Bővebben:
Bár a villámháború (Blitzkrieg) szót 1914-ben még nem találták fel, a német vezérkar haditerve, az ún. Schlieffen-terv valóban a gyorsaságra épült. Készítője, von Schlieffen tábornok (még 1905-1906 fordulóján) úgy számolt, hogy a kétfrontos háborúban Németországnak először Franciaországot kell megvernie – erre kb. 6-7 hetet szánt –, majd a lassabban felvonuló oroszokat. A terv már eredeti formájában is hazárdjátéknak tűnik, majd az 1914-ig eltelt évtized már-már illuzórikussá tette a végrehajtást. Ennek ellenére ragaszkodtak hozzá, bár kissé átalakított formában: pl. Hollandiát már nem akarták lerohanni, csak Belgiumon préselték volna át a német hadserege támadó jobbszárnyát.
Valójában 1914 nyarán számos váratlan tényező szólt közbe. A belgák ellenálltak, a franciák végül felismerték a fenyegető bekerítést, a britek Belgium miatt hadba léptek, az orosz hadsereget a vártnál jóval gyorsabban mozgósították, a Monarchia csapatai viszont nem teljesítettek jól. Konkrétabban: a haderő egy részét délre irányították a szerb frontra, holott minden hadosztályukra szükség lett volna az „orosz gőzhenger” feltartóztatására. Végeredményben a német hadsereg megtorpant Párizs előtt, sőt visszavonult a Marne-tól az Aisne folyóig. Ez a „villámháborús” terv kudarcát jelentette. A felelősség azonban legalábbis megosztott: Schlieffen utódai (elsősorban von Moltke vezérkari főnök) megmerevítették és még kockázatosabbá tették az eredeti elképzelést – noha lehetséges, hogy akkor Schlieffen csupán a győzelem egyik lehetséges változatát dolgozta ki.
Bihari Péter
2014. július 22.
