Tomka Béla: A trianoni béke gazdasági hatásai – új szempontok és módszerek

  • 2018. december 15.
  • Tomka Béla

A történeti munkák igen hasonló módon jellemzik Magyarország gazdasági helyzetét az első világháborút követő időszakban, s az erről a korszakról a szélesebb közvéleményben élő kép is jórészt megegyezik ezzel.[1] Az ábrázolás középpontjában a Trianon nyomán elszenvedett hatalmas veszteségek állnak: Magyarország területe harmadára, népessége kevesebb mint felére csökkent; egyes természeti erőforrások túlnyomó része (az erdők 84%-a, a vasérctermelés 89%-a, a lignittermelés harmada, a réz- és sóbányászat egésze) a szomszédos országokhoz került; az ipari kapacitás veszteségei is nagyok voltak, jóllehet nem egyenlően oszlottak meg: a fűrésztelepek 89%-ától a gépipar 18%-áig terjedt a skála; felbomlott az ország és az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági egysége, s az ennek eredményeként bekövetkezett erős gazdasági dezorganizációt fokozta a háború és a forradalmak hatása. Ez az értelmezés nem csupán súlyosnak tartja Trianon gazdasági következményeit, hanem – explicit vagy implicit módon – a békeszerződésnek rendkívüli gazdasági jelentőséget tulajdonít, mert különösen a természeti erőforrások említett hatalmas veszteségei átfogó akadályokat gördítettek Magyarország gazdasági fejlődésének útjába a következő évtizedekben.[2]

Trianon ezen interpretációja jónéhány helytálló elemet tartalmaz, azonban lényegét illetően tévesnek tekinthető, mivel fontos tényeket hagy figyelmen kívül. A békeszerződés gazdasági következményeinek hagyományos értelmezése alapján különösen azt nem tudjuk magyarázni, hogy a Trianon utáni Magyarország gazdasági teljesítménye nemzetközi összehasonlításban nem volt gyengébb, mint a dualizmus időszakában megfigyelhető relatív teljesítmény, pedig akkor – értelemszerűen – a fentebb jelzett, Trianon okozta nehézségek nem jelentkeztek.

Ez indokolja azt, hogy az alábbiakban – a terjedelmi korlátok miatt vázlatos módon – áttekintsük a trianoni békeszerződés gazdasági következményeit Magyarországon. Eközben kiemelt figyelmet fordítunk a fentiekben jelzett ellentmondásra, mely a gazdaságtörténet eredményei és a hagyományos Trianon-interpretációk között feszül. Fontos szerepet kap a nemzetközi összehasonlítás, mivel úgy véljük, hogy ez új következtetésekhez, de legalábbis termékeny új kérdések megfogalmazásához vezet egy évtizedek óta stagnáló kutatási területen.

A probléma és a módszerek

A szakirodalomban a trianoni békeszerződés gazdasági következményeinek elemzése általában a rendelkezések felsorolására korlátozódik. Sor kerül a területváltozások, a jóvátétel és hasonló gazdasági vonatkozású fejlemények bemutatására, anélkül azonban, hogy azok tényleges gazdasági folyományait átfogóan vizsgálnák.[3] Ez azért is fontos hiányosságnak tekinthető, mert a Párizs környéki békék gazdasági hatására vonatkozó nemzetközi irodalom sem mentes ugyan a szelektivitástól, de megtalálhatjuk benne John M. Keynes közismert, a békék gazdasági következményeiről írott munkájának korrekcióját éppúgy, mint más, a korban rögzült téves megállapítások helyesbítését.[4] Ennek alapján feladatunk az, hogy túllépjünk a békeszerződés gazdasági rendelkezéseinek puszta számbavételén, s igyekezzünk feltárni azt, hogy miként alakult a Trianon utáni Magyarország tényleges gazdasági teljesítménye.[5]

