Bővebben:
Ez a tankönyvekben is szereplő legenda Windisch-Grätz 1849. február 27-i állítólagos hadijelentésén alapul: „A lázadó csordákat Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel; szétszórtam és a legnagyobb részét megsemmisítettem. A maradék a Tiszán keresztül menekült. Remélem, hogy néhány nap múlva Debrecenben leszek, és a pártütés fészkét hatalmamba kerítem.” Ez azonban nem Windisch-Grätz saját szövege, hanem egy Teofil Łapiński nevű lengyel honvédszázados által konstruált szöveg; egyértelműen hamisítvány, amely nem jutott el a császári udvarba és az osztrák kormányhoz. Windisch-Grätz valódi hadijelentése ugyan szintén nem mentes a túlzásoktól, de a teljes, döntő győzelmet nehéz lett volna belőle kiolvasni. De akármi is volt a hiteles hadijelentésben, ez semmi esetre sem befolyásolta az oktrojált (vagyis felülről a népekre erőszakolt) alkotmány kibocsátásának és a kremsieri parlament feloszlatásának elhatározását és időpontját, hiszen mindkét döntés már jóval korábban megszületett. A magyarok autonómiáját felszámoló alkotmány szövegét éppen február végén küldték el jóváhagyásra Windisch-Grätzhez – de a kibocsátáshoz nem igényeltek tőle döntő harctéri sikert. Ez az állítólagos összefüggés csak a magyar történeti irodalomban tűnik fel, az osztrákoknál sohasem. E tekintetben tehát érdemes módosítani az összefoglaló munkákat és a tankönyveket. Egy jól hangzó idézettel és egy legendával kevesebb lesz. És adódik a tanulság is: néha hasznos elolvasni azt is, mit ír (vagy mit nem ír) a másik fél egy számunkra fontos(nak tűnő) eseményről.
Hermann Róbert
2014. június 27.
