Az év első napján került ki honlapunkra Pálffy Géza történész cikke a Bocskai-legendákról. A cikk szerkesztői leadje, vagyis bevezetője így kezdődött: „Bocskai István kapcsán régi, részben az 1950-es évekből eredő legendák szerepelnek történelem-könyveinkben. Ezeket cáfolja Pálffy Géza…”
Kojanitz László, a kísérleti állami történelemkönyvek vezetőszerkesztője (akinek módszertani cikke korábban megjelent a Tényleg!/?-en is) másnap erre reagálva a Facebookon kétszer is (a saját idővonalán, illetve egy vitában) ezt írta: „A Borhegyi Péter által írt ’kísérleti’ Történelem 10. tankönyv tartalma (lásd 69. oldalon) teljesen összhangban van azzal, amit Pálffy Géza ír. Nem tudom, min alapszik a Tényleg felvezetőjében olvasható ’1950-es évekből eredő legendák szerepelnek a tankönyveinkben’ kitétel. A kísérleti tankönyv egyik tudományos lektora Pálffy Géza volt.” A vitában, válaszként arra, hogy nem a kísérleti könyvekről van szó a cikkben, még hozzátette: … „És ez a többi tankönyvvel kapcsolatban sincs alátámasztva.”
1. Szóval min alapszik?
A kérdésre válaszolva: a felvezető Pálffy két állításán alapszik. Az egyik: „Bár még napjainkban is azt írják a történelemtankönyvek, … hogy Bocskai Magyarország függetlenségéért vívott szabadságharcot vezetett, ez az állítás az újabb kutatások ismeretében nem felel meg a valóságnak.” A másik állítás a cikkben hivatkozott teljes szakvéleményben (a Tanulmányok között ezt is közöltük) olvasható: a „Bocskai-felkelést csupán az 1950-es évek marxista történetírásának beállítása óta tartják függetlenségért vívott küzdelemnek, azaz szabadságharcnak”. A felvezetés tehát a kísérleti tankönyv lektorának írásain alapult, szó szerint, ezért ő maga is elégedetten elfogadta. (Pontosabban csak egy apró fogalmazásbeli korrekciót kért, aminek eleget is tettem.)
2. Az állami tankönyv és a „szabadságharc”
De sem a szerzőnek, sem a szerkesztőnek nem jutott eszébe, hogy a cikk általánosságban megfogalmazott szövegét és leadjét magára veszi és cáfolja az egyik könyv alkotója, ahogy más hasonlóan érintettek ezt nem is tették meg. Hiszen vajon pl. a Heti válasz „Nemi erőszak a gólyatáborokban” című minapi cikke azt állítja a címében, hogy minden gólyatáborban volt nemi erőszak? A kísérleti állami tankönyv nem azonos „a” történelemkönyveinkkel: a diákok többsége még más könyvekből tanul. Különben sem a tankönyvszerzőket vette célba a cikk, hisz jelzi, hogy részben új kutatási eredményekről számol be.
Valóban igaz, hogy az állami tankönyvben a Pálffy szerint téves „szabadságharc” minősítés a szövegben nem szerepel, míg más, szerinte meghaladott állítás viszont igen. (Ezekről később.) Azonban a szöveggel ellentétben határozottan sugalmazza a szabadságharcos beállítást az infógrafika: a felkelés okai között elsőként szereplő „rendi sérelmek” fogalmat egy mai nemzeti zászló szimbolizálja, jóllehet akkor ilyen nemzeti trikolor éppúgy nem létezett, ahogy a rendi sérelmek miatt kirobbant harc sem a nemzeti függetlenséget célozta. Ez szokatlan anakronizmus egy történelemkönyvben, és mint vizuális elem, akár szuggesztívebb is lehet, mint a széles körben elterjedt, „szabadságharc” megjelölés.
Mivel azonban sem a szerzőnek, sem a szerkesztőnek nem az volt a célja, hogy bárki érzékenységét sértse, a félreértések elkerülésére a felvezetést is megváltoztattuk („1950-es évekből eredő legendák szerepelnek történelemkönyveink egy részében” lett az új verzió), és a cikken is módosítottunk („napjainkban is azt írja a történelemtankönyvek egy része”).
3. „Szabadságharc” néhány még választható és a már nem választható tankönyvben
Az az állítás, hogy a Bocskai-felkelés szabadságharc lett volna, a jelenleg forgalomban lévő valamennyi iskolai atlaszban (a Cartographia Kft. összes kiadásában, ill. a Mozaik atlaszában is), illetve a középiskolai tankönyvek jelentős részében szerepel. (Az általános iskolaiakat nem vizsgáltam.) Így például a jelenleg választható, tudomásom szerint legelterjedtebb tankönyvben három helyen is. (Száray Miklós: Forrásközpontú Történelem II. középiskolák, 10. évfolyam. NTK 2006. A 225. oldalon egyszer, a 227. oldalon kétszer.)