A gazdasági teljesítmény értékelésére a legmegbízhatóbb módszernek a gazdasági kibocsátás – ennek gyakran használt mutatója a bruttó hazai termék – nemzetközi összehasonlítása tekinthető. A gazdasági kibocsátás indikátorai értelemszerűen nem tudják megragadni a gazdasági átalakulás minden fontos aspektusát – mint például a szerkezeti eltolódások, vagy a külkereskedelem és a tőkekapcsolatok átstrukturálódása. Ezekkel ebben az írásban nem foglalkozunk részletesen. Ugyanakkor a gazdasági kibocsátás nem véletlenül áll a mai gazdaságtörténeti kutatások középpontjában, hiszen – különösen hosszabb távon vizsgálva – a legátfogóbban jellemzi a gazdasági tevékenység eredményességét. Az összehasonlítás pedig azért lehet célravezető kutatási stratégia számunkra, mert – korlátaival együtt – minden más eljárásnál alkalmasabb arra, hogy segítségével felmérjük a trianoni békeszerződés gazdasági hatásait, külön választva azt a háború következményeitől.[6] A háború ugyanis más európai országokat is érintett, s ezeket szintén befolyásolta a megváltozott nemzetközi gazdasági környezet, de ezekben értelemszerűen nem jelentkeztek a trianoni szerződés gazdasági következményei. Így az összehasonlítás alkalmas lehet annak legalább hozzávetőleges felmérésére, hogy az első világháború utáni magyarországi gazdasági teljesítményt mennyire határozták meg a háború következményei, s mennyire determinálta a trianoni békeszerződés.

A gazdasági növekedés Magyarországon Trianon után

Mint jeleztük, alapos historiográfiai áttekintésre e rövid írásban nincs mód, így csak röviden utalunk arra, hogy a dualizmus és a Trianon utáni – két világháború közötti – időszak gazdasági teljesítményét általában ellentétes módon ítéli meg mind a szakmai, mind pedig a tágabb közönség.[7] Az előbbi korszak rendszerint nem egyszerűen boldog békeidőként jelenik meg, hanem olyan periódusként, mely rendkívül dinamikus gazdasági átalakulást hozott: ennek során Magyarország jelentősen felzárkózott Nyugat-Európához.[8] Ezzel szemben a Horthy-rendszer gazdasági fejlődését gyakran az infláció, a nagy válság, végül pedig a német érdekszférába való bekerülés, vagyis a relatív gazdasági hanyatlás időszakaként ábrázolják a történeti munkák. A rendszeres összehasonlítások fényében azonban ez a kép módosításra szorul, s a revízió érinti Trianon gazdasági hatásának problematikáját is.

A 19-20. századi nyugat-európai és a magyarországi gazdasági fejlődés kvantitatív összehasonlításának egyik fő tanulsága az, hogy nem tartható a dualizmus időszakának és a két világháború közötti periódus gazdasági teljesítményének éles szembeállítása. A dualizmus éveinek gazdasági növekedése csak akkor tűnik magasnak, ha az első világháborús éveket is magában foglaló periódushoz viszonyítunk, de az eltérés még ekkor sem nevezhető drámai mértékűnek: 1890 és 1913 között átlagosan évi 1,6%, míg 1913 és 1939 között évi 1,2%-ot tett ki az egy főre jutó GDP növekedésének üteme. Ha az 1920 és 1939 közötti periódust vizsgáljuk, ebben az esetben lényegesen magasabb – évi átlagban 2,7%-os – növekedés az eredmény. Igaz ugyanakkor az, hogy 1920-ban a termelés szintje még nem érte el a háború előttit, s ez magában hordozza a torzítás lehetőségét. Éppen az ilyen, egy országra korlátozódó elemzéssel nehezen megoldható módszertani problémák esetében kínál kiutat a nemzetközi összehasonlítás.[9]

Az összehasonlítás egységeinek megválasztása, s ugyanúgy az összehasonlítás időszakai tekintetében jó néhány lehetőség felmerülhet. Az összehasonlítás módszertani problémáinak tárgyalása itt nem lehetséges, így csak azt rögzítjük, hogy a magyarországi fejlődést egy 13 országból álló nyugat-európai minta pályájával vetjük össze. Ennek oka az, hogy ezt a mintát nem befolyásolják egyetlen ország fejlődésének esetlegességei; másrészt Nyugat-Európa az a régió, ahonnan a korban a legfontosabb növekedési impulzusok származtak a magyar gazdaság számára, s jórészt ez közvetítette az élenjáró amerikai technológiát is.

A 19. század végén az egy főre jutó GDP Magyarországon – a trianoni területet alapul véve – a nyugat-európai átlagos szint valamivel több mint a felét tette ki, a mintánkban szereplő nyugat-európai országok mindegyike mögött elmaradva. A 20. század elején Magyarország kis mértékben konvergált Nyugat-Európához, s ez a folyamat az első világháború előtti években tetőzött, amikor a magyar szint a nyugat-európai átlag 60,4%-át tette ki. (1. táblázat.)

