Bővebben:
A japánok a kínai írásjegyekkel azok olvasatait is átvették. Ezt sino-japán olvasatnak nevezik. A sino-japán olvasatoknak három fajtáját különböztetik meg, amelyek különböző korszakokban, Kína különböző területeiről kerültek át Japánba.
A kérdéses írásjegyek sino-japán olvasatai:
日: ’nap’. Mai sino-japán olvasata [nichi] és [jitsu], régebbi olvasata [niti] és [jitu].
Az írásjegy középkínai olvasata Tōdō Akiyasu 藤堂明保 szerint [niĕt (rɪĕt)] lehetett¹.
本: ’gyökér’. Mai sino-japán olvasata [hon], a szókezdő mássalhangzó p→f (φ)→h változáson ment keresztül. A középkínai olvasatot Tōdō [puən] alakban rekonstruálja.
Érdemes megemlíteni, hogy az 1603-1604 között szerkesztett japán-portugál szótárban, a Vocabvlario da Lingoa de Iapam-ban [jippon] alakkal is találkozni.
A日本 írásjegyek eredeti japán olvasata [yamato], ami eredetileg a mai Nara prefektúra egy részének elnevezése, de később az egész prefektúrát, majd az egész országot jelölhette.
¹ Tōdō Akiyasu藤堂明保 Kanwa daijiten漢和大字典 [Nagy sino-japán szótár] Gakken学研1978.
Albeker András
2017. április 23.
