Közismert, hogy a panamai csatorna építkezését kezdeményező Ferdinand de Lesseps a történelem legnagyobb port kavaró korrupciós ügyének főszereplőjévé vált úgy, hogy közben csak veszített az egészen. Az már kevésbé tudott, hogy a panamai csatornaépítkezésnek volt két jelentős magyar szereplője is, akik éppen fordítva: mentesek maradtak a korrupció gyanújától, mégis haszonélvezői lettek. Türr István, Garibaldi egykori tábornoka ugyanis kezdetektől a csatornát építő társaság aligazgatója lett. Mikszáth Kálmán egyik 1882-es kávéházi életképében meg is örökítette a volt forradalmár csatornaszenvedélyét: „megjött az öreg Türr Pista is nagy gomba kalapjával és szurony szakállával. A Panama földszorosról beszélget. Nagy hévvel magyarázza Podmaniczky Frigyesnek, hogyan kell eszközölni a fúrásokat.”
A másik „panamai” magyar a kassai Gerster Béla (1850-1923) mérnök volt: ő részt vett a csatornaútvonalat feltérképező egyik korai expedícióban. Miután Gerster látta, hogy a panamai tervek abban a formában, ahogy végül elfogadták azokat, műszakilag kivihetetlenek, meggyőzte erről Türrt is, aki háromezerszeres haszonnal eladta részesedését Lessepsnek, még mielőtt a bukás bekövetkezett volna. De a tábornok a csatornaépítésről nem mondott le: egy kisebb volumenű de megvalósíthatóbb projekt után nézett.
A peloponnészoszi félszigetet a Balkán többi részével összekötő kis földnyelv (Iszthmosz) átvágásával először a római Nero császár próbálkozott, sikertelenül. Türr felelevenítette az ötletet, és megkapta a fiatal görög állam engedélyét a csatorna megépítésre illetve 99 évig tartó üzemeltetésére, majd megalapította a Korinthoszi Csatorna Részvénytársaságot. A tervek elkészítésével Gerstert és más magyar mérnököket bízott meg, a munkálatokat pedig maga a kassai mérnök irányította.
Ám ennek a csatornának az építése sem volt zökkenőmentes: a költségeket itt is alultervezték, és a Türr féle, francia tőkével működő társaság végül csődbe ment, a tábornoknak el kellett adnia kastélyát is, amelyet a csatorna egyik torkolatánál építtetett. De az eredeti elképzelések és tervek alapján, Gerster irányításával végül egy görög társaság sikeresen befejezte a munkálatokat. Mikor 1893. augusztus 6-án ünnepélyesen átadták, I. György görög király mellett ott állt Ferenc József magyar király is.
2009 májusában a magyar kormányzat emlékművet emelt a csatornánál, görög, magyar és angol nyelvű szöveggel: „Hálás emlékezet Magyarország szülöttjeinek! Türr István és Gerster Béla tervei alapján és irányítása alatt készült el a Korinthoszi-csatorna, a XIX. század egyik mérnöki remekműve. E sikeres vállalkozás örök emléket állít a magyar-görög kapcsolatoknak és példát mutat az eljövendő nemzedékeknek. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózunk mindazoknak, akik részt vettek az építési munkálatokban 1881 és 1893 között.”
Gerster különben ezen kívül itthon tizenhárom vasútvonal és a Duna-Tisza csatorna építését tervezte és irányította. Augusztus 3-án volt 80 éve, hogy elhunyt.
Türr, Gerster és társai alkotását nem szokás számon tartani azokon a hazafias honlapokon, melyek Attilára, a félelmetes „magyar” birodalomszervezőre és a kalandozó magyarok rettegett nyilaira büszkék. Hát persze, Türr valóban magyar volt, valóban élt, modern ember, kapitalista, vállalkozó, ráadásul – ó irgalom atyja – szabadkőműves nagymester, és mint ilyen, nagyvonalú jótékonykodó is. Mindennek a tetejébe nemcsak harcolt, hanem épített is. Ezek a mi hagyományos, kamaszosan ábrándos és harcias történelmi emlékezetünkben legjobb esetben is érdektelen dolgok.