Az első világháború és különösen az azt követő évek súlyosabb gazdasági következményekkel jártak Magyarországon, mint a legtöbb nyugat-európai országban, s ez megmutatkozott a gazdasági kibocsátás arányainak alakulásában is. Ugyanakkor Trianon után a fellendülés meglehetősen hamar és erőteljesen megindult Magyarországon, s így az egy főre jutó GDP a nagy gazdasági világválság előestéjén (1929) már elérte a nyugat-európai átlag 57,1%-át, s ezzel nagyon megközelítette az első világháború előtti relatív gazdasági fejlettséget. Ezt a szintet a második világháború előtt kissé még meg is haladta Magyarország: 1939-ben az akkori nyugat-európai átlag 58,3%-ával lényegében elérte az első világháború előtti relatív gazdasági fejlettséget.[10] (1. táblázat.)

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarország Trianon utáni gazdasági növekedése erőteljes volt. A növekedés üteme alig maradt el a dualizmus időszakának teljesítményétől, s szintén kedvező képet mutat a két világháború közötti időszak nyugat-európai gazdaságaival összevetve. Az első világháború utáni rekonstrukció viszonylag gyorsan lezajlott Magyarországon, s nem látjuk a békeszerződés és a területi változások sokszor emlegetett erőteljes negatív hatását. Ha Trianon gazdasági hatása valóban olyan megsemmisítő lett volna, mint azt a kortársak feltételezték, s azóta is szinte közhelynek számít a szakirodalomban, akkor az 1920-as években nem mehetett volna végbe a gyors felzárkózás.

A megelőző időszakhoz képest megfigyelhető valamivel kisebb növekedési ütem máshol is jelentkezett Európában, olyan országokban, ahol Trianonhoz hasonló területveszteség nem következett be, vagyis a növekedési ütem alakulása jórészt független volt a területváltozásoktól.[11] Mindez legalábbis közvetett bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a gazdasági nehézségek elsősorban nem Trianon következményei voltak, hanem inkább Európában általánosan ható tényezőknek, különösen az első világháborúnak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szétzilálódásának tulajdoníthatók.

Elvileg persze lehetséges az, hogy a Trianon utáni magyarországi gazdasági növekedés üteme azért nem tért el jelentősen a nemzetközi trendektől, mert Trianon hatása ugyan súlyosan negatív volt, de ezt ellensúlyozta valamilyen más, kedvező tényező Magyarországon, mely más országokban nem érvényesült. Nincs azonban jele annak, hogy létezett volna Magyarországon ilyen jelentős kedvező hatás az 1920-as években. Véleményünk szerint leginkább két körülmény jöhetne szóba: a viszonylag mérsékelt közvetlen háborús károk és a külföldi tőkeimport. Ezek tagadhatatlanul kedvező hatást gyakorolhattak a növekedésre, de nem voltak egyediek, csak Magyarországra jellemzők, s így érdemben nem módosítják a fenti összehasonlításból levont következtetést.

Az első világháború utáni gazdasági növekedés tényezői

Joggal érvelhetünk tehát úgy, hogy a trianoni békeszerződés után azért lehetett viszonylag sikeres a magyar gazdaság, mert a békeszerződésnek ugyan voltak negatív gazdasági hatásai, de ezek összességében – különösen hosszabb távon – nem befolyásolták jelentősen a magyar gazdaság teljesítményét. Trianon nyomán Magyarország természeti erőforrásokat veszített. A két világháború között az európai gazdaságok – és így a magyar gazdaság – fejlődési lehetőségeit azonban nem a természeti erőforrások nagysága határozta meg, hanem jóval fontosabbak voltak más növekedési tényezők, melyeket a békeszerződés kevéssé érintett hátrányosan.[12] Ezek közé tartoznak például a technológiai fejlődés, a strukturális változások, a tőkeintenzitás és a humán tőke, melyek hatását másutt részletesen bemutattuk.[13]

