Bővebben:
Ernesto Che Guevara (1928-1967) argentin orvos valóban diktatúrák ellen szervezett felkeléseket, például Fulgencio Batista kubai, vagy René Barrientos bolíviai uralma ellen. De amit helyette ajánlott, az nem a demokrácia volt, hanem egy még kíméletlenebb diktatúra.
Eredetileg, 1956-59 folyamán a washingtoni külügyminisztérium és a CIA aktívan támogatta a Batista-ellenes kubai mozgalmakat. Többek között a CIA-től hozzájuk juttatott pénzből vették meg 1956-ban azt a hajót, amivel a Fidel Castro vezette felkelők Mexikóból Kubába hajóztak. Később is kaptak a szervezettől pénzeket. Castro és szövetségesei ugyanis antikommunistának, a többpárti demokrácia híveinek mutatkoztak, ezért velük szemben a kegyetlen, korrupt és népszerűtlen Batista rendszert az Egyesült Államok 1956 után már nem akarta tovább támogatni. A kubai kommunisták viszont ugyanekkor le akarták beszélni Castroékat a felkelésről, és maga a Szovjetunió is távolságot tartott ezektől a mozgalmaktól.[1]
Castro azonban nem akarta megosztani a hatalmat demokrata szövetségeseivel, katonai erejére támaszkodva félresöpörte őket, diktatúrát vezetett be és Amerikától eltávolodva a Szovjetunió karjaiban és a kommunista ideológia mellett kötött ki. A nagy fordulat 1960-ben történt, mikor az Egyesült Államok leállította a kubai cukornád importját, a Szovjetunió pedig átvette az így megmaradt árut. A szovjet és kubai állam csak ez után vette fel a diplomáciai kapcsolatokat.
A fordulat egyik legfőbb ösztönzője éppen Guevara volt. Ő már a gerillaharcok idején, 1957-ben is kijelentette, hogy „a világ problémáinak megoldására a vasfüggöny mögött [vagyis a szocialista országokban] fog sor kerülni”.[2] Nem zavarta, hogy itt diktatúrák működnek.
Guevara az egyik legfontosabb kubai vezető volt, mikor 1959 októberében megkezdődtek azok a politikai perek, melyek során Castro leszámolt a demokrata és antikommunista szövetségeseivel, mégpedig hagyományos sztálini módszerrel. Az egyik főparancsnokot („commandante”) Hubert Matost például 30 évre ítélték „forradalom elleni szervezkedés” miatt.[3]
Che 1960-ban több szocialista országba, így Budapestre is ellátogatott, ahol egy újságíró – talán saját hazájára is gondolva – megkérdezte, mikor lesznek Kubában a választások. Ő „tréfásan” válaszolt: „amikor Fidelitonak [Castro gyerekének] unokái lesznek.”[4] Négy évvel az 1956-os többpárti fordulat fegyveres leverése után nem hangozhatott jól ez ebben a városban.
Lőrinc László
2015. május 4.
[1] Anderle Ádám: Che Guevara. In: Horváth Gyula – Anderle Ádám: Perón, Che Guevara. Bp. 2000. 205, 219, 220.
[2] Idézi: Anderle 204.
[3] Uo. 240.
[4] Uo. 250.
