Kifejtés:
„Tegnap nem tankoltam. Pedig olvastam a Kurírt, láttam a híradót. Egyszerűen visszarettentem a hatalmas sorok láttán.” – kezdte tudósítását a Kurír újságírója. A címoldalon közölt képen száz métereken át kígyózó autósor látható, ami általános látvány volt 1990. október 25-én este a benzinkutak környékén. A napon, amikor az Antall-kormány bejelentette, hogy 65 százalékkal emelik a benzin- és gázolaj árakat. Akkor ugyanis még – az előző rendszer örökségeként – központilag határozták meg az energiahordozók árait. A kormány azzal indokolta a lépését, hogy igazodnia kell a világpiaci árakhoz. A sajtó nem hagyta ki az olcsó ziccert: „robbanásveszélyes hangulatról” írtak, és nem mulasztották el megjegyezni, hogy több európai országban – ahol a benzinárakat a piaci szereplők alakították – éppen enyhén, néhány tíz centtel estek az üzemanyagárak. Arról nem esett szó, hogy Kuvait iraki megszállása miatt a korábbi hónapokban valóban jelentősen megugrott a nyersolaj ára, amit akkor nem követett a magyar árak emelkedése. Ráadásul nyár vége óta elmaradtak a szovjet szállítások, így a hazai tartalékok is fogyatkoztak.
Az áremelés híre már a korábbi hetekben pletykaként terjedt, ám azt – a felvásárlási pánikot megelőzendő – a kormányzati kommunikáció tagadta. Az állampolgárok jelentős hányada a benzinkutaknál fejezte ki méltatlankodását, a leginkább érintett szakma képviselői, a taxisok azonban jóval messzebb mentek. A nagy, mintegy húszezres csoport tagjai CB-rádióik révén átlag feletti kommunikációs lehetőségekkel rendelkeztek, hiszen mobiltelefon még nem létezett. Szinte azonnal cselekedtek: előbb a parlament épületéhez hajtottak, majd – mivel a kormány nem vonta vissza az intézkedést – már 25-én este keresztbe álltak a város kulcsfontosságú pontjain, az összes budapesti hídfőn, autópálya-felhajtókon, lehetetlenné téve a gépkocsi forgalmat. Csatlakoztak hozzájuk a kamionosok is. Mindezzel váratlan és hatalmas, országos káoszt idéztek elő, a fővárosban az áruellátás is lebénult. Sokan mégis kifejezték szolidaritásukat a taxisokkal, teát, kávét, ennivalót vittek a blokádépítőknek.
Mindez egy olyan pillanatban következett be, amikor a kormány népszerűsége már erősen megkopott. Pár héttel korábban tartották meg az önkormányzati választásokat, amelyen Budapesten és a nagyvárosokban az SZDSZ – és a vele sok helyen szövetségben induló Fidesz – szerepelt a legjobban. A kormány ellen egyetemi, főiskolai diákok tüntettek, mivel a takarékossági intézkedéseket az oktatási tárca a hallgatói juttatásokon kezdte.
A legnagyobb ellenzéki párt azonnal „rárepült” a kormányellenes tiltakozásra, amit kormánybuktató helyzetként, átfogó bizalmi válságként értékeltek és a kormány felelősségét hangsúlyozták. A szabad demokrata politikusok feltűntek a taxisok őrhelyein, míg a párt vezetői – Pető Iván, Kis János – kijelentették, hogy a piaci reformok elmaradása miatt romlottak a válságkezelés feltételei és az MDF-FKgP-KDNP kormány nem képes kiutat találni a súlyos helyzetből. Az SZDSZ-ből érkezett köztársasági elnök fellépése szintén rosszul érintette a kormányt: Göncz Árpád – túllépve az alkotmány szelleme szerinti szimbolikus szerepén – kijelentette, hogy mint a fegyveres erők főparancsnoka nem járul hozzá, hogy a hadsereg egységeit a kormány bevesse a rendteremtés során. Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány is elébe ment annak, hogy a belügyminiszter felszólítsa arra, karhatalmi erővel szabadítsák fel az utakat. A Fidesz ebben a helyzetben nem követte az SZDSZ-t és bár a krízis rendeződése után élesen kritizálta a kormányt („a kormány hazudott”), annak gazdaságpolitikai alkalmatlanságát, de kiállt amellett, hogy a kormányellenes tiltakozásnak is alkományos keretek között kell maradnia.
A kormány tárgyalásokra kényszerült: Antall József kórházi kezelése miatt Horváth Balázs belügyminiszter ült tárgyalóasztalhoz. Vasárnap az MDF kormánypártpárti tüntetést szervezett, a felvonulók két taxikkal lezárt budapesti hídon is átkeltek, úgy érkeztek a parlament elé, ahol vasárnap estére tető alá hozták a megállapodást. Ennek nyomán a tervezettnél kisebb mértékben emelték a benzin árát.
A kormánypárti politikusok – érthetően – felindultan tapasztalták, hogy a szerkesztőségek jelentős része a törvényes kereteket áthágó taxisokkal szimpatizált, akárcsak azt, hogy egy éles helyzetben a rendőri vezetés sem állt egyértelműen melléjük, valamint az SZDSZ viselkedését is. Antall József azonban még a kórházban kamerák elé állt, és az ún. „pizsamás interjúban” megengedően polgári engedetlenségi akcióként értékelte a történteket. Az alapvetően önkritikus hangú megnyilatkozás az emberek többségét is megnyerte, a megállapodás nyomán pedig még aznap éjjel helyreállt a rend az országban.
Takács Róbert
2019. május 14.