Konklúzió

Magyarország Trianon utáni gazdasági helyzetét mindmáig meglehetősen egyoldalúan tárgyalja az ezzel foglalkozó szakirodalom, s ugyanez érvényes a szélesebb közbeszédre is. A trianoni békeszerződés gazdasági hatásaival foglalkozó korabeli hazai diskurzus a természeti erőforrások veszteségeire koncentrál, kimondva vagy kimondatlanul azt feltételezve, hogy a nyersanyagok és más természeti erőforrások jelentik a gazdasági növekedés fő tényezőit. Ez a szemlélet már a két világháború között is elavultnak számított, s különösen annak tekinthető ma. Ezek az interpretációk szintén magától értetődőnek tekintik, hogy a természeti erőforrások és gazdasági kapacitások nem az adott terület lakosságát, s a gyárak vagy más termelőegységek működtetőit illetik meg, hanem valamilyen absztrakt, személytelen entitást, jelen esetben Magyarországot. Ez olyan típusú igény, mely nyilvánvalóan elfogadhatatlan az elfogulatlan megfigyelő számára, s melyet más vonatkozásban magyar elemzők is elutasítanak. Végül a hagyományos Trianon-interpretációk figyelmen kívül hagyják, hogy éppen a modern, nagyobb hozzáadott értéket előállító iparágak (pl. gépipar) és más tevékenységek (pl. pénzügyi szolgáltatások) kerültek a lakosságénál nagyobb arányban Magyarországra.

E hiányosságok miatt indokolt új szempontok és megközelítések alkalmazása a trianoni békeszerződés gazdasági hatására vonatkozó kutatásokban. Ezek között kiemelt szerepet kaphat az összehasonlító módszer. Ennek megfelelően írásunkban nemzetközi összehasonlításban vizsgáltuk az első világháború utáni magyarországi gazdasági fejlődés eredményeit. Az összehasonlítás sikeresnek mutatta a rekonstrukciót, s nyugat-európai viszonylatban átlagos üteműnek a Trianon utáni magyarországi gazdasági növekedést. Ebből következően a békeszerződés közép- és hosszú távon közel sem rendelkezett olyan negatív gazdasági hatással, mint azt gyakran feltételezni szokás. Ennek fő okai között szerepel, hogy – mint fent jeleztük – a természeti erőforrások már a két világháború között sem tartoztak a gazdasági növekedés legfontosabb tényezői közé, hanem sokkal inkább a gazdaság szerkezeti változásai, a technológiai fejlődés és a humán tőke voltak a fejlődés hajtóerői, melyeket kevéssé érintett a békeszerződés. Így a vizsgálódás további fontos tanulsága az, hogy Trianon gazdasági hatásának tanulmányozása során a gazdasági növekedés valóban releváns tényezőivel kell foglalkozzunk.

1. táblázat. Az egy főre jutó bruttó hazai termék alakulása Magyarországon és Nyugat-Európában, 1890-1950 (1990-es Geary–Khamis nemzetközi dollár)

1890

1900

1910

1913

1920

1929

1930

1938

1939

1950

Magyarország

1473

1682

2000

2098

1709

2476

2404

2655

2838

2480

Nyugat-Európa átlaga

2535

2910

3269

3474

3247

4336

4301

4667

4867

5467

Mo. a ny-eu-i  átlag %-ában

58,1

57,8

61,2

60,4

52,6

57,1

55,9

56,9

58,3

45,4

Megjegyzések: Nyugat-Európa: Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Belgium, Írország, Németország, Ausztria, Svájc, Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Olaszország.; Eltérő időpontok: Írország 1910 helyett 1913, 1921.; Magyarország 1890-1950: a trianoni határokon belül.

Források: Saját számítások a következő források alapján: Angus Maddison: Monitoring the World Economy, 1820–1992. Paris: OECD, 1995. 194–195. (Németország 1890–1950), 198. (Írország 1890–1900).; Angus Maddison: The World Economy. Historical Statistics. Paris: OECD, 2003. 60–61. (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság 1890–1913), 62–63. (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság 1920–1950), 67–69. (Írország 1913–1950), 100–101. (Magyarország 1890–1950).

 


[1] Az írás a következő tanulmány erősen rövidített változata: Tomka Béla: Az első világháború és a trianoni béke gazdasági hatásai Magyarországon. In: Bódy Zsombor (szerk.): Háborúból békébe: a magyar társadalom 1918 után. Konfliktusok, kihívások, változások a háború és az összeomlás nyomán. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018. 47-79.

