Bővebben:
Az igaz, hogy a német megszállás előtt a mindenkori kormány, illetve Horthy Miklós nem kívánta a magyar zsidóság deportálását. Az is igaz, hogy Horthy Miklós a megszállás után közölte, nem kívánja hogy a zsidóellenes intézkedéseket neki előzetesen bemutassák és csak 1944 júniusában, nemzetközi nyomás hatására tiltakozott a deportálások ellen. Az is igaz azonban, hogy a parlamentben a kormánypárton és az ellenzéken belül már korábban is nagy támogatottsága volt egy esetleges deportálási akciónak. Ezt bizonyítják az 1941-es Kamenyec-Podolszkijba történt deportálások is, amelyek ráadásul a németek tiltakozása ellenére történtek. A deportálásokkal kapcsolatos vagyontalanító intézkedéseket a magyar szélsőjobb már a német megszállás előtt kidolgozta. A kollaboráns Sztójay-kormányra nem kellett rákényszeríteni a deportálást, mivel e kormány tagjai maguk is a deportálás elkötelezett hívei voltak és ehhez a parlamenten belül megfelelő támogatással is rendelkeztek. Kiemelendő, hogy ehhez a támogatáshoz nem volt szükségük a nyilaskeresztes pártra. Szálasi párttagjainak megtiltotta a deportálásokban történő segédkezést, mivel szerinte Magyarországon kellene felállítani a koncentrációs táborokat és a zsidók munkaerejét is Magyarországon kellene hasznosítani.[1]
Ungváry Krisztián
Feltöltés: 2014. május 22.
[1] A kérdés szakirodalmát összefoglalja Karsai László: Holokauszt. Budapest, 2001 Pannonica
