2013-as cseh elnökválasztáson a múlt értelmezése, feldolgozása szinte ugyanolyan súlyú téma volt, mint a gazdasági kérdések. Az 1945 után hozott ún. Beneš-dekrétumok értékelése ugyanis a mai napig megosztja a cseheket. A közélet és közvélemény jelentős része úgy gondolja, hogy a németeket és a kb. 600 ezer magyart kollektív bűnösnek beállító, állampolgárságuktól és vagyonuktól őket megfosztó dekrétumokat nem kell érvényteleníteni, és az ennek alapján történt kitelepítések (melyek kb. 3 millió németet és 76 ezer magyart érintettek) igazságosak voltak. A mindezt kísérő erőszakról pedig (pl. több tízezer halálos áldozattal járó német- és magyarellenes pogromok, 40 ezer magyar deportálása Csehországba, kényszermunka stb.) nem vesznek tudomást. Még inkább igaz ez a szlovákokra: 2007-ben a pozsonyi parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) határozatot szavazott meg a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről.
Ezzel szemben Csehországban a társadalom egy része már fontosnak tartja a múlttal való szembenézést, és a bocsánatkérést: a cseh miniszterelnök például 2013 februárjában Münchenben bocsánatot kért a németeket ért atrocitásokért. Az azonban még a cseh társadalomnak is erős volt, mikor egy fiatal fotóművész 25 óriás fotójával figyelmeztette a cseheket múltjuk sötét foltjára, ráadásul éppen a Beneš rakparton: a fotókon Barbie és Ken babák „mutatják be” azokat a gyilkosságokat és egyéb erőszakos cselekményeket, melyeket csehek követtek el németekkel szemben 1944 után. Sokan hazafiatlannak tartják Lukáš Houdek „kiállítását”, pedig a fotóst a tisztesség és a lelkiismeret motiválta: az ő családja is haszonélvezője volt a német kitelepítéseknek.