[2] C. A. Macartney: Hungary and her Successors: The Treaty of Trianon and its Consequences, 1919-1937. London: Oxford University Press, 1937. 461-462.; Berend T. Iván – Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után, 1919-1929. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966. 31-35.; Berend T. Iván – Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon, 1848-1944. Budapest: Kossuth – KJK, 1978. 199-200.; Honvári János: XX. századi magyar gazdaságtörténet. Budapest: Aula, 2006. 19-25.; a korabeli diskurzusra lásd pl.: Buday László: A megcsonkított Magyarország. Budapest: Pantheon, 1921.; Buday László: Magyarország küzdelmes évei. Budapest: A szerző kiadása, 1923. 100-104.; Földes Béla: A trianoni békeparancs hatása a magyar közgazdaságra. In: Apponyi Albert et al.: Igazságot Magyarországnak: A Trianoni Békeszerződés következményeinek ismertetése és bírálata. Budapest: Magyar Külügyi Társaság Kiadása, 1928. 259-307.; Magyar Reviziós Liga: Hungary Before and After the Treaty of Trianon. Budapest: Magyar Reviziós Liga, 1931.

[3] Néhány szakmunka a két világháború közötti időszakból: Pál Teleki: Short notes on the economical and political geography of Hungary. (Kiadványok 34.) Budapest: Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, 1919.; Teleki Pál: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján. Budapest: Magyar Földrajzi Intézet, 1920.; Pál Teleki: The evolution of Hungary, and its place in European history. New York: The Macmillan Company, 1923.; a két világháború közötti időszak szélesebb diskurzusára: Anikó Kovács-Bertrand: Der ungarische Revisionismus nach dem Ersten Weltkrieg: Der publizistische Kampf gegen den Friedensvertrag von Trianon, 1918-1931. München: Oldenbourg, 1997.; újabban a korszak magyar gazdaságára még: Ránki György: Hitel vagy piac. In: Ránki György: Mozgásterek, kényszerpályák. Budapest: Magvető, 1983. 341–382.; Ránki György: Gazdaság és külpolitika: A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért, 1919–1939. Budapest: Magvető, 1981.; Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei. 1978. Budapest: Budapest Főváros Levéltára, 1979. 290–301.; Berend T. Iván – Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában, 1933–1944. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1958. 374–375.; Honvári: XX. századi magyar gazdaságtörténet. 71–72.; Csikós-Nagy Béla: A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredfordulón. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1996. 98–105.

[4] John Maynard Keynes: The Economic Consequences of the Peace. London: Macmillan & Co., Limited, 1919. (Első magyar kiadása: A béke gazdasági következményei. Budapest: Révai, 1920.; itt idézett kiadás: A békeszerződés gazdasági következményei. Budapest: Európa, 1991.); John Maynard Keynes: A revision of the Treaty. London, Macmillan, 1922.; a kritikákra lásd: Étienne Mantoux: The Carthaginian Peace: Or the Economic Consequences of Mr Keynes. Oxford: Oxford University Press, 1946.; Michael A. Heilperin: The Carthaginian Peace, or the Economic Consequences of Mr. Keynes by Étienne Mantoux. The American Economic Review, 36 (1946): 5, 930-934.; Sally Marks: Reparations Reconsidered: A Reminder. Central European History, 2 (1969): 356—65; Sally Marks: The Myths of Reparations. Central European History, 11 (1978): 231-55; Stephen A. Schuker: American ‘Reparations’ to Germany, 1919-1933. In: Gerald D. Feldman and Elisabeth Miiller-Luckner, eds., Die Nachwirkungen der Inflation auf die deutsche Geschichte, 1924-1933. München: Oldenbourg, 1985. 335-83.; ellenkező véleményre lásd: David Felix: Reparation Reconsidered with a Vengeance. Central European History, 4 (1971): 171-9; Peter Kriiger: Das Reparationsproblem der Weimarer Republik in fragwürdiger Sicht. Vierteljahrshefte fur Zeitgeschichte, 29 (1981): 21-74.; erre átfogóan: Leonard Gomes: German Reparations, 1919–1932: A Historical Survey. Houndmills: Palgrave Macmillan, 2010.; a korszak gazdaságának átfogó ábrázolásai: Derek H. Aldcroft: From Versailles to Wall Street, 1919-1929. Berkeley and Los Angeles: University of California Press, 1977.; Albrecht Ritschl – Tobias Straumann: Business cycles and economic policy, 1914-1945. In: Stephen Broadberry – Kevin O’Rourke (eds.): The Cambridge Economic History of Modern Europe. Vol. 2: 1870 to Present. Cambridge: Cambridge University Press, 2010. 163.; Jari Eloranta – Mark Harrison: War and disintegration, 1914–1950. In: Broadberry – O’Rourke (eds.): The Cambridge Economic History of Modern Europe. Vol. 2: 1870 to Present. 133–155.;

