Bővebben:
A magyar bankjegyeket 1848-ban egy magánbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bocsátotta ki. A nemesfémfedezetet, ami különböző forrásokból összegyűlt, lerakták a bank pincéjében, és amikor 1848 decemberében bekövetkezett a császáriak betörése, akkor ott hagyták. Kossuth-ék ugyanis abból indultak ki, hogy miután a bankjegyeket a bank kontójára bocsátották ki, ezért a nemesfémfedezetnek is ott kell maradnia, ahol a bank van, ami közgazdaságilag teljesen logikus. Az osztrákok viszont nem voltak ilyen finnyásak, ők 1849 áprilisában, amikor visszavonultak a fővárosból, magukkal vitték a nemesfém fedezetet is, ami valószínűleg bekerült az államkincstárba. Duschek Ferencet, aki 1848 decemberében pénzügyi államtitkár volt, tevékenysége miatt a szabadságharc leverése után a császáriak haditörvényszék elé állították. Az eljárás során védekezésül, utólag találta ki, hogy az ő érdeme lenne az, hogy az aranykészlet Pesten maradt. Valójában ezért semmi szemrehányást nem kapott Kossuth-tól, sőt pénzügyminiszternek nevezték ki 1849 májusában. Tehát a magyar fél alkotmányosan és jogszerűen gondolkodott, a másik fél kevésbé. Évtizedekkel később, mikor Duschekről a sajtóban megjelentek ezek a híresztelések, akkor Kossuth egy levélben megvédte őt, mondván egyike volt annak a három főtisztviselőnek, akik mindvégig teljesítették kötelességüket. Így persze Wodianer sem lophatta el az aranyat. Wodianer különben Kossuth bizalmasa és támogatója volt. A magyar kormányzat 1848 nyarától az összes külföldi fegyvervásárlást a Wodianer házon keresztül intézte: több tízezer fegyver jött így be. Ezért 1848 novemberétől kezdve hivatalos vizsgálat is folyt a bankház ellen. Továbbá a hivatalosan „nem létező” magyar külügyi apparátust (Szalay László, Teleki László stb.) is a Wodianereken keresztül finanszírozta Kossuth. Az asszimiláns zsidó Wodianer család már a reformkorban fontos szerepet játszott a Lánchíd finanszírozásában, a Védegyletben és az Iparegyletben; a későbbiekben is támogatták a hazai gazdaságot.
Hermann Róbert
2014. június 27.
Lásd még:
Kövér György: Rothschild – Sina – Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban 1867 után. Budapest Főváros Levéltára, archivportal.hu Eredeti megjelenés: Budapesti Negyed 54. (2006/4)
