Bővebben:
Lev Davidovics Trockij (1879-1940) emigrációjában éles hangú írásokban kritizálta Joszif Sztálin önkényuralmát és a sztálini terrort. Így sokakban az a benyomás keletkezett, hogy ő valamiféle forradalmi humanizmus letéteményese volt, és ha Lenin után ő került volna hatalomra Sztálin helyett, akkor a Szovjetunió egy demokratikus szocialista állam lehetett volna. Természetesen nem tudjuk, mi történt volna. Feltehető, hogy a terror nem terjedt volna ki olyan elképesztő mértékben, mint ahogy Sztálin alatt megtörtént, és az is, hogy az embervadászat célkeresztjébe nem kerültek volna bele a bolsevik párt vezetői. De hogy diktatúra és terror nagyon is létezett volna, és hogy szó sem lett volna az emberek (és különösen nem a parasztok) humánus tiszteletéről, az szintén több mint valószínű. Trockij legfőbb támasza, néha ösztönzője és túllicitálója volt a lenini diktatúra, egypártrendszer és terrorrendszer kiépítésének.
Jellemző Trockij egyéniségére és gondolkodásmódjára, hogy a cári család tagjainak lemészárlásáról visszaemlékezéseiben azt írta, az „nemcsak célszerű volt, hanem szükséges is. A szigorú büntetés mindenki előtt bebizonyította, hogy kíméletlenül folytatni fogjuk a harcot, és nem állunk meg sehol. … hogy a saját katonáinkat is felrázzuk, hogy megmutassuk, nincs visszavonulás, előttünk vagy a teljes győzelem, vagy a megsemmisülés.”[1] Vagyis a cár per nélküli meggyilkolását, illetve további tíz teljesen ártatlan ember (felesége, orvosuk, három szolgálójuk és öt gyermekük, 23-tól 14 éves korig) kíméletlen halomra lövöldözését „büntetésnek”, „szükségesnek” tartotta később is. Ugyanis akárcsak Leninében és Sztálinéban, az ő szemében sem létezett hagyományos értelemben vett bűn, ártatlanság, igazság vagy erkölcs, csakis a forradalom érdeke.
A bolsevikok békét ígértek az oroszoknak, de valójában a háború meghosszabbítói voltak. Csak polgárháborúval tudták kiépíteni azt a hatalmat, amire demokratikus felhatalmazásuk nem volt. Ezt nem is titkolták. Trockij ezt úgy fejezte ki: „A szovjethatalom szervezett polgárháború”.[2] E polgárháború bolsevik vezetője, hadügyi népbiztosként maga Trockij volt.
A hadsereg megszervezésekor elrendelte, hogy azokat az egykori cári tiszteket mozgósítsák szolgálatra, akiknek családja a bolsevik kormány fennhatósága alatt él, hogy a hozzátartozóik életével zsarolni lehessen őket.[3] Mivel a katonáknak elegük volt a meghosszabbított háborúból, minden módon menekültek a sorozás elől. A Trockij uralta hadvezetőség keményen lépett fel velük szemben: 1921-ben, már a polgárháború után 4337 katonát végeztek ki dezertálás (szökés) miatt. Azokat a tiszteket is statáriálisan (gyorsított eljárásban) kivégezték, akik egyszerűen csak „gyanúsak” voltak. „Indokolatlannak” ítélt visszavonulás után a politikai tisztet (komisszárt) és a katonai parancsnokot is kivégezték. A katonáknak főbelövés járt azért is, ha panaszkodtak az élelmiszerhiányra. Trockij fanatikus és jól megfizetett emberekből fegyveres záróosztagokat hozott létre a hadsereg hátában a megfutamodók levadászására. „Vagy lehetséges halál a fronton, vagy biztos halál a mögöttes területen” – foglalta össze a számukra nyújtott alternatívát.[4]
Trockij a munkatáborok megszervezéséről szóló 1918. augusztusi kormánydekrétum előtt néhány hónappal, hadügyi népbiztosként már elrendelte egy alkalmi láger felállítását az ellenálló csehek számára.[5]
Egy Trockij intézkedéseit mentegető történészi munka így érvel: „ha a hadügyi népbiztos sem lett volna a parancsuralmi viszonyok, a munka militarizálásának szószólója, … akkor hogyan tudott volna Szovjet-Oroszország a háborús helyzetből győztesen kikerülni?”[6] A kérdés azonban az, hogy ezen az áron érdemes volt-e győzni? Hiszen a véres győzelem alternatívája a többpárti választások megrendezése lett volna.
