek érte, Dávid fiaként köszöntötték. Egy párthus herceg a párthusok között találhatott volna veszedelmes népszerűségre, Jeruzsálemben legfeljebb kinevették volna. Legalábbis Saultól, Szent Páltól fogva az egész kereszténységet egy hatalmas maffiának állítja be, amely nemcsak nem őrzi hűségesen, hanem egyenesen meghamisítja Jézus történetét.
Jelenits István
2013. május 5.
