Bővebben: A magyarsággal, Magyarországgal kapcsolatos ismeretek a nyugati források, illetve azok kínai fordítása révén kerültek Japánba.
Magyarország neve először valószínűleg a XVII. században jelenik meg: Matteo Ricci világtérképén 翁阿利亞 [unkaria], Giulio Aleni földrajzi leírásában 翁加里亞[onkariya] alakban szerepel. Szintén utóbbi írásjegyekkel jelenik meg az 1714-es „A világ népei” (世界人物図巻) c. műben, ami a külföldi országokat, népeket mutatja be. Ebben egy magyar férfi és asszony képe látható; a kép szélén a következő magyarázat olvasható:
„Onkariát Unkarínak is nevezik. Ez az ország Európában van. Terményekben nagyon gazdag, sok marhát és birkát tartanak. Rendkívül hideg ország”.
A hunokról, illetve a hsziungnukról szóló ismeretek is külső forrásokból származnak.
Ami a hsziungnuk nevét illeti, az azt jelölő írásjegy 匈奴 sino-japán olvasata [kyōdo], de van arra is példa, hogy a ’barbár’, ’idegen nép’ jelentésű [ebisu] olvasatot párosítják hozzá. Mivel Északkelet-Japánt barbárnak, civilizálatlannak tartották, ezért az Edo-korszakban a szendai daimjót a [kyōdo], tehát a hsziungnu névvel illették. Ebből a pejoratív becenévből is látható, hogy a régi Japánban a hsziungnuk megítélése nem lehetett túl pozitív.
A ’hun’ népnév japán kiejtése [fun (φun)] フン, de pl XIX. századi forrásban találkozni a [hansu] ハンスszóval is, ami feltehetően az angol Huns átvétele.
A magyar-hun rokonság elmélete a XIX. században bukkan fel a japán forrásokban. Azonban Tóth Gergely japanológus kutatásai szerint a Japán Országgyűlési Könyvtár meiji-kori (1868−1912) anyagainak digitalizált archívumában a magyar-hun valamint a magyar-japán rokonsággal foglalkozó dokumentumok száma elenyésző¹.
¹ Tóth Gergely Birodalmak asztalánál. A monarchiabeli Magyarország és Japán kapcsolattörténete 1869-től 1913-ig, korabeli és új források alapján. Ad librum, 2010:185-196.
Albeker András
2017. április 23.
