Bővebben:
Joseph Priestley (1733-1804) angol unitárius lelkész, filozófus, fizikus és vegyész készített először szódavizet, nyolcvan évvel Jedlik előtt. Priestley leginkább arról nevezetes, hogy ő különített el először a levegőből oxigént (1774). Vegyi vizsgálódásai folyamán megfigyelte az ásványvizeket is, és megpróbált mesterségesen „ásványvizet” előállítani, gyógyszernek. Az Ausztráliát felfedező Cook második expedícióját kívánta segíteni egy olyan szerkezettel, mellyel útközben vízből „ásványvizet” tudnak előállítani a skorbut megelőzésére és gyógyítására. Megfigyelte, hogy az ásványvizekben hasonló buborékok hemzsegnek, mint a sörben, ezért a sörerjesztésből indult ki: 1767-ben az erjedő sör fölé egy tálcát tett vízzel, mely a sörből távozó szén-dioxidot magába szívta. Ez volt az első szódavíz. Cook hajói számára egy szivattyúrendszert alkotott, mely átitatta a vizet szénsavval.
Eközben a genfi Jacob Schweppe szintén feltalálta a szódavízkészítést 1783-ban, de titokban tartotta, és Londonba utazva ott szikvízüzemet működtetett 1792-től. 1813-ban ugyanott Charles Plinth megalkotta és szabadalmaztatta a szifonfejet.
Jedlik Ányos olvasott a genfi szódagyártásról, elhatározta, hogy maga is felfedezi a „gyógyvíz” titkos receptjét. 1826 és 29 között kísérletezett: vízzel higított kénsavba hol porított krétát, hol őrölt márványt vagy szitált fahamut adagolt: minden alkalommal gáz keletkezett, amit átvezetett egy másik edénybe, ahol szóda vagy hamuzsír oldata volt, mely a gázt a kénsavgőztől megtisztította, majd az új gáz áthatolt a harmadik edénybe, melyben a víz volt. Ellentétben Schweppe-pel, ő nem titkolózott, munkáját német szaklapban ismertette. A kolerajárvány idején (1831) már folyamatosan gyártotta a szódavizet a betegek számára. 1841-től működött Pesten néhány munkást foglalkoztató szikvízüzeme, melyet pár év múlva unokatestvére vett át.
A legenda szerint az irodalmár-bankalapító Fáy András fóti présházába 1844-ben szüretre hívta barátait, köztük Jedliket és Vörösmarty Mihályt. Jedlik vitte magával a szikvízgépét is, és barátainak bemutatta a borral elegyített szódát, amit „spritzernek” nevezett. Vörösmarty inkább magyar elnevezést javasolt: a „fröccsöt”. Ez lett volna az első fröccs a világon, ennek örömére a költő ott helyben meg is örökítette a „borban fölfelé” szállingózó „gyöngyöt”, Fóti dal című versében. A legenda szerzőjét is ismerjük: Hegedűs Géza író volt az, aki 1996-ban megjelent kötetében részletesebben leírta mindezt.[1]
A győri művelődéstörténész-tanár Baksa László, aki behatóan foglalkozott Jedlik életével is, részletes tanulmányt szentelt a kérdésnek.[2] E szerint semmilyen korabeli bizonyíték nincs arra, hogy Jedlik járt volna a fóti szőlősben, Vörösmarty a korabeli forrás szerint már a kész bordalt vitte magával a szüretre, a spritzer és fröccs szavak pedig jóval későbbiek.
Lőrinc László
2015. december 29.
[1]Hegedűs Géza: Száz rejtély a magyar irodalomból. Bp., Gesta, 1996.
[2]Baksa László: „Fölfelé megy borban a gyöngy” – A világmindenség első fröccse ihlette-e Vörösmartyt? gyoriszalon.hu 2007. május.
