Bővebben:
Nyilván nem, illetve korántsem mindegyikük – mellesleg sok száz tábornokról van szó. Voltak tehetséges és rátermett parancsnokok, akik közül pl. Kövess Hermann vagy Boroevics Szvetozár tábornagy nevét szokták kiemelni. De való igaz: komoly stratéga, akár Radetzkyhez mérhető jelentős hadvezér egy sem akadt, még a sokat emlegetett vezérkari főnök, Franz Conrad von Hötzendorf tábornok sem. (Az ő nevéből alkották a „kis kávéházi konrád” elnevezést, amivel a kéretlen hátországi stratégákat gúnyolták.)
A sokat magasztalt Conrad tábornok feltűnően sok súlyos hibát követett el. Már azzal, hogy a mozgósításkor Böhm-Ermolli tábornok 2. hadseregét feleslegesen utaztatta Szerbiába, majd onnan egyenesen Galíciába, s ezzel mindkét fronton hátrányba került. Kár volt erőltetni a téli támadásokat a galíciai erdőkben (1914-1915 fordulóján), s kár volt később szétforgácsolni az erőket az olasz front offenzíváinál. Végül az új uralkodó, Károly császár váltotta le 1917-ben (helyére Arz Arthurt nevezve ki).
Összességében a Monarchia hadereje jobban teljesített az olaszok, rosszabbul az oroszok ellen, ám – egészen 1918-ig – a vereségek után meglepő regenerálódási képességről is tanúbizonyságot tett. De az is igaz, hogy 1915-től kezdve minden jelentősebb győzelmet csak a német szövetséges támogatásával sikerült elérni.
Bihari Péter
2014. július 22.
