„A múltat végképp eltörölni”*
Bakay Kornél extrém elképzeléseiről több ismertető is megjelent már, ezek közül az egyik legterjedelmesebb Nagy László évekkel ezelőtti írása. (Meddig terjed az alternativitás határa? Hungarista tankönyvsorozat kicsiknek és nagyoknak) E tanulmány hagy kívánni valókat maga után, de idézetei pontosak, és így meg lehet ismerni belőle a régész történelemképének meghökkentő elemeit. Kitüntetése kapcsán idén újabb cikkek jelentek meg munkásságáról, így például a nyest.hu-n (Kitüntetett őskáosz – Bakay Kornél tudománya, március 29.) vagy a Beszélőben (Dömötör Adrienna: Sic itur – Bakay Kornél tündöklése című tanulmánya (Beszélő 2013. április 17.).
Nem szükséges tehát itt is részletezni, milyen elképesztő nézeteket fogalmaz meg Bakay a 11-12 éves gyerekeknek írt, neten is hozzáférhető, ötödikes és hatodikos tankönyvvé nem nyilvánított „tankönyveiben”. Hogyan lép fel például a darwini evolúcióval szemben; hogyan sugallja, hogy a magyarok felmenői az etruszokok, sumerok, szkíták, párthusok és hunok egyszerre voltak; hogy a görögök is a magyarok elődeitől tanultak kultúrát; hogyan vonja kétségbe Jézus (Mária) zsidóságát, Dávid és Salamon ókori zsidó államát; hogyan fejti ki, hogy a finnugor rokonság „elmélete” hiteltelen; miképpen sugalmazza, hogy a magyar rovásírás a legősibb barlangrajzokkal van rokonságban, vagy hogy a középkori rabszolgakereskedés a zsidók kezében volt.
E hóbortosságok egy részével a tényleg.com Cáfolós rovatának a cikkei már foglalkoztak (sumer-magyar rokonság, párthus-magyar Jézus). Itt most csak annak vizsgálatára szorítkozunk, milyen alapvető hasonlóságok vannak Bakay Kornél és a leninista történészeknek a múlthoz fűződő viszonya között. Alaptételünk, hogy sem Bakay, sem leninista elődei nem elfogulatlanul megismerni és feltárni, hanem inkább felhasználni kívánták a történelmet, mégpedig ideológiai célok megvalósításához. Amazok a leninista ideológia híveit kívánták ezzel növelni, Bakay a lelkesült nacionalistákét. A közös azonban, hogy ehhez mindkét esetben erőszakosan hozzá kellett igazítani a múltat. A végeredmény részben tartalmilag is hasonló: a középpontban az ádáz gyűlölet és harc áll a velejéig gonoszak és a hősies mártírok között.
„Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak”
A kétféle gyűlölet és harc hőfoka ugyanakkora, azonban Bakaynál nem osztályok, hanem a magyarok és a többi nemzet között feszül és dúl. Alapgondolata, hogy egyedül vagyunk: „nyelvünkkel és fajtabeli sajátosságainkkal rokontalanul, egyedül voltunk itt Európában a kezdetektől. S egyedül vagyunk ma is” – borong a 6.-os „tankönyv” elején. (8. old)
A régész saját facebook oldalán is leszögezi, hogy „Kelet Népeként onnan jöttünk, ahonnan a Nap is jön, s nekünk az a küldetésünk, hogy harcoljunk a sötétség ellen, a fejlett nyugat civilizációs mérgei ellen és megmaradjunk itt, a Kárpát-medencében, ahonnan 1100 esztendeje el akarnak bennünket űzni a minket nem szeretők, sőt a turáni magyarságot, ha fáj is, ki kell mondani, ezredéven át a gyűlölet légköre is fojtogatja. Ma is.”
Nem szeretnénk itt részletezni a Kárpát-medencei népek kulturális egymásra hatásának közismert tényeit, azt, hogy a magyar folklór, zene, ételek, tárgyi kultúra elemei, köznyelvi szavaink hogyan keveredtek az itt élő népekével. Köztudott, hogy Petőfi szlovák, Zrínyi horvát, Hunyadiak, József Attila román, Táncsics, Damjanich szerb, Liszt, Erkel vagy általában is városaink lakói – így a március 15-én tüntető pestiek zöme – német felmenőkkel (is) rendelkezett. Hogy a Kossuth család milyen megosztott volt: ki a szlovák, ki a magyar nemzethez tartozott közülük. Hogy lett volna mindez lehetséges, ha „fajtabeli tulajdonságainkkal” (mintha szarvasmarhák lennénk) egyedül állva, elkülönülve, gyűlölködő gyűrűben éltünk volna? A gyűlölködő ellenségek nem házasodnak egymással. A mai magyarok genetikai felmérései is azt mutatják, hogy élénk keveredés történt a többi „fajtával”.
