Bővebben:
A római Iosephus Flavius és Tacitus történeti munkáiból sok mindent lehet tudni Helénáról, az Adiabéné nevű királyság uralkodójának anyjáról. Adiabéné a párthusok vazallusa volt, lakói irániak és/vagy iranizált örmények/arámiak lehettek. Heléna is, fia is (II. Izatész Kr. u. 34-57/60) áttért a zsidó hitre az első században, és már ekként zarándokolt Jeruzsálembe Kr. u. 46-ban, fiával együtt. Itt haltak meg 60 körül. Lányáról nem szólnak a források, de ha lett volna is egy lánya, aki vele együtt érkezett, az hogyan szülhette Jézust 13 (vagy 15) évvel annak keresztre feszítése után? Az is kizárt, hogy ama nem létező lányt esetleg korábban, már az időszámítás kezdete előtt előre küldte volna anyja, hogy megszülhesse neki a parthus-magyar Jézus unokát. Akkor ugyanis Máriának (Mirjamnak) nagyjából Kr. e. 30 és 20 között, Helénának, Jézus nagyanyjának pedig Kr. e. 60 és 40 között kellett születnie. Akkor viszont Helénának legjobb esetben is hetvenvalahány évesen kellett volna szülnie Izatészt (ha nem kilencvenvalahány évesen), és legalább 100 de talán 120 évig kellett volna élnie ahhoz, hogy 60 körül hunyjon el. De még ha a kronológia stimmelne is, mi valószínűsítheti, hogy egy sok ezer lakosú városban egy időben élő két ember anya-fiú kapcsolatban lennének, ha ezt nem támasztja alá különben semmi az égvilágon? Nyilvánvaló, hogy a nem bizonyítható (sőt kimondottan cáfolható) elképesztő ötlet egyetlen célja, hogy bizonyítsa: Jézus szegről-végről magyar, és nem zsidó. Hiszen, mint Badiny írja: „ő éppen azért jött közénk, hogy a zsidók Jehovája helyett a sumérok által már régóta tisztelt mennyei Atyát ismertesse meg velünk”. Valójában Jézus és hívei zsidóságát a sok ezer éves egykori források, köztük az Evangéliumok eseményleírásai egybehangzóan állítják
Sárközy Miklós
2013. május 5.
