Czeke András A Magyarok génállománya (sic!) című cikkében, Czeizel Endre genetikus egy könyvének megadott helyére (235. oldal, 3. bekezdés) hivatkozva magabiztosan kijelenti, hogy a mai magyar férfiaknak “73,3%-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utóda”. Czeizelnél ez az állítás így nem olvasható, a “Kárpát-medence” nem fordul elő (Ukrajnáról, Dél-Európáról, Ibér félszigetről és a Balkánról viszont esik szó), vagyis ismét egy áltudományos blöffel van dolgunk. Czeizel ugyanis valóban ír arról, hogy az európai (vagyis nem csak a magyar) férfilakosság túlnyomó része feltételezések szerint (ez is fontos, mert a Czeke-cikk csak bizonyosságokról, és nem feltétlezésekről ír) mindössze tíz őskőkori férfitól származik, ezen belül pedig a mai magyarok, továbbá lengyelek és litvánok túlnyomórészt ezek közül is négytől származnak. Vagyis a mondandó lényege, hogy a mai magyar férfiak ugyanúgy az őskőkorban már Európában élő néhány férfitól származnak, mint a többi mai európai férfi, Kárpát-medencéről pedig nincs szó. Ellenkezőleg, ezt írja a következő bekezdésben: “nyilvánvaló, hogy a jelenkori magyarság őseit nem elsősorban az elő és ősmagyarok között kell keresnünk. A döntő többség a magyarságba később beolvadt emberek leszármazottai, akiknek a génjei az ősi európai népekig nyúlnak vissza”. Ezek pedig lehetnek a Kárpát-medencében a honfoglaláskor már itt élt emberek éppúgy, mint a később ide bevándorlók. Azt különben Czeizel is hangsúlyozza, hogy “nagy szükség van ezeknek az új adatoknak a különböző szaktudományok képviselői által történő közös értékelésére.” Ez még egyelőre várat magára.
Nem érdemelne szót Czeizel szavainak kiforgatása, ha nem lenne a mindenfelé látványosan kilógó lólábak ellenére ennyire népszerű.
A sok téves állítás között nehéz rendet rakni, sok mondat értelmezhetetlen, azért megtettem, amire volt lehetőségem.
Czeke – önmagának ellentmondva – egyszer legközelebbi genetikai rokonainkként a „belső-ázsiai hunok”-at jelöli meg, más helyen az ukránokat, a horvátokat és a lengyeleket. Máshol kijelenti, hogy a magyar népesség genetikailag a legkarakterisztikusabb Európában. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem olvasta a bizonyítékként lobogtatott Czeizel-könyvet, mert különben találkozott volna azzal a megállapítással, hogy „a magyarság harmonikusan illeszkedik be a maga genetikai állományával Közép-Európa népességei közé”[1], vagy hogy „a magyarság genetikailag eleve kevert volt.”[2]. Vagyis, hogy bármilyen állítás fogalmazható meg a magyarság kapcsán „genetikai alapon”, az egyúttal az összes többi errefelé élő népre ugyanúgy igaz.
A „Semino-féle” genetikai kutatásokhoz viszont nem kapunk oldalszámot, vagy egyáltalán bármilyen információt az állítások eredetéről. Ugyancsak olyan dolgokat állít a szerző a kutatásra hivatkozva, amik benne sincsenek az eredeti szövegben (mivel csak a 2000-es Semino kutatás van megjelölve, így a cikk szerzőjének hanyagságát nekem kellett orvosolni [3]). Az általam, a Science-ben megtalált cikk természetesen semmi olyat nem ír, ami Czeke állít. Az, hogy bizonyos gének nincsenek meg a mai uráli népeknél és a magyaroknál a Science cikk szerint nem meglepő: a magyarság igen régen elvált rokonaitól és minden tekintetben más közegbe került a történelem során.
A szerző a sumér, hun, indiai, magyar, szkíta stb. nyelveket vagy népeket (?) az EU19-es gén alapján kapcsolja össze, mert ennek „genetikai és kulturális információs tartalma” van szerinte. Vajon melyik az a gén, amelynek kulturális tartalma van? A gének, azok gének, a kultúra meg kultúra. Abba végképp nem akarok belemenni, hogy hány tényező határoz meg egy népet.
Czeke az „európai ősnéphez” köti a gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a kereket. Valójában ezek az újítások egyáltalán nem egy helyen és nem egy időben jelentek meg, sőt megjelenésüket óriási időbeli és térbeli távolságok választják el egymástól.
A cikk V.Gordon Childe-dal is megpróbálja megtámogatni őstörténeti „koncepcióját”. Egyrészt itt sem ad pontos hivatkozást, így valószínűsíthető, hogy ez az állítás is légből kapott. Másfelől Childe említett műve 1929-ben jelent meg, és az általa kilencven évvel ezelőtt felvázolt „módosított diffuzionista” elmélet az első radiokarbon forradalom óta csak tudománytörténeti érdekesség, semmi több.[4] Ez erősen megkérdőjelezi a cikk szerzőjének hitelességét, amit tökéletesen mutat, hogy az általa megjelölt egyes régészeti kultúrákra vonatkozó dátumok teljesen hibásak.
Szegedi Kristóf
2014. március 5.
A cikket a 2003-as Czeizel kiadás alapján módosítottuk: 2014. március 18.