Az sem igényel részletezést, hogy a magyar történelem nagy, felívelő korszakainak mozgatója minden esetben a nyugati kultúra „civilizációs mérgeinek” adaptálása volt. Elég legyen csak felsorolásszerűen megemlíteni Szent István korát (kereszténység, megyerendszer, egyházszervezet, latin betűs írás, szerzetesség, pénzverés, koronázás, lovagsereg, királytükör, kőépítkezés, román stílus stb.), a vegyesháziak korát (gótika, egyetemek, városi kiváltságok, rendiség, céhek, reneszánsz, kódexek stb.), a 16-18. századot (könyvnyomtatás, reformáció, katolikus megújulás, barokk, manufaktúrák), a reformkort (Széchenyi gazdasági reformjavaslatait éppúgy Anglia ihlette, mint a jogegyenlőség, a szabadságjogok, a felelős kormány gondolatát Kossuth-ék programjában). Sőt nemzeti címerünk, az Árpád-sávos és a kettős keresztes motívumok is külföldi átvételek, a címerrel, mint „műfajjal” és a lovagi pajzzsal mint annak formát adó „hordozójával” együtt. Maga a modern nacionalizmus is nyugati hatásra született, mindazzal együtt, amit életre segített (anyanyelvű irodalom, történetírás, folyóiratok, színjátszás, a klasszicista Pest építészete, a biedermeier lakás, romantika, opera, a Kaszinó és egyéb klubok, kávéházak, pénzintézetek, gyáripar, vasút), és természetesen a nyugathoz zárkózás jellemezte a dualizmus nagy gazdasági és szellemi fellendülését is.
Vajon ki kell dobnunk egész nemzeti történelmünket, és betelepíteni évszázadainkat rovásírással, tarsolylemezzel, jurtákkal, reflexíjakkal és endogám lakosokkal, hogy máig elkülönülő keletiségünket bizonyítsuk? Bakay tesz néhány kísérletet a középkori történelem ilyen irányú átírására, például szerinte „a magyarok állama nem Szent István király óta létezik”, mert már a hunoknak és Árpádnak is volt állama (6/43. old), Mátyás esetében pedig csak futólag esik szó a reneszánszról, de megtudjuk, hogy „Mátyás király II. Bajazid szultán unokatestvére volt … Ezért hangoztatta szívesen, hogy a magyar és a török nép rokon, mivel mindkettő szkíta eredetű!” (6/147. old) Azonban még sokat kell dolgoznia a magyar történelem turanizálásán ahhoz, hogy eltűnjön belőle minden nyugati méreg.
„Ordas had áradata kelt ellenünk” – a Nyugat
Mindehhez persze nemcsak mártír kell, hanem gonosz ellenség is: ennek léte és jellege szintén a Rákosi-korival rokonítja Bakay történelemképét. A magyarok fő ellenségei ugyanis ebben a régi-új verzióban is főként a Nyugat, Amerika. Mindez nála kiegészül a zsidókkal. Nagy László hivatkozott írása bemutatja, hogy Bakay milyen körmönfont eszközökkel alapozza meg a kisdiákok zsidófóbiáját – itt nem ismételjük meg.
Hogy az Amerika-ellenesség mennyire reflexszerű Bakaynál, arra szolgáljon egy kis, de árulkodó adalék: mikor egyik előadásában arról beszélt, hogy vajon az ismertetett hun-avar-szkíta „egyetemes magas kultúrának az épített emlékei” miért „hiányoznak a Kárpát-medencében”, akkor az Akropolisz képét mutatta, mondván, hogy még a kő sem örök, hiszen „ma már tudjuk, hogy főleg az amerikai turizmusnak hihetetlen hömpölygő csürhe néptömege következtében hihetetlenül megrongálódott az Akropolisz… aki járt ott, láthatta, hogy lyukacsosak ott a mészkőtömbök”. Az Akropoliszt ugyan minden adat szerint legnagyobb számban a német turisták látogatják, utánuk pedig más európaiak jönnek, de ebben a gondolatvilágban az amerikaiak még kis létszámuk ellenére is képesek nagyobb mészkőlyuggatókká gonoszulni.
Persze Bakay az európai Nyugattól is viszolyog. Már a 13. század kapcsán (!) arról ír, hogy „a nyugatiak …, élükön a pápasággal (!), többnyire csak a saját érdekeiket nézték, nem tudtak és nem is akartak megszabadulni a magyar-ellenességüktől”. (6/95) Szerinte Mátyás is „tisztán látta Nyugat-Európa magyarellenességét, amint édesapja is látta” (6/147. old). [De egy ponton kétes értékű engedményt tesz a gyűlölködő nyugatnak: hitelt ad annak, hogy Mátyás – Zsigmond fiaként! – luxemburgi eredetű volt. Erre kénytelen fanyalodni ahhoz, hogy a közismert és elfogadott vlach (román) származást ne kelljen megemlítenie. (6/146. old)]
A nyugati kultúra gonoszságának illusztrálására azt is állítja, hogy Amerikában „közel húszmillió embert mészároltak le a keresztény kultúra nevében”. Jól ismert, hogy ennyi ember lemészárlására nem lettek volna képesek a telepesek, az indiánok pusztulását elsősorban az európaiak betegségei okozták, a valóban keresztényi szerzetesek, misszionáriusok pedig inkább védték őket. De itt is egy máshonnan jól ismert motívum elevenedik fel pogány-szkíta oldalról: a pápaság- és keresztényellenesség.
Lőrinc László
2013. május 15.
(Folytatása következik.)
*Az alcímek munkásmozgalmi dalokból, szónoklatokból vett idézetek.
