Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága már 1956. december 2-án ellenforradalmi jellegűnek minősítette a történteket, részben a nemzetközi imperializmus aknamunkáját kárhoztatva. Ez a minden alapot nélkülöző értékelés a pártállam 1989-es fennállásáig állandósult. A nemzetközi imperializmust elsősorban az Egyesült Államok – mint a legerősebb nyugati hatalom – testesítette meg, legfőképpen a Truman-doktrínával (feltartóztatási politika)[1], valamint a Szabad Európa Rádió adásának magyarországi sugárzásával. Washington azonban semmiképpen sem akart beavatkozni a magyarországi eseményekbe, sőt a váratlan októberi fordulat egyenesen zavart keltett a Fehér Házban. (John Foster Dulles külügyminiszter – hogy semmiképpen se élezze a hidegháborús helyzetet – értésére is adta a Hruscsovéknek, hogy az Egyesült Államok Magyarországot nem tekinti potenciális katonai szövetségesnek.[2])
A rendszerváltás után mindinkább lábra kapott az legenda, hogy az 1956-os forradalmat voltaképpen a Kreml boszorkánykonyhájában főzték, hogy így ürügyet teremtsenek a kommunista rendszer ellenségeivel való leszámoláshoz. A szovjet és a magyar pártvezetés bizonytalankodása, elkapkodott döntései ezt a teóriát eleve cáfolják. A már ismert dokumentumokból az is kiderül, hogy a szovjet vezetők – főleg az akkori enyhülési tendencia miatt – a fegyveres beavatkozást is szívesebben elkerülték volna. A szocialista országban kitört forradalom, illetve az országok közötti villongások következtében elszenvedett súlyos presztízsveszteségek miatt sem álltak a Kreml érdekében bekövetkezett eseménynek.
Tehát az 1956-os forradalmat senki nem szervezte, a felkelők még 23-án délután sem gondoltak arra, hogy fegyvert ragadnak.
