Az őslakosság önként behódolt a honfoglaló magyaroknak, sőt örömmel fogadták őket
Az ezt állítók Anonymusra hivatkoznak, ő azonban az ellenkezőjét írja: a magyarok kemény csatákat folytatnak az itt talált fejedelmekkel. Más kérdés, hogy az őslakosok később behódolnak, házassági kapcsolattal erősítik meg szövetségüket. A 300 évvel későbbi Geszta különben sem perdöntő e korral kapcsolatban.
A Kárpát-medence sűrűn lakott terület volt már Kr. u. 896 előtt
Ez az állítás is Anonymusra hivatkozik. Ő azonban ilyet nem állít: az ország területének jó ha két harmada volt lakott 1200-ra, amit magunk is rekonstruálhatunk, ha a Névtelen szerző által említett helyneveket térképre vetítjük, amint azt Györffy György is tette, s még ott is hatalmas fehér foltok rajzolódnak ki, ahol a névtelen szerző otthonosan mozgott. Anonymus korában is hatalmas lakatlan területek övezték a Kárpát-medencei határokat, nemhogy 896-ban.
Nagy Károly anyja, avar-magyar hercegnő volt.
Kis Pippin frank király felesége, Nagy Károly Saint Denis-ben eltemetett anyja Laon-i Caribert és aquitanai Gizella gyermeke volt, vagyis bizonyosan nem avar-magyar hercegnő. Tény, hogy későbbi irodalmi alkotások magyar származásúnak tudják. Képzelt magyar leszármazással azonban számos más előkelőt is felruháztak a középkori francia és német irodalomban, de ezek már abból a korból valók, amikor Magyarország a keresztény Európa elismert országa lett.
Ma is megvan a prágai múzeumban Ámos vezér szablyája, ezt később Árpád, és Szent István is örökölte
Ez két kard felcserélése. Őriznek ugyanis a bécsi császári kincstárban egy csodaszép, a X. század vége felé készült fegyvert, amelyet – tévesen – hol Attila-kardnak, hol pedig – szintén tévesen – Nagy Károly-kardnak neveznek. A kardot a magyar Salamon király (1063-1074) anyja adta ajándékba Ottónak, a bajorok hercegének. Valószínű, hogy a magyar fejedelmi kincstárból származott a szablya, de általában kétségbe vonják, hogy valaha is koronázási- fejedelemavatási szerepe lett volna. A másik, a ma Prágában őrzött kétélű kardon egy 10. századi rajnai kardkészítő neve olvasható. A kard szemmel látható elhasználtsága a ceremoniális funkciónak ellent mond. 1270-ben a magyar Anna hercegnő a királyi kincstár egyik darabjaként vitte magával Prágába. Ott később mint szent István kardját tartották számon.
A pozsonyi csata valójában Bánhidánál zajlott le 907. július 13-án
Valószínűleg a közeli római romok, esetleg helyi szájhagyomány alapján képzelt egy sorsdöntő ütközetet Bánhidára Kézai Simon, a 13. század második felében. Magát a pozsonyi csatát a korabeli halottak neveit tartalmazó feljegyzések alapján július 3-6. közé helyezzük. Bánhida neve a kitűnő magyar történész, Pauler Gyula részéről azért merült fel, mert könyve megírása idején még nem fedezték fel azt a csatával közel egykorú bajor évkönyvet, ami tartalmazza a „Brezalausburc”, „Braszláv vára”, azaz mai értelmezésünk szerint a pozsonyi nevet. Van olyan komoly vélemény is, ami Zalavárhoz, Braszláv várához helyezi a csatát.
A pozsonyi csata során magyar búvárok egy csapata is készenlétben várt
Lehet, sőt valószínű, hogy a Dunán is jöttek utánpótlást szállító német hajók. Ezek megtámadásának módját azonban nem ismerjük, erről források nem szólnak. A búvár motívum talán a Búvár Kund történetből lép elő.
Veszprémy László
2013. július 17.