[5] Hasonló törekvések a nemzetközi irodalomban a versailles-i békére vonatkozóan: Niall Ferguson: The Pity of War: Explaining World War I. New York: Basic Books, 1999. 397.; Niall Ferguson: The Balance of Payments Question: Versailles and After. In: Manfred F. Boemeke, Gerald D. Feldman and Elisabeth Glaser (eds.): The Treaty of Versailles: A reassessment after 75 years. Cambridge: Cambridge University Press, 1998. 401-440.; hasonló véleményre lásd: Elisabeth Glaser: The Making of the Economic Peace. In: Manfred F. Boemeke, Gerald D. Feldman and Elisabeth Glaser (eds.): The Treaty of Versailles: A reassessment after 75 years. Cambridge: Cambridge University Press, 1998. 371-400.; Sally Marks: Mistakes and Myths: The Allies, Germany, and the Versailles Treaty, 1918–1921. Journal of Modern History, vol. 85 (2013), no. 3, 632-659.

[6] Tomka Béla: Az összehasonlító módszer a történetírásban – eredmények és kihasználatlan lehetőségek. Aetas, 20. évf. (2005) 1-2. szám. 243-258.

[7] Berend T. Iván – Ránki György: Nemzeti jövedelem és tőkefelhalmozás Magyarországon, 1867–1914. In: Berend T. Iván – Ránki György: Gazdaság és társadalom. Budapest: Magvető 1974. 36–58.; Berend–Szuhay: A tőkés gazdaság története Magyarországon. 117–118., 320–321.

[8] Újabb kutatások szerint a dualizmus korának magyarországi gazdasági növekedése nem volt olyan gyors, mint korábban több kutató vélte. Ennek már önmagában is komoly következményei lehetnek a dualizmus és a két világháború közötti időszak gazdasági fejlődésének hagyományos, éles szembeállítására nézve. Mindazonáltal ezen eredményekkel itt nem foglalkozhatunk részletesen, csak annyit állapítunk meg, hogy az első világháború előtt a magyarországi gazdasági növekedés kétségkívül jelentős, bár nemzetközi összehasonlításban nem volt kiemelkedő ütemű: az egy főre jutó GDP az 1870-es 1092 dollárról 1913-ra 2098 dollárra nőtt, vagyis negyven év alatt mintegy megkétszereződött. Max-Stephan Schulze: Patterns of growth and stagnation in the late nineteenth century Habsburg economy. European Review of Economic History, vol. 4. (2000), no. 3. 314.; a kutatási problémák áttekintésére: Kövér György: Az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági teljesítménye. Lépték és tempó. In: Gerő András (szerk.): A Monarchia kora – ma. Budapest: Új Mandátum Kiadó, 2007. 44–72.

[9] Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség: Magyarország nemzetközi összehasonlításban az első világháborútól napjainkig. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2011. 109.

[10] Az adatokra részletesen lásd: Tomka: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség. Függelék I. táblázat és Függelék II. táblázat. 267-269., 270.

[11] A két világháború közötti időszak gazdaságtörténetére hatalmas irodalom áll rendelkezésre. Itt csupán néhány fontos, magyarul megjelent munkára utalunk: Berend T. Iván – Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Budapest: KJK, 1976.; David S. Landes: Az elszabadult Prométheusz. Budapest: Gondolat, 1986.; Berend T. Iván – Knut Borchardt (szerk.): Válság, recesszió, társadalom. Budapest: KJK, 1987.; Kaposi Zoltán: A 20. század gazdaságtörténete. Budapest–Pécs: Dialóg Campus, 2004.; Pogány Ágnes: A nagy háború hosszú árnyéka. In: Tomka Béla (szerk.): Az első világháború következményei Magyarországon. Budapest: Osiris – Országgyűlés Hivatala, 2015. 257-281.

[12] A témára összefoglalóan lásd: Angus Maddison: Monitoring the World Economy. Paris: OECD, 1995. 33–40.; Angus Maddison: Explaining the Economic Performance of Nations: Essays in Time and Space. Aldershot: Edward Elgar, 1995. 7–131.; Adam Szirmai: The Dynamics of Socio-Economic Development. Cambridge: Cambridge University Press, 2005.; J. L. Anderson: Explaining Long-Term Economic Change. London: Macmillan 1991,; Erdős Tibor: Növekedési potenciál és gazdaságpolitika. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006. 9–27.

[13] Tomka: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség. 204-211.

Tungsram rádiócső-plakát 1933-ból. Itt maradt.