Közismert, hogy Széchenyi Istvánnak grófi címe miatt, a pozsonyi országgyűlés felsőtábláján (felsőházában) biztosított helye volt. Csakhogy az érdekesebb viták a választott megyei követek között zajlottak, az alsótáblán. Ezért követte itt az eseményeket a gróf is. Híres felajánlását azonban nem az alsótábla hivatalos ülésén, hanem az ún. kerületi ülésen tette. A megyék követei ugyanis korábban földrajzi alapon négy csoportra oszlottak (két tiszai és két dunai kerület), és ezek külön-külön előkészítő beszélgetéseket tartottak, a formális, és szavazással döntést is hozó hivatalos közös plénumok (plenáris ülések) között. A 18. század végétől a kerületi üléseket összevonták, de megmaradt a tanácskozás kerületi ülés néven. A kormányzat szerette volna a kerületi ülést betiltani, de a rendek ragaszkodtak hozzá. Itt ugyanis a maguk által választott elnök vezette az ülést, nem a király kijelölte személynök, latin helyett magyarul és kötetlenül vitáztak, így sokkal inkább érvényesült a szólásszabadság.
A régi országgyűlések helyszíneivel számos tanulmány és cikk foglalkozott, legutóbb például Máthé Áron írása a mandiner.hu-n. Ezek alapján a mellékelt Google térképen bejelöltük a reformkori országgyűlések helyszíneit. Az 1-es sorszám a pozsonyi várat jelzi, tájékozódási pontként. (Itt nem volt országgyűlés.) A 2-es szám az alsótábla hivatalos üléseinek színhelyét, a magyar kamara Mihály utcai épületét (Ma: Michalska ulica 1.). A magyar kamara Magyarország pénzügyeit intéző kormányszék, afféle uralkodónak felelős pénzügyminisztérium volt. (Magyarország itt Erdély nélkül értendő, az országgyűlésen sem voltak jelen erdélyi követek — ők az erdélyi országgyűlésekre jártak.) A kamara rendelkezett egy olyan reprezentatív teremmel, melyet az alsótábla követeinek rendelkezésére bocsátott. Erre persze csak akkor volt szükség, ha éppen orsszággyűlés volt: a testület hosszú éveken keresztül (1825-30, 1830-32, 1836-39, 1840-44, 1844-47) nem ülésezett.
A reformkorban a felsőtábla ülésterme a püspöki palota nagytermében volt, amit a térképen a 3-as szám jelöl. (Ma: Primacálne námestie 2.)
A kerületi ülés is megtalálta a maga helyét: a korábbi trinitáriusok kolostorában berendezett megyeházán. A szerzetesrendet még II. József oszlatta fel, így a kolostort igénybe lehetett venni ilyen világi célokra. Ennek helyét lásd a térképen, 4-es számmal jeölve. A kolsotor-megyeháza épületét azóta lebontották, helyére 1840-ben a ma ott álló nagyobb épület került. (Ma: Župné námestie 11. 1992-ben itt fogadták el Szlovákia függetlenségi nyilatkozatát és alkotmányát.)
Téves tehát a Hídember című játékfilm azon jelenete, mely a felajánlást az alsótáblára helyezi.
Makacs tévedés, hogy Széchenyi nem is tartotta a szavát, és nem fizette ki, amit ígért. Ezt érdekes írásban illetve előadásban cáfolja Fónagy Zoltán történész, miközben más részleteket is elárul a felajánlás körülményeiről. Kiderül, hogy a kerületi ülésen nem készült szó szerinti jegyzőkönyv és sajtótudósítás, a felajánlás szövegét egy levélből ismerjük. Később foglalták írásba, hogy “az egy évi jövedelem” felajánlását úgy értik, hogy 60000 “rénes forint” összeg 6%-os kamatát kapja évente Széchenyitől az Akadémia (vagyis évi 3600 forintot), minden esztendőben két részletben, késő tavasszal és ősszel, vagyis a gyapjú illetve a gabona eladása után. Ugyanilyen formában fizetett, csak szerényebb összeget a többi alapító mágnás, Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György grófok. Széchenyi felajánlásán akkor mindenki évenkénti kamatifzetést értett, hiszen ekkora pénzösszeg egyben senkinek sem állt rendelkezésére, és nem is volt bank, amely kezelje. Vagyis, ellenkező híresztelésekkel szemben, pontosan állta adott szavát. Egészen 1894-ig minden évben megérkezett Széchenyi támogatása, mely az akadémiai dolgozók fizetésének nagy részét fedezte. Ekkor Béla fia egy összegben kifizette a teljes hatvanezres summát, hogy utódait ne terhelje a fizetési kötelezettség. Fónagy is megemlíti, amit a fent említett Hídember című film sugall: az alapítás (egyik) motivációja lehetett, hogy a gróf ezzel imponálni szeretett volna az éppen szenvedélyesen ostromlott, de sajnos ekkor még férjezett Seilern Crescence-nak.
