Bővebben:
A Monarchia két országa már a háború alatt vitatkozott azon, illetve szemrehányásokat tett a másiknak azért, hogy ki hozza a nagyobb áldozatokat. A magyarok joggal hivatkoztak arra, hogy több embert mozgósítanak és hívnak be katonának, mint az osztrák fél. Statisztikailag igazolható, hogy az Alföld vármegyéinek parasztsága valamivel nagyobb százalékban vonult be és „vérzett” a harctereken, mint az ún. örökös tartományok férfilakossága, vagy a magyarországi városi lakosság. Ennek társadalmi okai lehettek: általában a városi lakosság valamivel kisebb arányban képviseltette magát a fronton és az áldozatok között, függetlenül attól, hogy melyik tartományról van szó. Más kérdés, hogy Magyarországon a városiak aránya kisebb volt, mint a „Lajtán túl”. A fenti jelenségnek társadalmi okai vannak: a parasztok képzetlenségük miatt nehezebben igazolták hátországi nélkülözhetetlenségüket (pl. nem dolgoztak hadiüzemekben), ritkábban kaphattak szélcsendesebb katonai feladatokat (pl. híradós, írnok, tartalékos tiszt stb.), egészségi és fizikai ellenálló képességük és talán kisebb kapcsolati tőkéjük miatt pedig nehezebben kaptak felmentést. Ugyanakkor a parasztok nagyobb arányú bevonulása valamelyest hatott a magyar mezőgazdasági termelés alakulására is.
A másik oldalon viszont az osztrákok – és főleg a bécsi lakosság – állandó panasza volt 1915–1916-tól, hogy a magyarok a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben járulnak hozzá Ausztria élelmiszerrel való ellátásához, vagyis ezért éheznek az emberek. A magyar hivatalos körök ezt általában azzal az – egyébként jogos – érvvel utasították vissza, hogy a közös haderőt is a magyar mezőgazdaság látja el, amelynek termelése viszont meredeken zuhan a háborús években. Akárhogy is, de a Monarchia közös minisztertanácsi üléseinek, illetve a két fél miniszterelnöki levelezésének leggyakoribb témája az élelmiszerellátás kérdése, s hogy a magyarok miben tehetnének többet. Az osztrákoknak abban igazuk lehetett, hogy a magyar kormány számára nem a Monarchia helyzete, hanem Magyarország ellátása számított elsődlegesnek, s míg Bécsben már éheztek, Budapesten inkább csak a hiányok miatti alultápláltság jelentkezett.
A Monarchia és benne Magyarország háborús áldozatainak pontos számát azonban még ma sem tudjuk megállapítani – a Hadtörténeti Levéltár a hírek szerint most is folytatja ez irányú kutatásait.
Bihari Péter
2014. július 22.
