Bővebben:
A legenda szerint Puskás Thomas Edisonnál dolgozott Menlo Park-ben, és ott találta fel a telefonközpontot. E szerint az első konstrukció megépítésére küldte őt Párizsba a mestere. Valójában „a telefonközpontot – bármilyen sajátosan hangozzék is – nem kellett feltalálni, mert az már a telefon feltalálása előtt ismeretes volt. Az elektromosság által továbbított hírközlés központosítására az első szabadalmat F. M. A. Dumont francia mérnök kapta 1850-ben” – olvasható Vajda Pál technikatörténész egy 1974-es tanulmányában[1]. A New York mellett működő The Edison Papers archívumban sem honfitársunk telefonközpont-ötletének nincs nyoma, sem annak, hogy Menlo Park-ben tervezőként dolgozott volna. De Edison és Puskás kiterjedt levelezésében sem utal erre semmi, sőt magától Puskástól sem maradt fenn olyan dokumentum, melyben magát a telefonközpont feltalálójának állította volna. Ezt a különben lelkes Puskás-nekrológok sem említették 1893-ban. Ami dokumentált tény, az az, hogy Puskás Tivadar elsősorban a fonográf, valamint más Edison-találmányok terjesztésével foglalkozott Párizsban, és valóban részt vett a párizsi és budapesti telefonközpont építésében, de nem mint feltaláló.
A telefonközpont-legenda születése feltételezhetően Edisonnak köszönhető, aki 1911-es európai útja során egy másik korábbi magyar munkatársa, Fodor István villamosmérnök – akkor már a budapesti Általános Villamossági Rt. vezérigazgatója – hívására ellátogatott Magyarországra. Az esetről utóbb Edison-életrajza előszavában beszámoló Fodor idézte az amerikai feltaláló szavait, miszerint harmincnégy évvel korábban Puskás hívta fel a figyelmét a telefon jelentőségére azzal, hogy „olyan központot tervezett, melybe tetszés szerinti számú telefon-előfizető kapcsolható be”. Ugyanezen látogatás alkalmával Edison egy portréja dedikációjában Puskás sógornőjének írásba adta: Puskás Tivadar „volt az első a világon, aki a telefonközpont ötletét felvetette”. A feltalálást és tervezést ezúttal Edison sem említette, és bár nem lehet kizárni, hogy Puskás (is) felvetette a központ ötletét, valamint voltak elgondolásai a megvalósításhoz, valószínűbbnek tűnik, hogy mindez az eltelt harmincöt év, és az udvariasság számlájára írandó. Edison ugyanis – London, Párizs, Berlin, Hamburg, Bécs és sok más város végiglátogatása után – azt is készséggel írásba adta, hogy Budapest „a legszebb és legprogresszívebb város, melyet Európában láttam”.
A székely származású Puskás Tivadar életéről amúgy is rengeteg szájhagyományozott történet maradt fenn, de annál kevesebb írott dokumentum. Ő maga sem szeretett írni: még némely szerződését sem rögzítette papíron. Pedig lett volna mit, hiszen rengeteg gazdasági-technikai kezdeményezésben vett részt. Foglalkozott egyebek mellett aranybányászattal, olajkutatással, épített távíróhálózatot és telefonközpontot, megalapította Közép-Európa első utazási irodáját, de végzett kísérleteket elektromos léghajóval és villanyautóval, valamint szabadalmaztatott egy eljárást a víz alatti robbantásra. Élete végén mégis úszott az adósságban, amihez hozzájárulhatott, hogy Puskás saját költségén építtette ki testvérével, majd fejlesztette tovább az akkor még nem túl jövedelmező budapesti telefonhálózatot.
Viszont tényleg Puskás Tivadar szabadalmaztatta 1892-ben Telefonhírmondót, mely tíz kiló cukor árának megfelelő éves előfizetésért szolgáltatott híreket, nyelvleckéket, kulturális műsorokat és színházi közvetítéseket 1939-ig – 1925-től már a rádióval párhuzamosan. Ahhoz, hogy egy központból egyszerre több ezer készülékhez eljuttassák ugyanazokat az elektronikus jelzéseket, egy sor technikai problémát kellett megoldani. Így neki köszönhető az elektronikus újságírás első fecskéje, mely a rádió és az internet előfutárának is tekinthető.
Lőrinc László
2015. december 29.
