A Talmud magában foglalja a babilóniai zsidó tanházak mintegy 400 esztendőnyi Tóra és törvénytanulásának kivonatát, a zsidó szóbeli hagyomány legfontosabb könyve.
A mű 6 rendre oszlik: 1. A mezőgazdasággal kapcsolatos adózási és jótékonysági törvények. 2. Ünnepek. 3. Női jog. 4. Polgári és büntetőjog. 5. Áldozatok. 6. Rituális tisztasági törvények. Minden rend több traktátusból (összesen 63-ból) és minden traktátus több fejezetből áll. Az 5422 oldalas „könyv” a hagyományos zsidóság vallási irodalmának szerves és el nem hagyható része.
Maga a „Talmud” szó „tanulmány”-t jelent, és legfőképpen rituális és jogi döntéseket találunk benne, ám régi hagyományokat, bölcseleti gondolatokat, mondákat, földrajzi, csillagászati, orvostudományi, matematikai stb. feljegyzéseket is olvashatunk itt, mint a szóbeli hagyomány részeit. Egy mondás szerint, ami nincs benne a Talmudban, az nem is létezik.
A vallásjogi rész (háláhá) mellett méltán híresek a talmudi történetek, a „midrás”-ok vagy „ággádá”-k, amelyek látszólag rendszer nélkül, ám mindig egy jogi kérdéshez kapcsolódóan kerültek be a szövegbe.
A Talmud legfontosabb feladata a vallásjogi döntések meghozatalának elősegítése volt.
A Talmud szerkesztése a polgári időszámítás szerinti ötödik században zárult le Babilóniában, ahol a legnagyobb zsidó közösség élt annak idején.