Nem jelenik meg viszont ez a minősítés két nem választható tankönyvben, így Bihari Péter munkájában, sem szövegben, sem képben (A nyugat felemelkedése, Műszaki 1998-2000. 136.) illetve Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó könyvének tankönyvi szövegében. (Élő történelem II. a 10. évfolyam számára. Műszaki 2011. 292. Igaz, itt az illusztrációként közölt térkép címében még ez a minősítés maradt meg.)
4. A koronalegenda az állami és a többi könyvben
Pálffy azt írja „a török korona – a tankönyvek állításával és a közvélekedéssel szemben – Bocskai számára nem a Porta kezdeményezéséből érkezett, azt maga a fejedelem kérte. Továbbá, miután Lala Mehmed nagyvezír megérkezett vele, ugyancsak az új kutatások szerint azt a fejedelem a Duna-parton nem utasította vissza. Azt ténylegesen a fejére helyezték, amivel Bocskai már kezdetektől is meglévő török függése szimbolikus módon is megerősítést kapott.” (Kiemelések tőlem.)
Mit ír erről az állami tankönyv? „Az oszmánok igyekeztek kihasználni a felkelést, és a török vazallusságot jelképező koronát küldtek Bocskainak. Noha a koronát nem utasíthatta vissza, de azt ajándéknak bemutatva igyekezett kompromisszumot keresni a Habsburgokkal.” (69.) Itt tehát a koronát nem Bocskai kéri, hanem a török tukmálja, a fejedelem visszautasítaná, ha tehetné, de nem teheti. Hogy mit jelent „ajándéknak bemutatni”, azt a diákok nyilván nem értik, de a tanárok annál inkább, ugyanis az volt a széles körben elterjedt, színvonalas szakkönyvekben is olvasható korábbi verzió, hogy Bocskai a koronát csak ajándéknak tekinti, nem koronának, így nem is koronázza meg magát. Vagyis a könyv itt – ellentétben Kojanitz állításával – nagyjából a Pálffy-kifogásolta régi változatot közli.
Hasonló a helyzet a másik választható könyvvel, Szárayéval. „Bocskainak is szüksége volt a török támogatására, de tartott attól, hogy ennek fejében területeket kell majd átadnia a töröknek. Ezért elutasította a szultán által küldött – hűbéri függést jelentő – koronát.” (225. old.) Vagyis itt is a török a korona-kezdeményező, a ravasz Bocskai pedig kitér előle. Ebben a verzióban ráadásul nemcsak hogy nem „koronázkodik”, de el is utasítja a koronát.
Ezzel szemben a ma már nem választható Bihari és Dupcsik-Repárszky könyvek nagyon is tudnak arról, hogy Bocskai maga kérte a koronát. (Bihari: „Kérésére a szultán királyi koronát küldött a részére.” 136.; Dupcsik: „Bocskai, további győzelmekben bízva, koronát kért a szultántól.” 293.) Ugyanakkor mindkettő azt írja, végül nem koronáztatta meg magát. (Bihari: „A koronát csak ékszerként fogadta el, de sohasem tette a fejére.” Dupcsik: „A koronát már csak feltételesen fogadta el, és nem koronáztatta meg magát.”) Ez érthető, Pálffy maga is utal rá, hogy új kutatások derítettek fényt arra, hogy a „nem-koronázás” csak Bocskai propagandájának része volt. Épp ezért meglepő, hogy a legújabb kísérleti állami tankönyvben miért mégis a régebbi verzió szerepel, mikor az új értelmezés a korábban megjelent – de ma már nem választható – tankönyvekbe annó bekerülhetett?
Végezetül két megjegyzés. Az egyik: nem hiszem, hogy önmagában az minősítene egy könyvet, hogy egy-két ponton mennyire követi a tudományos trendet, mely különben amúgy is változékony. (Ennél egy sor fontosabb szempont van egy tankönyv megítéléséhez.) A másik: az állami tankönyvek körül is ismert és kiváló szakemberek bábáskodnak, és természetesen, ha már muszáj lenniük ilyen kiváltságos helyzetű opusoknak, azok legyenek minél jobbak – mindenkinek ez az érdeke. Remélem, ez a vita is ezt segíti elő.
Lőrinc László
2015. január 15.
