Bővebben:
Magyarország 1941 júniusában lépett be a háborúba azzal, hogy csatalakozott a németek Szovjetunió elleni támadásához. A német hadvezetés ekkor még nem számolt Magyarország részvételével. A német diplomácia óvakodott attól, hogy bármilyen elvárásokat tolmácsoljon Magyarország felé, ami a hadbalépésre történő presszióként értelmezhető. Ráadásul 1941 júniusa után Magyarországnak nem lehettek emberi jogi vagy etnikai érvekkel indokolható revíziós céljai, hiszen a magyar etnikum többsége visszatért az anyaországhoz, sőt az országnak több mint 3 millió nemzetiségi lakosa is volt. Ennek ellenére a magyar belpolitika továbbra is a „mindent vissza” elv alapján az „ezeréves határok” jogosságát hirdette és ezzel indokolta a németek felé a túlteljesítő magatartást is.[1] A revíziós célok (a már megszerzett területek megőrzése, esetleg újak megszerzésének reménye) szerepet játszottak a belépéskor, de kötelezettség, vagy kényszer ekkor nem volt.
Ungváry Krisztián
Feltöltés: 2014. május 22.
[1] A Szovjetunióval történt hadiállapot beállását elemzi Dombrády Lóránd: Werth Henrik. Akiről nem beszélünk. Budapest, 2005 Argumentum.