Mikor 1919 tavaszán a Vörös Hadsereg legyőzte az ellene támadó kozákokat, Trockij elrendelte, hogy „a hitvány árulók és köpönyegforgatók fészkeit föl kell számolni. A Káinokat ki kell irtani.”[7] „A kiirt ige használata egy egész szocio-etnikai csoporttal szemben a később népirtásnak nevezett akciókat előlegezte. A programot 1920-21-ben, a polgárháború végén hajtották végre” – írja a forradalom mai történetírója.[8]
A hadügyi népbiztos igen gyászos szerepet játszott a kronstadti tengerészek lázadásának leverésében is. Kronstadt Szentpétervár közelében, egy kis szigeten épült erőd volt, eredetileg a fővárost védte. Matrózainak kulcsszerepe volt a bolsevik hatalomátvétel lebonyolításában. Látva az egyre durvuló viszonyokat, 1921 elején szembefordultak Leninékkel, és szabad többpárti szovjetválasztásokat követeltek. Trockij a matrózok feleségeit és gyerekeit lefogatta túsznak, majd katonai egységekkel a befagyott tengeren megrohamoztatta az erődöt. A katonák mögött a Cseka (politikai rendőrség) géppuskásait állították fel, hogy a dezertálókat lelőjék. Mégis sokan megtagadták a parancsot: közülük minden ötödiket főbe lövette. Az erőd bevétele után Trockij több száz fogoly kivégzését rendelte el, a többieket sarkkörön túli koncentrációs táborokba deportálták.[9] (Minderről már emlékirataiban nem tett említést: maga is érezhette, hogy ez sokat elvesz Sztálin elleni kritikájának hiteléből.) Lenin a felkelés hatására új gazdaságpolitikát hirdetett, mely engedményeket téve az egyéni érdekeltségnek, javított az ellátáson. Trockij azonban ellenezte azt, és a katasztrofális éhínséghez vezető gazdaságpolitika fenntartása mellett érvelt.[10]
Nagyjából ezzel egy időben, 1920-21-ben, vagyis már a polgárháború csillapodtával, egyes bolsevik csoportok párton belüli demokráciát követeltek, ám Trockij keményen szembefordult velük, mint „a demokrácia fetisizálóival”.[11] Ezen nem változtat, hogy később átállt az ő oldalukra, valamint a pártszervek hatalmának és hatalmaskodásának csökkentését javasolta az állami szervek javára. A hirtelen fordulat taktikainak tűnt, ráadásul a párt önmérsékléséről szóló levelében (melyet Lenin nem méltatott figyelemre) az állami szervek demokratizálásáról egy szót sem ejtett.[12]
Emigrációjában felháborodottan nyilatkozott a sztálini perekről. Ám mikor maga hatalmon volt, nem volt ilyen finnyás a jogtiszteletre. A szociálforradalmárok elleni 1922-es kirakatperrel kapcsolatban a párt vezetőihez írt levelében „politikailag gondosan csiszolt” tárgyalást követelt.[13]
Trockij kezdettől gyanakvással tekintett a parasztságra. Mikor Sztálin 1929 után megkezdi a kulákok ellen harcot és a termelőszövetkezetek (kolhozok) erőszakos megteremtését, akkor voltaképpen Trockij korábbi, akkor még elutasított programját hajtotta végre.[14]
Feltételezhető-e ezek után, hogy ennek az embernek a hatalomra jutása valamiféle emberies szocializmust eredményezett volna?
Lőrinc László
2015. május 4.
[1] Idézi: Richard Pipes: Az orosz forradalom. Bp. 1997. 312.
[2] Uo. 335.
[3] Uo. 348.
[4] Uo. 351-352.
[5] Uo. 260, 326.
[6] Krausz Tamás: A klasszikus forradalmár. In. A száműzött Trockij. Írta és szerkesztette Krausz Tamás. Bp. 1989. 26.
[7] Idézi Pipes 361.
[8] Uo. 362.
[9] Uo. 490.
[10] Krausz 25, 28.
[11] Uo. 30.
[12] Trockij memoranduma a Politbüróhoz a párt szerepéről a gazdaságban. 1922. március 10. Közli: Richard Pipes (szerk.): Az ismeretlen Lenin. Bp. 2002. 219-221.
[13] Pipes 498.
[14] Krausz 28.